Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

663 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 664 tartozik. Ez az arány még nagyobb olyan megyéknél, ahol nincs közvetlen minisztériumi irányítás alatt álló klinika, vagy más egészségügyi intézmény. A lakosság egészségügyének, a gyógyító-imegelőző munkának a szervezése, irányítása, hatósági ellátása tehát többségében a tanácsi szakigazgatás rendszerére épül. Ezért jelentősnek tartom a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által kezdeményezett és elfogadásra beterjesztett módosító indítványt, amely kiemeli a tanácsok szerepét. Ugyanígy fontosnak tartom a törvényjavaslat 3. paragrafusának (3) bekezdésében foglaltak körültekintő végrehajtását, miszerint a tanács működési területén biztosítsa az egészségügyi feladatok ellátását, egészségügyi szerveket hoz létre, illetve tart fenn, s irányítja azokat. A módosított alkotmány és a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény szellemében ez a feladat széles körű tevékenységet, nagy felelősséget jelent és megköveteli, hogy a tanácsok megfelelő szakigazgatási szervekkel és azok irányításához jól képzett, széles látókörű egészségügyi szakemberekkel rendelkezzenek. Ez annál is inkább szükséges, mert a tanácsok törvényi előírásokon túlmenően helyi erőforrásokból, valamint a lakosság széles körű társadalmi munkájával számos új egészségügyi létesítményt hoztak létre eddig is, és ennek további szervezése a jövőben is indokolt. Jelenlegi körülményeink között, amikor például megyénk hat járásából 5 esetben az egészségügyi szakigazgatási szerv vezetője másodállásban látja el feladatát, mert a bérezési feltételek más egészségügyi területre viszik el az orvosokat, a megfelelő vezetés és szervezés megnyugtatóan nem biztosítható. Ezért azt javasolom, hogy az Egészségügyi Minisztérium az igazgatási vezetés utánpótlására részben bérügyi téren, részben az egyetemi képzés, illetve továbbképzés útján tegyen intézkedéseket. Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy az egészségügyről szóló törvény sokrétűen fogja szolgálni népünk életének fejlődését. Végrehajtásával, alkalmazásával sok olyan körülmény, hatás érint bennünket, családunkat, amelynek eredménye nem jelentkezik a hó végi bérelszámolásnál, vagy az év végi részesedésnél a borítékban, de benne van és mind nagyobb mértékben benne lesz a későbbiekben mindannyiunk, egész népünk életében. Ezért a törvényjavaslatot a beterjesztett módosításokkal elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadni javasolom. (Nagy taps.) ELNÖK: Dr. Lakatos Pál József képviselőtársunk következik szólásra. DR. LAKATOS PÁL JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A miniszter elvtárs expozéjában és az előttem szóló képviselőtársaim a maga mélységében méltatták a jelenleg tárgyalás alatt álló egészségügyi törvényjavaslatot, amely magában foglalja mindazokat az eredményeket, amit a szocializmus építése során elértünk, és amit a rohamosan fejlődő orvostudomány részünkre biztosított. Engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak az egészségügyi törvényjavaslat egyes részeihez. A hazánkban végbemenő társadalmi, politikai, gazdasági átalakulás úgy hatott az egészségügyre, hogy többek között a népbetegségek gyakorlatilag megszűnnek. Ez pártunk által kitűzött program. Egy példa: a felszabadulás előtt Tatabányán voltak évek, amikor a bányászok 54 százaléka gümőkórban szenvedett, és az elhaltaknak 61 százaléka 17—44 éves volt. Ezekben az években megyénkben évente általában több százan haltak meg gümőkórban. Most, szocialista társadalmunkban 1971-ben a csaknem 310 000 lakosú Komárom megyében egy kezemen meg tudom számolni, hányan haltak meg tüdő gümőkórban. Ugyanez a helyzet a többi, régen nagyon súlyos, sokszor halálos kimenetelű járványos megbetegedések terén is. A rohamos fejlődés kötelezi az egészségügyet is és ezt a törvényjavaslat is kimondj>a, hogy szűrővizsgálatokat kell végezni, amelyeknek célja a megbetegedéseket megelőzni, illetve időben felfedezni akkor, amikor azok még gyógyíthatók. Az új törvényjavaslat egyik legfontosabb érdeme, hogy megvalósult az egészségügy egységes irányítása, továbbá a kivizsgálás és a gyógykezelés az egész lakosságra kiterjed. Az egészségügyi intézetek mindenkit kötelesek a legkorszerűbb elvek alapján kivizsgálni, gyógykezelni addig, amíg egészségüket, illetve munkaképességüket vissza nem nyerték, vagy más munkára alkalmassá nem váltak. Már egymagában ez a fontos megállapítás is kifejezi, hogy mindezek megvalósítására csak a szocialista társadalom nyújt lehetőséget. Az óriási fejlődés ellenére azonban szólnom kell né- ' hány olyan jelenségről, amelyek részben a fejlődésnek előre nem látható, egyes esetekben igen nagy figyelmet érdemlő zavaró körülményei, amelyekkel nagy körültekintéssel kell foglalkozni. Jelen esetben a levegő, a vizek és a föld,, szennyeződésére, továbbá a zajártalomra gondolok. Mert bizonyos esetekben már nem a levegőszennyeződésről kell beszélnünk, hanem bizonyos üzemekben, öntödékben és a főbb közlekedési utakon a levegőszennyeződés és a gázmérgezés már nagyon egymás mellett áll, és ha a gáznak a levegőben való jelenlétét megmérjük, az többszöröse a megengedettnek. Ezeknek súlyos következményei vannak, és azt már tudjuk, hogy a tüdőrákos megbetegedés hihetetlen felszaporodásának egyik fő oka a levegő erős gázszennyeződése. Időben kell megfelelő intézkedéseket hozni, és azokat következetesen végrehajtani, nehogy ennek elmulasztása később adminisztratív intézkedésekre késztessen bennünket. Az új törvényjavaslat nagy súlyt helyez az egészséges életmódra való nevelés kérdéseire. Véleményem szerint megfelelő körültekintéssel az egészségügyi ismeretek oktatását az óvodákban kell megkezdeni. Az egészségre nevelés rendszerének igazodnia kell az egyes életkori kategóriák igényeihez, és ezt a jövőben sokkal körültekintőbben kell megoldanunk, mint eddig tettük. Különös hangsúllyal kell foglalkozni fiatalságunk nevelésével, a dohányzás, az alkoholfogyasztás káros hatásainak ismertetésével. Sajnos,