Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

57 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 58 tikus Köztársaság és Indokína népeinek igazsá­gos harcához. Szilárd meggyőződésünk, hogy az amerikai imperialistákkal szemben hősiesen küz­dő vietnami, kambodzsai és laoszi nép harca győzedelmeskedni fog. Aggasztó a világbéke szempontjából a közel­keleti térség helyzete is, amely Izrael makacs, provokatív magatartása miatt újabb fegyveres konfliktus kirobbanásának veszélyétől terhes. A tel-avivi kormány, az Egyesült Államok támoga­tását élvezve, évek óta szabotálja a Biztonsági Tanács határozatának végrehajtását és így nem­csak a világbéke biztosításáért felelős nemzet­közi szervezet határozatával, hanem az egész vi­lág közvéleményével szembehelyezkedik. Mi tel­jes mértékben támogatjuk az arab országoknak a békés rendezésre irányuló erőfeszítéseit. Izrael­nek vissza kell vonnia csapatait az 1967. június 4-i határok mögé, s le kell mondania az arab te­rületekre támasztott jogtalan igényéről. Az Egye­sült Államok kormányának békeszólamai mind­addig üres szavak, amíg nem veti erőteljesen latba befolyását Izrael agresszív köreinek meg­fékezésére. Az elmúlt hónapban a Szovjetunió az Egye­sült Arab Köztársasággal barátsági és együttmű­ködési szerződést írt alá. Mi a szerződésnek nagy jelentőséget tulajdonítunk; meggyőződésünk, hogy nagy szerepe lesz az egész közel-keleti tér­ség békéjének és haladásának biztosításában. A békés egymás mellett élés elvei, az egyen­jogúság, a kölcsönös előnyök, az egymás bel­ügyeibe való be nem avatkozás elve alapján együttműködésre törekszünk a világ valamennyi, a szocializmustól eltérő, más rendszerű országá­val is. Ennek érdekében tovább javítjuk a kap­csolatainkat mindazokkal a tőkés országokkal, amelyek erre hajlandónak mutatkoznak. Ha le­het, magas állami szinten, ahol azonban erre még nem érettek meg a feltételek, vagy alacsonyabb szintű érintkezésre mutatkozik hajlandóság, ott ilyen kapcsolatok ápolására is készek vagyunk. Mindezt abban a szilárd meggyőződésben tesz­szük, hogy a szocialista és a kapitalista országok együttműködése, jobb kapcsolata alapvető fon­tosságú tényező a béke szempontjából. Az embe­riség előtt ez a két lehetőség áll : a két világrend­szer békés egymás mellett élése, vagy a pusztító világháború. Az újabb világháború megakadá­lyozása az emberiség létérdeke. Tudjuk, s vall­juk, hogy a szocializmus a békés versenyben, az új világ építésében diadalt arat. Az európai földrészen is a második világhá­ború befejezése után 26 évvel még mindig szá­mos vitás kérdés vár megoldásra. Az európai realitások felismerését olyan nagy jelentőségű események fémjelzik, mint a szovjet—nyugatné­met, a lengyel—nyugatnémet szerződés aláírása, a csehszlovák—nyugatnémet tárgyalások megin­dulásának előkészületei, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek találkozói és tárgyalásai. Sajnál­juk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya megtorpant a maga választotta úton, pe­dig az európai népek érdekében állana e szerző­dések mielőbbi ratifikálása. örömmel tölt el bennünket, hogy az euró­pai államok figyelme mindinkább a béke és biz­tonság, a nemzetközi együttműködés rendezésre váró kérdései felé kezd fordulni. A szocialista országok konkrét, kezdeményező javaslatok so­rát tették már az összeurópai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása érdeké­ben. E gondolattal a közvetlenül érdekelt euró­pai államok többsége egyet is ért. Az Észak-atlanti Szövetség miniszteri taná­csának e hó elején Lisszabonban tartott üléséről kiadott záróközlemény arról tanúskodik, hogy nagv figyelmet szenteltek a Varsói Szerződés tagállamai javaslatainak. A nyilatkozat hangne­me olyan, amely elősegítheti a további véle­ménycserét a legégetőbb európai kérdésekről. Mi ennek őszintén örülünk, de megmondjuk, hogy a NATO miniszteri tanácsának határozatai ezút­tal sem felelnek meg az európai népek várako­zásainak. Az Észak-atlanti Szövetség továbbra is a nyugat-berlini kérdések megoldásához köti az európai biztonsági értekezlet többoldalú előké­szítésének megkezdését, s ily módon a gyakor­latban akadályozza a további előrehaladást. Az egész világ nagy érdeklődéssel fogadta Brezsnyev elvtárs javaslatait az Európában ál­lomásozó csapatok és fegyverzet csökkentésére vonatkozó elképzelésekről folytatandó tárgyalá­sokra. A NATO tagállamai — korábbi kijelenté­seik ellenére — nincsenek felkészülve a kérdés megvitatására, s e tekintetben is a jól ismert manőverhez, az időhúzáshoz folyamodnak. Meggyőződésünk, hogy Európa biztonsága nemcsak kontinensünk, de az egész világ békéje szempontjából is alapvető fontossággal bír, ezért minden békeszerető országnak minden tőle tel­hetőt meg kell tennie megszilárdítása érdekében. Kormányunk kezdettől fogva síkraszállt az eu­rópai biztonság megszilárdításának ügyéért, az európai biztonság és együttműködési rendszer létrehozásáért és tevékenyen részt vesz a bizton­sági értekezlet előkészítésében. Ezt a munkát a jövőben is folytatni kívánjuk. Tisztelt Országgyűlés, Képviselő Elvtársak! Amint az ismertetett feladatokból kitűnik,_ nehéz munka áll előttünk. Az elmúlt években sem pa­naszkodhattunk arra, hogy kevés a tennivalónk, de most még jobban összpontosítani kell erőin­ket. A magam és az egész kormány nevében arra kérem e helyről hazánk valamennyi állampolgá­rát: a reá bízott munkát mindenki végezze el tisztességgel, a magyar dolgozók jó hírnevéhez méltó szorgalommal. Nagy terveink megvalósí­tása az egyéni érdekeket is szolgálja. Céljainkat csakis közös összefogással tudjuk elérni. Számítunk — s tudjuk, bizton számít­hatunk — társadalmunk minden osztályának, ré­tegének támogatására. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a kor­mány most előterjesztett munkaprogramját fo­gadja el és valóra váltásához adjon segítséget. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ülésünket 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.36—12.55. Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS)

Next

/
Thumbnails
Contents