Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

645 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 646 mi? — kérdezhetnénk, de mindjárt felelhetünk is rá: a pénz. Mert ha pénz van, akkor ugyebár kocsi is van, esetleg nyaraló és így sorolhatnám tovább. És vajon miből adódik mindez, hogy a fiatalok így gondolkodnak? A példákból, mert mi is a példa? Az, hogy orvosi körökben is, mint általában országunkban felütötte fejét egy járvány, mégpedig a harácsolás járványa. Nincs szándékomban vádolni az orvosokat, nem is irigylem azokat, akik becsületes munkával gyarapítják vagyonukat, csupán azokat vádolom és sajnos vannak ilyenek, akik félretéve minden etikát és becsületességet, nem szívesen kezelnek olyan beteget, akinek nincs kellő anyagi fedezete ahhoz, hogy bélelt borítékot juttasson tiszteletdíj gyanánt. Az ilyen orvosok általában arra hivatkoznak, hogy ők áldozatot hoztak azért, hogy orvosok legyenek. Csakhogy ezek elfelejtik ám, hogy a társadalom teremtette meg a föltételeket, hogy ők orvossá lettek, munkások és parasztok verejtékeztek azért, hogy tanulhassanak. A becsületes emberek sokaságát felháborítja az a tény, hogy ilyen és hasonló esetek előfordulnak. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista egészségügy megvalósítása szocialista társadalmunk elsődleges feladatai közé tartozik. Kerületünkben, Óbudán is fokozott gondot fordítunk az egészségügyi ellátásra. Óbuda nagy fejlődés előtt áll, napról napra tűnnek el a romantikusnak megírt, valójában pedig a tüdőbajt terjesztő, szolgáló földbe süllyedt viskók és nőnek ki helyükbe a földből a modern, kulturált, egészséges házak. Ha visszagondolunk arra, hogy a felszabadulás előtt Óbudán volt a legmagasabb a tbc-s halálozás, itt létesült 1918-ban Budapest harmadik tüdőgondozó intézete, akkor megnyugodhatunk, hogy ezek a modern házak tovább fogják javítani a közegészségügyi viszonyokat és így a tbc-s megbetegedések száma tovább csökken. Ma már a nyilvántartott tbc-s betegek száma a lakosság számának növekedése ellenére is csökken, és nagy örömünkre szolgál, hogy a 14 éven aluli lakosság körében nem fordult elő az utóbbi évek során. Hasonló a helyzet a többi fertőző megbetegedés terén is. Egészségügyi dolgozóink a védőoltások segítségével számos olyan betegséget szüntetnek meg, amely régen aratta áldozatait a gyermekek körében. A Sabin-oltás bevezetése óta nem fordult elő kerületünkben gyermekbénulásos megbetegedés. Jelentősen csökkent a skarlátban és a legújabb védőoltás bevezetése óta a kanyaróban megbetegedett gyermekek száma is. Kerületünk munkáskerület, hiszen Óbudán csaknem száz üzemben 27 000 fizikai munkás dolgozik. Ezek nagy része lakóhelyül is Óbudát választotta. Kerületünkben az üzemegészségügyi hálózat is jól kiépült. 10 fő állású és 12 részállású üzemi orvos dolgozik napi 108 órában az üzemekben. Ök az üzemek vezetőinek egészségügyi tanácsadói, részvételükkel készülnek a komplex tervek, a vállalati beruházások. Szocializmust építő hazánkban a párt határozata alapján a nők számára is biztosíthatjuk mindazokat a jogokat, amelyekért a magyar munkásmozgalom kezdete óta harcolt és amelyeket alkotmányunk is rögzített. Az üzemek nődolgozóinak helyzete, körülményei, egészségünk védelme összehasonlíthatatlanul jobb, mint a felszabadulás előtt volt. Mégis azt mondhatjuk, hogy ezen a téren vannak még feladataink. Sok asszony azért nem tudja munkáját zavartalanul végezni, mivel gyermekének még nem jutott hely a bölcsődében, az óvodában. A nagy iramban épülő házak mellett lényegesen lassabban halad a bölcsődék építése. Kerületünkben eddig 22 új ház épült, 4200 lakással. Az egy lakásban élő családok átlagos létszáma 3,8—4,2 fő. Ugyanakkor a bölcsődék befogadóképessége 120, az óvodáké 200 gyermek. Üzemi bölcsődéink, óvodáink is nehezen birkóznak meg a fokozódó igényekkel. Szükséges lenne a gyermekintézmények építését minden lakótelepen meggyorsítani, hogy ezzel is könnyíthessünk a dolgozó nők helyzetén. Kerületünk azonban nemcsak a legkisebb és az aktív korosztályok egészségének védelmét biztosítja magas szinten, hanem — egyedül a kerületek között — megszervezte az öregek házi szociális gondozását is, méghozzá a társadalom széles körű részvételével. Társadalmi aktívák és üzemi szocialista brigádok, KISZ- és úttörőszervezetek, Vöröskereszt-alapszervek vállalják ezt a szép humánus tevékenységet, az öregek, a magukkal tehetetlen, egyedülálló, beteg emberek gondozását saját otthonukban. Az egészségügyi törvény további jogszabályok kiadását teszi szükségessé, amelyek a részfeladatokat rendezik. Javaslom, hogy a III. kerületi házi szociális gondozás tapasztalatai, elért eredményei alapján is készüljön jogszabály, amelynek alapján országosan is be lesz vezethető ez a gondozási forma. Tisztelt Országgyűlés! A szocialista egészségügyi ellátás megvalósítása terén kerületünk egészségügyi dolgozói önfeláldozóan tevékenykednek. Az új Óbuda rohamos fejlesztésével azonban a meglevő egészségügyi intézmények, a szakrendelők és a Margit Kórház már nem tudnak lépést tartani. A fővárosi tanács legújabb döntése alapján ugyan a kórház 300 ággyal bővül, de ezzel az ágyszámmal csak 1977-ben számolhatunk. Addig Óbuda lakosainak száma százezer fölött lesz. A szocialista egészségügy a legmagasabb tudományos színvonalon álló ellátást kíván biztosítani, ezért a fejlődés mai fokán már az alapellátást is szakorvosi szinten nyújtja. A szakorvosi ellátás és a kórházi betegápolás feltétlenül igényli ma már a korszerű technikai felszereltséget, a modern intézményeket. Ezt szeretnők elérni a fejlődő III. kerületben is. Az elmúlt húsz évben a körzeti ellátás, a szakorvosi rendelőintézetek, a gondozóintézetek hálózatának kiépítése, a gyermekgyógyászati és a fogászati ellátás körzetesítésének folyamata, a kórházi ágyak számának növelése mind ez irányban hatott. A társadalombiztosítás kiterjesztése és a lakosság egészségkultúrájának igényei azonban további fokozott erőfeszítéseket követelnek az egészségügyi szervektől, kormányzatunktól. Az új egészségügyi törvénytervezet a szocialista egészségügy alapján áll, az egész nép