Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

609 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 610 de — helyesen — kimondja, hogy a magántulajdon és a magánkezdeményezés nem sértheti a köz érdekeit. Nagyon megragadott a módosítás 17. paragrafusa, amelyet ismét szeretnék szó szerint idézni: A Magyar Népköztársaság védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét, és betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatja őket. Hát igen, ez nagyon szép, de ezt be is kell tartani, illetve tartatni. Én különösen egy . részt húznék alá : védi a testi épségét. Ezzel igen sokat foglalkozunk üzemekben, termelőszövetkezetekben, a közlekedésben egyaránt. A magam részéről mit is mondhatok? Mint már elmondtam, öntödében dolgozom fizikai munkán. Itt az emberek műszak kezdetén fehérek — ahogy szokták mondani —, a végén feketék. Bizony az öntödéknél országos viszonylatban még igen sokat kell tenni, hogy az a szócska, hogy „testi épségét", valóra váljék, de ezek után úgy érzem és remélem, hogy meg is valósul. Ezt a célt szolgálja a módosított alkotmány 57. paragrafusa is, amely kimondja: a Magyar Népköztársaságban az állampolgároknak joguk van az élet, a testi épség és az egészség védelméhez. Ezt a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, az emberi környezet védelmével valósítja meg. Ebben a tekintetben igen nagy szükség van a dolgozók öntudatára is, hisz nagyon sok esetben * a nemtörődömség okoz komoly tragédiákat. Még csak két ponttal szeretnék röviden foglalkozni. Az egyik a nemzetiségiek, a másik i nők helyzete. Először a 61. paragrafus helyességét szeretném alátámasztani, hisz választókerületem több nemzetiségű, megtalálhatók itt a magyaron kívül a dél-szláv- és a németajkúak is. Tapasztalatból mondhatom, hogy kerületemben már jelenleg is e pont szelleme uralkodik, a párt és az állam politikája biztosítja a nemzetiségek egyenjogúságát, anyanyelvük használatát, saját kultúrájuk megőrzését és ápolását. Ez bizonyítható azzal is, hogy például Mohácson az iskolákon, középületeken, intézményeken a magyaron kívül német és horvát nyelvű felirat található. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a Baranya megyében élő nemzetiségek: németek és délszlávok e haza hű fiai, akik a marxista— leninista nemzetiségi politika talaján, annak szellemében barátságban és teljes megértésben, egyenjogú állampolgárokként dolgoznak együtt a magyarokkal a szocializmus teljes felépítéséért. A 62. paragrafus a nők helyzetével foglalkozik. Kimondja: a Magyar Népköztársaságban a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek. A nők egyenjogúságát szolgálja munkalehetőségeiknek és munkafeltételeiknek megfelelő módon való biztosítása. Ez szép és jó, de csak akkor, ha mindenki egyformán be is tartja. A nők igen nagy feladatot vállalnak a szocializmus építésében, a munka frontján mindenhol és minden beosztásban megtalálhatók. Én úgy gondolom, a nők élni is fognak az alkotmányban lefektetett jogokkal, és megmagyarázzák majd azoknak, akik még nem akarják ezt megérteni, illetve tudomásul venni, és akik még most is kevesebbre értékelik a női munkát, mint a férfiakét. Végezetül csak annyit jegyzek meg, hogy módosított alkotmányunk a mai helyzetnek megfelelő, de csak akkor szolgálja az igaz ügyet, ha kivétel nélkül mindenki, akár vezető beosztású, vagy egyszerű dolgozó legyen is, azt betartja, és másokkal is betartatja. A magam nevében a módosított alkotmány teljes szövegével egyetértek, elfogadom és az Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Csillik András képviselőtársunk. CSILLIK ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! Mi, akik hazánk, a Magyar Népköztársaság állampolgárainak bizalmából véleményt mondunk az alkotmánymódosítás kérdéseiben, jelentős esemény felelősséggel felruházott szereplői vagyunk. Szocialista államunk jogrendje mindenkor kifejezője az államban érvényben levő politikai és etikai normáknak is. Szocializmust építő társadalmunk esetében most különösen látjuk alkotmányunk fejlesztésének jelentőségét. Választóink, a szocializmus útját járó, egymást váltó nemzedékek véleményét képviseljük, s közös érdekünk, közös jövőnk kérdéseiben foglalunk állást. Történelmi fontosságú ez, hiszen egy ország, egy nemzet, egy társadalom jövőjéről döntünk, és nem mindegy, hogy miképpen. A magyar történelem sok évszázados tanulsága, hogy népünk meg-megújuló harcokban követelte a beleszólás jogát saját sorsa alakításába. Ezzel a joggal igazán élni 1945 óta tud. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem célom, hogy az alaptörvény módosításának jogi, szakmai változásait taglaljam. Sokkal inkább feladatomnak érzem, hogy megbízatásom szerint politikai öszszefüggésekről is beszéljek. Ügy hiszem, az eddigi vélemények is azt mutatják, hogy jelenlegi jogalkotásunkat is széles körű demokratizmus jellemezte. A munkában részt vettek a társadalmi szervek, így a magyar ifjúság nevében is szólva a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetség Központi Bizottsága is. Ezt azért tartjuk nagyjelentőségűnek — képviselőtársaim —, mert felnőtt egy olyan ifjúság, amely nagyra értékeli az elődök tetteit, amely jelen van társadalomépítő feladatunk megoldásánál, amely a történelmi elődök dicső tetteinek buzdító példáját követve, aktív részese országépítő munkánknak, politikai tevékenységünknek. A magyar közvéleményen belül az ifjúság is élénk figyelemmel és érdeklődéssel várja az új, módosított alkotmányt. A Magyar Szocialista Munkáspárt ifjúságpolitikai határozata és a KISZ VIII. kongresszusát, illetve a magyar ifjúságot majdnem hogy megajándékozó ifjúsági törvény csak egy-egy mérföldkő volt. azon az úton, amelynek most újabb szakaszához érkeztünk. A módosított, a jövő igényeinek megfelelő alkotmány előnyeit a fiatalok élvezik legtovább. Ezért történelmi fontosságú munka, s megtisztelő feladat az alkotmánynak, államunk alaptörvényének kimunkálásában részt venni.