Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-9
647 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 648 számára kedvező, ezért választóim képviseletében a törvényt elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Nagy taps.) ELNÖK: Kovács István képviselőtársunknak adom meg a szót. KOVÁCS ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Alkotmányunkkal szoros összefüggésben a szocializmust építő társadalmunkban az egészségügy, az egészségvédelem az egész nép ügye és érdeke. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy szocialista társadalmunkban az egészségügyi és szociális szolgáltatás, az orvostudomány és képzés, a megelőző és gyógyító tevékenység színvonala kibírja az összehasonlítást a nálunknál fejlettebb országok szintjével is. Az elért eredmények és a jövő feladatai indokolttá teszik, hogy a jogszabályokban minden állampolgárra kiterjedően az egészségügyről szóló törvényjavaslat és törvény kerüljön szabályozásra. Az egészségügyről szóló törvényjavaslat szervesen illeszkedik bele az Országgyűlés által alkotott törvények egész rendszerébe. A szocializmus építése során megteremtődtek az egészségügy továbbfejlesztésének mind korszerűbb feltételei. A törvényjavaslat — helyesen — kerettörvény-tervezet, amely az egészségügy alapvető legfontosabb kérdéseit szabályozza. A részletes szabályozást majd a végrehajtási jogszabályok tartalmazzák. Ily módon lehetővé válik, hogy e magas szintű jogszabály hosszú időre előremutatóan és megalapozottan szabályozza egészségügyi ellátásunk rendszerét. A törvényjavaslat magában foglalja a szocialista egészségügy alapelveit, amelyek közül külön ki kell emelni a betegségek megelőzését, továbbá azt, hogy az egészségügy állami feladat, de egyben az egész társadalom alapvető feladata is. Minden magyar állampolgárnak fontos érdeke fűződik ahhoz, hogy az egészségügy célkitűzései minden területen megvalósuljanak. Ezért az állami és társadalmi szervezeteknek egyaránt fontos feladatuk, hogy tevékenységükkel elősegítsék az egészséges munkakörülmények megteremtését. A törvényjavaslattal kapcsolatban két kérdéssel kívánok foglalkozni. A mezőgazdaság üzemegészségügyi helyzetével, valamint Békés megye és választókerületem egyes egészségügyi problémáival. Az egészségügyi törvényjavaslat 27. §-a foglalkozik a dolgozók üzemi gyógyító, megelőző ellátásával. A kormány 1951-ben rendelettel szabályozta az iparvállalatok üzemegészségügyének fejlesztését. Az említett rendelet azonban figyelemmel a mezőgazdaság akkori helyzetére nem szabályozta a mezőgazdaság üzemegészségügyével kapcsolatos teendőket. Azóta viszont a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a felgyorsult fejlődés új helyzetet teremtett. A szocialista mezőgazdaságban az iparszerű termelés kialakulása, a műszaki-technológiai fejlődés, a nagy jelentőségű technikai bázis és berendezések, a vegyszerek egyre nagyobb mértékű fel\ használása, különböző veszélyforrásai újabb, sokszor igen jelentős problémákat vetnek fel. A mezőgazdaság üzemegészségügyi feladatait ma körzeti orvosok látják el. Nyilvánvaló, hogy a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek üzemegészségügyi ellátásának megszervezéséről mielőbb gondoskodni kell. Indokolja ezt, hogy ellentmondás keletkezett egyfelől a korszerű termelés, másfelől a mezőgazdasági dolgozók viszonylag alacsony szintű munkaegészségügyi ellátása között. A korszerű termelés korszerű egészségügyi körülményeket igényel. A szocialista társadalmunk lényegéből adódik, hogy a dolgozó ember számára harmonikus és egészséges élet- és munkakörülményeket kell biztosítani. Szakszervezetünk elnöksége széles körű vizsgálat alapján 1970-ben tárgyalta az állami mezőgazdaság üzemegészségügyi helyzetét. Ezt követően került sor az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve a 11 legnagyobb állami gazdaságban üzemorvos alkalmazására, amelynek tapasztalatai kedvezőek. Az utóbbi években több intézkedés történt a mezőgazdasági dolgozók üzemegészségügyének védelmében: ilyenek például a korszerű óvórendszabályok kiadása, a gyógyszerészek bekapcsolása a növényvédő szerek felhasználásának ellenőrzésébe, óraadó orvosok beállítása és így tovább. A mellékfoglalkozású orvosok tevékenységének elismerése mellett azonban megállapítható, hogy heti 1—2 óra rendelési idő kevés a tényleges üzemorvosi feladatok ellátásához. Ily módon a mezőgazdaság üzemegészségügyének gondjai nem oldhatók meg. Márpedig megelőző tevékenység nélkül az egészségügyi károsodás törvényszerűen fokozódni fog. Ezt az elmúlt évek statisztikai adatai is igazolják. A közegészségügyi és járványügyi szervek a munkahelyek egészségügyi körülményeinek ellenőrzését végzik hatósági jogkörrel. Sajnos, állandóan létszámhiánnyal küzdenek, s így csak a legminimálisabb követelményeknek tudnak eleget tenni. Már az is sokat javítana a helyzeten, ha a fejlesztés első lépéseként szakképzett közegészségügyi-járványügyi ellenőrök segítenék a mezőgazdasági nagyüzemek üzemegészségügyét. Az ellenőrök a gazdaságvezetés és a körzeti szolgálat részére jeleznék a hiányosságokat és megtennék a szükséges javaslatokat. Kedves Elvtársak! A következőkben a mezőgazdaságban leggyakrabban előforduló foglalkozási betegségekről kívánok szólni. A legjelentősebb foglalkozási megbetegedés a rezgésártalom, amely elsősorban a traktorosoknál jelentkezik. A traktoros munkáját rendkívül kedvezőtlenül befolyásolja a rázkódás, amely a motor rezgése és a terep egyenetlensége miatt a traktoros egészségi állapotában komoly károsodást idéz elő. Ezért szinte alig lehet találni az országban olyan traktorvezetőt, aki 10 évnél hosszabb ideje azonos munkakörben dolgozik. A másik, igen komoly vibrációs megbetegedés az erdőgazdaságokban dolgozó fakitermelő munkásoknál, a motorfűrészeseknél fordul elő. A legutóbbi felmérés alapján kimutatható, hogy a motorfűrészesek egyharmada vibrációs
