Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-2
59 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 60 ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Következik a kormányprogram feletti vita. Bejelentem, hogy a kormányprogramhoz eddig 26 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Felszólalásra következik Gácsi Miklós képviselőtársunk. GÁCSI MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójában kihangsúlyozott belpolitikai életünk egyik legfontosabb kérdéséhez, gazdasági helyzetünk alakulásához kívánom véleményemet kifejteni. A kormánybeszámoló a gazdasági feladatok, célok tekintetében tartalmazta mindazt a követelményt, amit az ipar vállalatainak teljesíteniük kell középtávon és hoszszú távon egyaránt. Miskolc város 3. számú képviselői kerülete és az általam vezetett vállalat dolgozóinak, választópolgárainak véleményét ismerve kijelenthetem, hogy a kormány beszámolója választ ad azokra a kérdésekre is, amelyeket a napi életben dolgozóink felvetnek és amelyekre megoldást várnak a kormányzati szervektől is. A beszámoló tartalmazta azokat a feladatokat, mégpedig igényesen, amelyek megoldása az iparvállalatok hatáskörébe tartozik, és a dolgozók munkahelyi körülményeivel, a politikai és technikai feltételek megteremtésével, folyamatos biztosításával vannak összefüggésben. Az iparvállalatoknak az ágazati minisztériumok által kiadott információk birtokában módjukban volt és van megismerni a népgazdaság legfontosabb céljait, és lehetőségük van ezek alapján megfogalmazni, elhatározni, döntésig elvinni saját feladataikat. A vezetői munka decentralizálása, a döntési jogkörök leadása nagyobb mértékben növeli a vállalatok költségvetési kapcsolatát, viselkedésük döntő lehet a népgazdasági tervek teljesítésére. Én úgy értékelem és látom a gyakorlati munkában, hogy az ipar vállalatainak viselkedése kielégítőnek mondható a népgazdaság fejlődésével összefüggő feladatok megoldásában. A nyereségérdekeltség és ezen keresztül a vállalatok anyagi, következésképpen személyi, bérérdekeltsége is meghatározott, és én részemről ezt jónak tartom. A legfontosabb népgazdasági feladatok végrehajtása érdekében teendő vállalati intézkedések jó része szabályozással viszont nem oldható meg. Tehát az elvárás fogalma a vállalati vezetésben jelentőségét tekintve igen nagy lett. Fegyelmezett vezetési gyakorlatra van szükség az ország fejlődése, a költségvetési kapcsolatok tekintetében a vállalatok részéről. Mindjobban tapasztalható 1—1,5 éve, hogy a minisztériumok népgazdasági szintű elvárásban nagyobb igényeket támasztanak és rendszeresen beszámoltatják, elszámoltatják a vállalatokat mind gazdálkodásukban, mind fejlődésükben, a belső fizetőképes kereslet kielégítésében éppen úgy, mint az exportfeladatok tekintetében. Ez a gyakorlat szerintem jó, tovább kell finomítani, rendszeressé tenni, és ugyanakkor ezzel egy időben korszerűbbé, gyorsabbá kell tenni a központos jellegű információt is a vállalatok felé. Ennek én nagy jelentőséget tulajdonítok, mert nincs rendszeres, folyamatos lehetőség arra, hogy a vállalatok vezetőségei vagy egyszemélyi vezetői a döntéseikhez szükséges, népgazdaságilag igen fontos információkat rendszeresen öszszegyű j thessenek. A gazdasági reform elmúlt három évi tapasztalatait vállalati szemszögből nézve is jónak tartom. Elindult egy nagyon fontos folyamat, amely nagyobb önállóságot, rendszeres döntéseket követel, közgazdaságilag komoly konzekvenciákkal jár a vállalatok életében, és a politikai, életszínvonalbeli helyi következményekért gyakorlatilag a vállalatok lettek felelősek. A napi, gyakorlati munka tapasztalataiból elmondhatom, hogy az új szabályzók figyelembevételével a vállalatok szintjén erősen érezhető érzékeny nyereség- és közgazdasági érdekeltség hatásaiban sok helyütt megreked, és ugyanilyen érzékeny érdekeltséget nem lehet tapasztalni a vállalatok gyáregységeinél, üzemeinél, főosztályainál, munkabrigádjainál. Véleményem szerint az MSZMP X. kongresszusa után, annak határozatai szellemében, a negyedik ötéves tervtörvény birtokában, az új közgazdasági szabályozók ismeretében, együtt állnak azok a politikai és gazdasági feltételek, amelyek alapján az iparvállalatok, tőlük elvárható színvonalon képesek a negyedik ötéves tervüket elkészíteni, a feladatokat meghatározni, döntéseikkel hatékonyan elősegíteni a népgazdaság fejlődését. Üdvözölni lehet azt a gyakorlatot szintén, hogy az ipari minisztériumok vállalataik negyedik ötéves tervét az úgynevezett tervzsürin ellenőrzik, bírálják, rendszerint az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium és más minisztériumok illetékes szerveinek bevonásával. A tervek zsűrizésével egybekötött bírálatok, elvárások, kritikai megjegyzések, a fő feladatok végrehajtása érdekében adott segítségek, amelyek vállalaton kívül realizálhatók — nagyban elősegítik a népgazdasági és a vállalati ötéves tervek mind jobb összehangolását. Népgazdasági szinten a vállalati mikroszféra nyereségérdekeltsége ez évtől jóval érzékenyebb, mint az elmúlt három évben volt. Feszesebb közgazdasági körülmények között kell a vállalati feladatokat megoldani. Ez feltétlenül hatékonyabb fejlesztésre, gazdálkodásra, önköltségcsökkentésre, vezetői fegyelmezettségre, a szükségletek mind jobb kielégítésére ösztönzi és készteti a vállalatokat. Helyes és jó dolog, hogy középtávon lehet számolni a vállalatok szemszögéből az érdekeltség kialakított formáival. Ez a körülmény olyan helyzetbe hozta a vállalatokat, hogy az elmúlt három év tapasztalatainak értékelésével maguk ' is jobban kényszerülnek saját mikromechanizmusuk felülvizsgálatára, korszerűsítésére, rendszeres továbbfejlesztésére. Ezt én egyik legdöntőbb feladatnak tartom a szocialista ipar minden vállalatánál. A rendszeres piackutatás, a gyártmányok társadalmi értékeinek értékelése, az intenzív műszaki fejlesztés, a tervezés, az árak kialakítása,
