Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

605 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 606 csak a földtulajdonos parasztság szocialista útra' való átvezetésében szántak a szövetkezeteknek. Bár az 1949. évi alkotmány lényegét tekintve ennél többet mond, mai viszonyainkat már nem fejezi ki többé az általa adott szabályozás. Az egyes szövetkezeti ágazatokat szabályozó rendelkezések, és elsősorban a fejlődést jól példázó mezőgazdasági szövetkezet]ogi fejlődés híven tükrözi a termelési, társadalmi viszonyok alakulásának követelményeit. Gondoljunk a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezését szabályozó 1959. évi 7. törvényerejű rendeletre és az azt követő jogszabályokra. Az 1967. évi III. törvény magas szinten határozta meg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó szabályokat, megfelelő formát adva egy meghatározott társadalmi viszony szinte minden jogi kérdésének. A szocialista szövetkezeti mozgalom több mint két évtizedes fejlődése és elért eredményei szükségessé tették a szövetkezetek társadalmi, politikai szerepének • és feladatának megváltoztatását, s ezzel párhuzamosan intézményeinkben elfoglalt helyi módosítását. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a szövetkezetek jellegüket tekintve, nem átmenetiek, nem szükségmegoldás szülöttei, hanem állandó integráns részei a szocialista termelési viszonyoknak. Ennek megfelelően a szövetkezeti tulajdon az állami tulajdonnal egyenrangú, népgazdaságilag legfontosabb csoporttulajdonnak minősül. Ezeknek a szükségszerűségeknek a felismerése és megfogalmazása vezetett a közelmúltban elfogadott nagyjelentőségű, egységes szövetkezeti törvény megalkotásához, amely nemcsak hazánkban, de a többi szocialista országban is elsők között szabályozta a szövetkezeti mozgalom alapvető kérdéseit. Mégis jogrendszerünk belső fejlődése nem lenne teljes, ha a most vázolt kérdések nem kapnák meg helyüket népköztársaságunk alaptörvényében, az alkotmányban. A törvényjavaslat 10. paragrafusa egyértelműen és világosan summázza az általam elmondottakat, amikor megállapítja, hogy a szövetkezetek a szocialista társadalmi rend részei, a szocialista állam társadalmi és gazdasági célkitűzéseivel összhangban szolgálják tagságunk érdekeit. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a szövetkezeti forma egyenjogúságának deklarálá.sa mellett kiemeli a legjelentősebb szövetkezeti ágazat, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, és azok alapvető termelőeszközének, a földnek jelentőségét. A rendelkezésre álló földterület tulajdonjogának kérdése hazánkban évszázados, sőt, évezredes múltra tekint vissza. Mint alapvető termelőeszköz, mindig széles lehetőséget nyújtott az egyes társadalmak legjellemzőbb tulajdonságainak érvényesítésében. Gondoljunk a feudalizmus röghözkötött jobbágyaira, vagy a kapitalista nagybirtokok zselléreire, akiknek kizsákmányolását az uralkodó osztályok földtulajdona tette lehetővé. Érthető volt tehát a magyar paraszt évezredes vágya a földtulajdon után, amelytől életének, sorsának j órafordulását várta. A felszabadulást követően hazánkban alapvetően megváltoztak a társadalmi viszonyok, és ez alapvetően megváltoztatta a földtulajdonhoz való viszonyt is. A szocialista szövetkezetben érvényesül a szövetkezeti tag tulajdonosi joga, ugyanakkor a nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeivel élve, lehetősége nyílott arra, hogy túllépje a kisbirtokok gazdálkodási körét. Ezért vált az elmúlt évtizedben szükségessé a mezőgazdasági termelőszövetkezetek használatában levő földek tulajdonjogának rendezése. Előbb az egyes ingatlanok szövetkezeti tulajdonba adása, majd a földről szóló 1967. évi IV. törvény megszüntette azt a lehetetlen állapotot, hogy mezőgazdasági szövetkezet mint termelő üzem, végső soron nem rendelkezett az alapvető termelőeszközként használt földek jelentős részével. A termelőszövetkezeti tagság szocialista csoport-tulajdonának további megőrzése mellett, feltétlenül szükséges, hogy a szövetkezeti földhasználat és földtulajdonra vonatkozó alkotmányos előírásokat következetesen végrehajtsuk, és szükség esetén továbbfejlesszük. Az elmondottak tükrében nagyjelentőségűnek és előremutatónak tartom a törvénytervezet 10. paragrafusa (3) bekezdését, amely megállapítja, hogy a Magyar Népköztársaság különös gondot fordít a parasztság mezőgazdasági termelőszövetkezeteire, védi és fejleszti a föld szövetkezeti szocialista tulajdonát. Fontos ezt kihangsúlyozni, mert a termelőszövetkezeti parasztok legnagyobb része ma is tulajdonosa bevitt földjének, megnyugtató számukra, hogy a föld a szövetkezeti tulajdon ré-, szeként továbbra is az övék marad. Azok a parasztemberek, akik a termelőszövetkezetek alapításától kezdve a mozgalom előrevivői voltak, a parasztság közül legjobban szerették a földet és szeretik ma is. Ezek az emberek kezdettől törekedtek arra, hogy a termelőszövetkezetben legyen lerendezve a földtulajdon viszonya, mert ha az olyan nagyon szükséges nemzedékváltás be is következik a termelőszövetkezetekben, a fiatalok is jobban gyökeret vernek közöttünk, látva az idősebbek földszeretetét, ragaszkodását a földhöz; jobban, korábban felismerik a mezőgazdasági termelés szépségeit, fontosságát, a földművelést mint szakmát hamarabb megtanulják becsülni. Nem árt az a fiataloknak, ha a tulajdonos szemével nézik sorsuk alakítását, maguknak is teszik. Tisztelt Országgyűlés! Választókerületem, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 12-es választókerület az ország északi részén, a volt putnoki, ma ózdi járás 26 községe. Erről a vidékről valamikor az elemi iskolai tankönyvekben azt tanultuk, hogy a Gömör-Szepesi Érchegység déli nyúlványának a Sajó völgyével határos része. Ma a geológusok magyar gömöridáknak mondják. E vidék földje nem nagyon gazdag ásványi kincsekben. A mezőgazdasági termelésre sem mindenütt a legalkalmasabb, de mindvégig igen szorgalmas népe a mostoha földön is megtalálta életlehetőségét. Ezen a területen is alapvető változást jelentett az alkotmány szellemében elkezdett gazdasági építőmunka, a szocializmus alapjainak lera-