Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

651 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 652 orvosok Békés megyében történő letelepítése érdekében a tanácsi szervek rendszeres kapcsolatot létesítettek a Szegedi Orvostudományi Egyetemmel. Ennek ellenére is jelentős a megyében a szakorvoshiány. A megye orvosi körzeteinek hálózata általában jónak mondható. Egy orvosi körzetre jutó átlagos lakosságszám jobb az országos átlagnál. Ez azonban az egyes körzeteket tekintve nagy szóródást mutat. A megüresedett falusi orvosi állások száma állandóan nő. További gondot okoz a megyében a beteg gyermekek ápolását és ellátását szolgáló egészségügyi gyermekotthoni férőhelyhiány. Ezért a negyedik ötéves terv során 250 férőhelyes egészségügyi gyermekotthon létesül. Ugyancsak nagy gondot jelent, hogy a szociális otthoni férőhelyek száma kevés. A szociális gondoskodás javítása érdekében a központi segítésen túl szükséges a társadalmi erőforrások további koordinálása is. Befejezésül megemlítem, hogy választókerületemben a 12 000 lakosú Sarkadon a négy körzeti orvosi rendelőből csak kettő felel meg a követelményeknek. Ezért a tanács vezetői egy új egészségügyi rendelő megépítését kezdték el, amely keret hiányában 50 százalékos készültségi állapotban van több mint egy éve. Tény az is, hogy az új tanácstörvény ellenére a községi tanácsok pénzügyi alapjai csökkentek és ilyen célok fejlesztésére szinte alig van lehetőségük. Ebben már érintkezésbe léptünk Szabó elvtárssal is. Kérem az egészségügyi miniszter elvtársat, hogy az említett gondok megoldásához a lehetőségekhez képest nyújtson segítséget. Az egészségügyről szóló törvényjavaslat megfelel társadalmi célkitűzéseinknek, ezért azt elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Bogyai Gyuláné képviselőtársunk a következő felszólaló. BOGYAI GYULÁNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Az egészségügyről előterjesztett törvényjavaslatról néhány gondolatban — mint dolgozó nő — szeretném elmondani a magam és dolgozó társaim véleményét. Az egészségügyi törvénytervezet megvitatásakor — úgy érzem — utalnom kell arra a körülményre, hogy a törvényjavaslat legfőbb alaptörvényünknek, a Magyar Népköztársaság alkotmányának módosításával egy ülésszakon kerül megtárgyalásra. Ez szimbolikusan kifejezi szocializmust építő társadalmunk legfőbb alapelvét, teljes emberközpontú társadalmi szemléletünket. örömmel és egyetértéssel fogadjuk a törvénytervezetet, mivel annak központjában az ember legnagyobb értéke és kincse, az egészség megvédése, a munkaképesség megtartása, a megromlott egészségi állapot helyreállítása áll. Ügy gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet messzehatóan gondoskodik a legfontosabb termelő, a munkaerő védelméről, azokról a módszerekről, eszközökről, amelyek ezt biztosítják. Ezt a humánus, emberséges szellemet tükrözi a törvénytervezet. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartjuk a törvénytervezetnek azokat a fejezeteit, amelyek az üzemegészségügyi feladatokkal foglalkoznak. Munkáséletünk egyharmadát mi az üzemben, a gépek mellett három műszakos munkában éljük le. A mi számunkra nem mindegy, hogy egészségünk és testi épségünk védelme mennyire biztosított a munkahelyen. A textiliparban dolgozók, többségükben nők, édesanyák egészsége különösen ki van téve a veszélyeztetettségnek. A három műszak miatt szervezetünk állandó átállásban van. Ez önmagában is nehezíti az egészséges életritmust. Alvási és pihenési lehetőségünk emiatt rendszertelen. Az üzemben különleges hatásoknak vagyunk kitéve. Elsősorban az álló és menő munkavégzésnek, a zaj- és porártalomnak, és a nedvesített levegő ártalmának. Éppen ezért különösen fontos számunkra az egészséges élet- és munkakörülmények biztosítása, amit á törvénytervezet a vállalatok elsődleges feladatának jelöl meg. Ebben a vonatkozásban a textiles vállalatok sokat tettek az eltelt évek során az anyagi lehetőségek adta határokon belül. Egyes, a szakma sajátosságaiból eredő munkaköri adottságokon azonban nem lehet változtatni. Éppen ezért tartjuk fontosnak és szükségesnek az üzemorvosi tevékenység fejlesztését és kiszélesítését. Az üzemorvosi tevékenységnek kifejezésre kell jutni a gyógyító és megelőző munkában, az üzemrészek egészségtelen körülményeinek feltárásában, a munkahelyek és munkakörülmények helyszíni szemléjében, a megbetegedések gyakoriságának elemzésében. Éppen ezért a vállalatok vezetőinek és az üzemorvosoknak nem lehet ellentétes érdeke, egymással mellérendelt viszonyban kell hogy végezzék munkájukat, az üzemegészségügy helyzetének javítása céljából. E két szerv összefogása a cél érdekében nem jelent szívességet egymással szemben, hanem állampolgári kötelezettséget a törvények végrehajtásában. Az üzemegészségügy legfőbb őrei az üzemorvosok. Mi, üzemi dolgozók elsősorban rájuk támaszkodhatunk. Mivel az üzemorvos a legfontosabb termelőerő ellátását, gyógyítását végzi, arra lenne szükség, hogy emeljük a főfoglalkozású, fiatal, agilis üzemorvosok számát, akiket nem akadékoskodó embereknek tekintenek, hanem nélkülözhetetlen munkatársnak minden vállalatnál. Ezzel elérhető lenne, hogy teljes értékű munkát végző orvosok őrködnének egészségünk felett. A mi egészségünk elsősorban az ő kezükbe van letéve, ők ismerik munkakörülményeinket, ők ismernek bennünket, elsősorban hozzájuk van bizalmunk egészségügyi kérdésekben. Nem szabad engednünk, hogy az orvosok esküvel vállalt hivatását egyesek külön honoráriummal próbálják eltorzítani. így a munkásember, ha megfelelő üzemorvos vagy üzemi szakrendelés hiánya miatt kórházi beavatkozásra szorul, ő maga sem vonhatja ki magát a gyakorlat, a külön honorárium adása alól. Nagyon szeretnénk, ha a törvényjavaslat etikai részének a vezető és igazgató főorvosok mára-