Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

603 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 604 tént nemcsak a nők szakmai-politikai nevelése terén, hanem nőtt a nők politikai látóköre, nőtt műveltségi színvonaluk. A gazdaságilag függetlenné váló nő szemléletbeli változást indított el az egész társadalomban, többek között maguk közt a nők között is. Nálunk ma az aktív keresők több mint 41 százaléka nő és az országunkban élő összes keresőképes nők 61 százaléka önálló kenyérkereső. Fejlődésük, politikai öntudatuk növekedésének egyik biztosítéka, hogy országunkban a szocialista brigádtagok csaknem egyharmada nő, de jelentős a nők aránya a mezőgazdaságban is. A tsz-tagság 35 százaléka nő és szép számmal akadnak a diplomások között is. Államunk erejéhez mérten igyekszik a nők számára olyan szociális és társadalmi munkafeltételeket biztosítani, hogy a nők eleget tudjanak tenni nemcsak a munkában és a közéletben, hanem megfeleljenek a társadalmi kötelezettségüknek úgy is, mint családanyák. Ezt segítette az elmúlt években megjelent számos, az anyát és gyermekét védő rendelet. Csak egyet, a legjelentősebbet, a gyermekgondozási segélyt említem meg, ami ma egyedülálló szociálpolitikai vívmány a világon. Jelentős a nők számára az 1970 februárjában kiadott központi bizottsági határozat a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről, mely határozat óta további előrehaladás történt nemcsak a nők bérezése, szakmai és politikai élete terén, hanem a nők közéleti szereplésében is. Ilyen tapasztalatok vannak a vidéki népfrontválasztás után. Hajdú megyében például a Hazafias Népfront elnökségi és bizottsági tagjai között a nők aránya az új választások után 30 százalékot is meghalad és a tisztségviselők között is 28 százalék nő. De utalok arra is, hogy e tisztelt házban a képviselők között is, eddig soha nem tapasztalt arányban vannak nők. Ez az arány ma már 24 százalékot tesz ki. Külön kiemelem, hogy az Országgyűlés állandó bizottsági tagjainak ma már közel egyötödét a nők teszik ki. Országunkban ma a nőket a gazdasági és politikai élet minden területén embernek tekintik. Ezt tükrözi a 62. paragrafus (1) bekezdésének új megfogalmazása is. Mert, amíg az 1949-es alkotmány csak azt iktatta törvénybe, hogy a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek, és ezzel a megfogalmazással a nők egyenjogúságát a férfiakéhoz viszonyította, a mai megfogalmazás, hogy a nők és a férfiak egyenlő jogokat élveznek, már azt is tartalmazza, hogy a nő egyenrangú a férfival. A munkában, a családban és a társadalmi élet területén egyaránt. A 62. paragrafus (2) bekezdése azáltal, hogy alkotmányilag elismeri a nők munkalehetőségeinek és munkafeltételeinek megfelelő módon való biztosítását, elismeri a nő és a férfi között meglevő biológiai különbséget. Azzal, hogy alkotmányilag rögzíti a szülés esetére fizetett szabadságot, elismeri, hogy a nő, mint anya a gyermek életrehozásával és nevelésével társadalmilag kiemelkedően fontos tevékenységet végez. A gyermekszülésnek, az anyaságnak ilyen szinten való elismerése azon túlmenően, hogy tükrözi ezen a területen eddig elért hatalmas eredményeket, határozott előremutató tendenciákat is tartalmaz egész társadalmunk számára. Az alkotmánymódosítás-tervezetet változtatás nélkül elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.55—17.17. — Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Farkas Pál képviselőtársunknak adom meg a szót. FARKAS PÁL: Ezen ünnepélyes alkalommal a tisztelt Országgyűlés, a dolgozó magyar nép évezredes jogai ismételt megerősítésének alaptörvényét van hivatva megalkotni. Az a feladatunk, hogy a Magyar Népköztársaság hatályos alkotmányát módosítsuk és törvénybe iktassuk az alkotmány egységes szövegét. Alaptörvényünk az alkotmány. Módosítása arra irányul, hogy jobban igazodjék a társadalmi, gazdasági fejlődéshez, jobban tükrözze valóságunkat. Ha a módosítás során egyes részletei meg is változnak, belső lényege, társadalmi és politikai lényege változatlan marad. A Magyar Népköztársaság a munkások, a parasztok, a nép állama. Itt minden a népért van és a dolgozó embert szolgálja. Ezért fogadhatja egyetértő lelkesedéssel ma a dolgozó magyar nép alkotmányunk módosítását, látva annak lényegét, szabad életének szebbé tételét, az ország gazdasági fejlődése mellett. Az ezer esztendő, ami elmúlt hazánk felett, tele volt küzdelemmel, szenvedéssel. Hazánk, dolgozó népünk sokszor került veszélybe. Harcolt ez a nép külső hódítók és belső ellenség ellen, de megmaradt, mert erős gyökeret vert, mert életképes volt és amikor saját kezébe vehette sorsa irányítását, amikor a maga ura lett, az új élethez való jogát törvénybe iktatta. 1949. augusztus 20-án új alkotmány született, amely a dolgozó nép alkotmánya lett. Kemény harcokat vitt végső győzelemre, alapvető emberi, szocialista jogokat szentesített. Ennek továbbfejlesztése a feladatunk. Tisztelt Országgyűlés! Engedtessék meg, hogy termelőszövetkezeti tag létemre a termelőszövetkezetek, legalábbis a választókerületemben levő termelőszövetkezetek, illetve a termelőszövetkezeti tagok helyzete alapján fejtsem ki véleményemet. Az alkotmány módosítása jelentős határköve, sőt betetőzése szövetkezeti jogunk jelenlegi fejlődési szakaszának. Az alkotmány keletkezése idején, 1949-ben szocialista típusú szövetkezetünk csak a mezőgazdaságban volt, ott is igen kevés. Nem számolhatott az alkotmány-törvény a szövetkezetek ma már világossá vált szerepével a szocialista gazdaságban. A szövetkezeteket az akkori gazdaság és jogelmélet hosszú időn keresztül másodrendűnek tekintette úgy a szocialista termelés, mint a szocialista tulajdonjog területén. Jelentős szerepet