Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

659 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 660 tározott kötelezettségeiket: időlegesen könnyebb munka biztosítása, kedvező műszakbeosztás stb. De tapasztalatom szerint — és remélem, nőtársaim ezért nem haragszanak meg, ha kimondom —, hogy a terhesség általában normális élettani állapot, amely lényegesen nem korlátozza a női szervezet számára egyébként is megengedett munkakörök ellátását. A terhesség — amennyiben szövődménymentes — nem igényli a táppénzállományba vételt. Az aktív mozgás a terhesség ideje alatt nemhogy rontaná a terhesség és a szülés kilátásait, sőt szükséges a terhes anya számára. Természetesen minden olyan esetben, amikor rendellenessség mutatkozik, a legmagasabb szintű, korszerű ellátás, gondozás lehetősége a terhes anyák rendelkezésére áll. Ne éljünk azonban indokolatlanul vissza az államunk által nem kis áldozat árán biztosított lehetőségekkel! Mégis meggondolásra javasolnám, hogy kerüljön megvitatásra megfelelő fórumon olyan módszer lehetőségének a kidolgozása, amely a terhes nők további fokozott védelme mellett a társadalom gazdasági teherbíró képességét is figyelembe veszi. Kedves Képviselőtársaim! A megnövekedett egészségügyi feladatok mellett az elmúlt évek során nagymértékben nőtt az egészségügyi dolgozók száma. Az egészségügyi dolgozók nagy hányada nődolgozó. A gyermekgondozási segély bevezetése nagy segítséget jelentett az egészségügyben dolgozó anyák részére is. A gyermekgondozás címén munkából kieső nődolgozók nagy száma azonban egyes munkahelyeken a tervszerű munkaerő-ellátásban nehézséget okoz, az evekig távol levő dolgozó helyére új dolgozót beállítani rendkívül nehéz. Nógrád megyében — amint már bevezetőben említettem — az egészségügy objektív feltételei az országos átlagnál is magasabb szinten biztosítottak a számok tükrében. Meg kell azonban jegyeznem, hogy különösen a megyei ágylétszám nem teljesen hűen tükrözi a valós helyzetet, hiszen megyénk elmeosztálya állandó jelleggel ápol 150—180 elmebeteget Pest megye területéről. Ez természetesen Nógrád megye lehetőségét hátrányosan befolyásolja. Tudjuk, hogy az elmeosztályi férőhelyek országosan is aránylag is szűkre szabottak. Az elhangzott hozzászólások is alátámasztották ezt. Éppen ezért javasolnám, hogy figyelembe véve az elmebetegekkel kapcsolatban kialakult modern, humánus, a törvényjavaslatban megállapított szemléletet, erre a területre fokozott figyelmet kellene fordítani és a következő évek beruházásainál e tényeket figyelembe kellene venni. Ma már ugyanis az elmebeteg nem ingyenes munkaerőt jelent és az elmeosztály nem rentábilis osztálya a kórháznak, hanem az elmebetegek ápolása, gyógyítása gyakorlatilag olyan költségekkel jár, mint az egyéb betegek gyógyítása. Ügy gondolom, nemcsak Nógrád megyében, hanem országosan is és főleg vidéken .gondot jelent az egészségügyi szakember-ellátottság. Ezek a gondok elsősorban a lakáshelyzettel kapcsolatosak. Nehéz ugyanis az új egészségügyi intézményekhez szükséges szakembereket biztosítani lakás nélkül. Javaslom, hogy a jövőben az ilyen jellegű fejlesztéseknél járulékos beruházásként a szükséges lakásokat is vegyék figyelembe, hiszen az egészségügyi intézmény költségvetési támogatás nélkül lakást biztosítani nem tud. Saját bevételi forrásai pedig nincsenek. A községekben az egészségügyi dolgozók, illetve a középkáderek letelepedéséhez talán előnyösebb lakásépítési kölcsönt kellene biztosítani, a pedagógus-lakásakcióhoz hasonlóan. Végezetül el kívánom mondani, hogy az új tanácstörvény megyém területén az egészségügyi ellátásban nem okozott zökkenőt. A kezdeti bizonytalankodás után megnyugtatónak tartjuk azt a tapasztalatot, hogy községi tanácsaink a körzeti egészségügyi szolgálatot magukénak érezve, a szakigazgatási szervekkel együttműködve, az eddiginél is magasabb szinten biztosítják az egészségügyi ellátás objektív és szubjektív feltételeit. Biztos vagyok benne, hogy az egészségügy minden területét felölelő törvényjavaslat jelenlegi helyzetünket minden tekintetben reálisan értékelte és olyan feladatokat határozott meg, amelyek alapján népünk egészségügye töretlenül fog tovább fejlődni. A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést másfél órára felfüggesztem. (13.25) (Szünet: lj.25—15.04. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést újból megnyitom. Varga Károly képviselőtársunknak adom meg a szót. VARGA KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Szocialista törvényalkotásunkat mindig az a cél vezeti, hogy az állampolgárok egészét vagy legalábbis nagy részét érintő valamilyen gazdasági vagy társadalmi kérdést szabályozzon. A most tárgyalás alatt álló egészségügyi törvényjavaslatról méltán mondhatjuk, hogy az egész társadalom ügyét hivatott szolgálni. Ez nemcsak a címéből fakadó következtetés, hanem ez a cél és program vonul végig következetesen a törvénytervezet minden fejezetén és minden szakaszán. Keretet ad az egészségügy központi és területi irányításának, az egészségügy széles körű szervezetének és ami a legfontosabb: szolgálja magát az embert. Ezt teszi akkor is, amikor rögzíti az állampolgári jogokat és akkor is, amikor előírja a kötelességeket. És bár a két tényező, a jog és a kötelesség egymásba kapcsolódása és egysége teszi egésszé a törvényjavaslatot, én mégis a teljességre való törekvés nélkül csak az állampolgári jogok oldaláról fűzök néhány megjegyzést az előterjesztéshez. Véleményem szerint az egész törvényjavaslat legfontosabb meghatározásait a 3., a 24. és a 25. § tartalmazza annak rögzítésével, hogy először is az egészségügy állami feladat, másodszor biztosítandó, hogy a lakosság a települési viszonyoktól lehetőleg függetlenül, kellő időben hozzájuthasson a számára szükséges korszerű gyógyítómegelőző ellátáshoz és harmadszor: az áÜampol-