Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

61 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 62 az üzemszervezés, az idő és műszaki tartalékok feltárása, hatékony realizálásuk, és nem utolsósorban a konkrét anyagi érdekeltségi rendszer kidolgozása a vállalatokon belül, gyáregységekre, főosztályokra — elengedhetetlen követelménye a negyedik ötéves terv jó teljesítésének. Csak ilyen vállalati viselkedéssel lehet megteremteni a népgazdaság, a vállalati és a dolgozó kollektívák közös érdekeltségét. Ma még szocialista brigádjaink, üzemi, gyáregységi vagy telephelyi kollektíváknak bérfejlesztési, premizálási, nyereségrészesedési érdekeltségi gyakorlata, rendszere nem mondható mindenütt korszerűnek. Ezek felülvizsgálata, közgazdasági gazdálkodási igényekhez való igazítása — a vállalatok adottságoknak megfelelően — egyik legnagyobb tartaléka a vállalati ötéves tervek jó teljesítésének. Meggyőződésem, hogy e feladatok konkrét mélyreható felülvizsgálatával egy időben a döntési jogkörök és felelősségek új helyzetnek megfelelő pontosítása, a döntésekhez szükséges eszközök decentralizálása hozhat a hatékonyabb munka érdekében mind a termelékenységben, mind a gazdálkodásban, önköltségcsökkentésben, végső fokon a vállalati nyereségben és mindezek mellett a népgazdasági költségvetés bevételi forrásaiban javulást. Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint közgazdasági szakirodalmunk az általam elmondott, vállalatokon belüli korszerű érdekeltségi rendszerre épített munkaszervezésben viszonylag eddig keveset nyújtott. Helyesnek tartanám, ha az érdekelt szervek közgazdasági szakirodalmunkat — a gyakorlati munka elősegítése érdekében — kibővítenék és rendszeresen, konkrét vállalati feladatok megoldására alternatív modelleket adna, vállalati szakemberek bevonásával. Szerintem ez a következő szempontokból lenne fontos: A vállalati mikromechanizmus továbbfejlesztésében gyors, konkrét segítséget nyújtana már a negyedik ötéves terv elején; a gyakorlatban dolgozó szakemberek zömére mindjobban csak adaptálás jellegű feladat várna; befolyásolná az iparban dolgozó széles rétegek és vezetők, szakemberek viselkedését a mikroszférában kedvező irányban; nem utolsósorban egyik alapja lehetne jobban mint eddig, a vezető-továbbképzésnek. A kormánynak a vezetők továbbképzésével kapcsolatos döntését csak üdvözölni lehet. A vezető-továbbképzés kötelező jelleggel, meghatározott időszakonként ma — véleményem szerint — objektív szükségszerűség. Szerintem kötelezővé kell tenni minden vállalatnál a saját vezető-továbbképzés rendszerének kimunkálását, megtervezését, gyakorlati bevezetését. Meggyőződésem, hogy a vezetés-szervezéstudománynak az iparban történő fokozottabb mértékű alkalmazása nélkül előrehaladni nem lehet, ezért a személyzeti, a kádermunka mellett a kötelező továbbképzés vezetőkre, beosztottakra és dolgozókra minden vállalatnak állami feladata és fontos személyzetpolitikai munka. Hogy egy vállalaton belül milyen témában, milyen mélységig, milyen munkahelyen kell továbbképzést eszközölni mind a fizikai dolgozóknál, mind a mérnököknél, vezetőknél — azt csak a vállalatok tudják eldönteni, de saját döntési hatáskörükben, felelősséggel döntsék is el, s szervezzék meg a továbbképzést saját képzett alapjaik terhére. Tisztelt Országgyűlés! A vállalati és üzemi életben dolgozókkal történő beszélgetések kapcsán többször kérdeznek bennünket vezetőket a dolgozók, hogy válaszoljunk arra a kérdésre, hogy az ő szintjükön, a dolgozók szintjén hogyan érezhetők mindjobban a mechanizmus adta változások. A tervek és a feladatok kialakításába történő bevonása a dolgozóknak szerves és lényeges része a vezetés munkájának. Az általuk felvetett problémák megoldása, a feltételek megteremtése elsősorban vezetői munka. Ugyanakkor mind jobban érdekeltté kell és lehet tenni a brigádokat, üzemi kollektívákat, gyáregységeket az évközi prémiumtól a túlóra felhasználásig, az évközi bérfejlesztésen keresztül az év végi nyereségrészesedésig, ha a vállalati eredményekhez történő hozzájárulásuk alapján történik az anyagi javak elosztásának nagy része, és ezzel az érdekeltségük megnő, mert lehetőségeik jobb munkavégzés után nagyobbak lesznek, mint másoknak, anyagi juttatásban is. Szerintem a vállalati belső mechanizmus közgazdasági szabályozó rendszerét, érdekeltségi köreit központosán megtervezni nem lehet, ezért az iparvállalatok egyik legfontosabb feladatának tartom, hogy saját körülményeik, gazdasági helyzetük, technikai színvonaluk figyelembevételével határozzák meg döntési modelljeiket, és alakítsák ki közgazdasági szabályozó rendszerüket. Minden vállalat negyedik ötéves tervének — szerintem — e munka szerves része és elengedhetetlen követelménye, és ez az a munka, amit minden vállalati vezetőtől és vezetéstől el lehet várni az illetékes szerveknek. E munkában döntő szerepe van a vállalatok pártbizottságainak, szakszervezeti és KISZ-bizottságainak is. Kezdeményezésükkel, ellenőrzésükkel, beszámoltatási joguk gyakorlásával nagyon sokat segíthetnek. Tisztelt Országgyűlés ! Befejezésül szeretném véleményemet elmondani a munkahelyi közérzet, a dolgozók ügyeivel való foglalkozás, szociális, egészségügyi, munkavédelmi, kommunális, üdültetés, stb. vonatkozású kérdésekkel kapcsolatban. A munkahelyi jobb munkaszervezés, a dolgozókkal való rendszeres foglalkozás, a vállalatiüzemi közvetlen demokrácia tényleges, gyakorlati életben történő mind jobb megvalósítása, az egészségügyi, munkavédelmi, üdültetési feltételek biztosítása legalább olyan fontos, mint az anyagi érdekeltség. A tervek, feladatok megoldásába történő bevonása a dolgozóknak és véleményük, jogos felvetésük konkrét megoldása adhat aktív bekapcsolódást. Ennek megvalósítása vállalati feladat és olyan politikai hatékonyságú, amelynek elhanyagolása egyenlő a sikertelenséggel. A negyedik ötéves terv vállalati feladatainak végrehajtása közben és tervezésekor ezen feladatok folyamatos megvalósításával is számolni kell, mert a vállalati szintű felelősség és hatáskör ezen politikai döntésekre és a feladatok megszervezésére, végrehajtására is kiterjed. Tehát szerin-