Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

597 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 598 egyetlen, de mégis nagyon kiváló módja annak, hogy a keresztény tanúbizonyságot mások szolgálatába állítsuk. A politika bizonyára nem old meg minden problémát, de elősegíti az emberi érintkezésekben a megoldások létrejöttét. A keresztény felismeri a politikai valóság autonómiáját. Ha azonban magát felszólítottnak érzi, hogy politikailag tevékeny legyen, úgy fog fáradozni, hogy politikai döntéseit az Evangéliummal összhangban lássa és egy jogos pluralizmus keretében személyileg is és a közösségben is hitének valódi tanúbizonyságát adja, éspedig hathatós és magának érzett ember-szolgálattal." A Populorum Progressio-ban olvashatjuk: „A testvériséget ugyanis a kulturált és az emberek őszinte párbeszéde teremti meg. A fejlődés nagy vállalkozása, a közös erőfeszítéssel végzett munka során akkor hozza közelebb a népeket egymáshoz, ha a kormányoktól és képviselőiktől a legegyszerűbb szakértőkig mindenkit testvéri szeretet lelkesít és az az őszinte vágy hajt, hogy felépítse a szolidáris világ kultúráját. Akkor majd olyan párbeszéd indul meg, amelynek középpontjában nemcsak a termelés, vagy technika, hanem az ember áll. Az így megalapozott kapcsolatok tartósak maradnak." Az alkotmány olyan, mint a fárosz : — fényei, elvei, eszméi mutatják az irányt, hogy el ne tévedjünk. Az elvek, az eszmék olyanok, mint a csillagok —i mondotta egy költő, Rückert. — A hajós az iránytűvel így tájékozódik. Az ember sokszor ezek segítségével igazodhat el. Az utat azonban itt, a Földön, a hazában az embernek kell felismernie és építenie, mindannyiunknak munkával, józansággal, okossággal, szorgalommal, becsületesen, mert „Szép vagy, ó hon, de naggyá csak fiaid szent akaratja tehet!" — írta a költő, Vörösmarty, anno 1832, a tettekben megnyilatkozó, a munkás-hazaszeretet nagy apostola. És ma is igazság ez! És mivel ez az alkotmány-törvénytervezet ebben a szellemben készült, nagy emberséggel, ezért elfogadom, és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Antalffy György képviselőtársunk. DR. ANTALFFY GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat általános és részletes indokolása helyesen világítja meg az 1949. évi XX. törvény módosításának szükségességét. Az idevonatkozó érvelést jogi vonatkozásban is megerősíthetjük. Megítélésünk szerint sem szabad huzamosabb ideig fenntartani olyan állapotot, amikor a társadalmi fejlődés az alkotmány rendelkezéseit túlhaladja, és így egyes rendelkezések tartalmukat vesztik. Ez ugyanis gyengítené az alkotmány politikai és jogi erejét. A napirenden levő módosítás lehetővé teszi, hogy az alkotmány, mint politikai okmány és mint jogszabály egyaránt élővé váljék. A törvényjavaslat elfogadásával megteremtődnek ennek jogi előfeltételei is. Az alkotmány további érvényesülésének feltétele, hogy mind a jogalkalmazók, mindpedig az állampolgárok ténylegesen ismerjék is meg társadalmi és állami berendezkedésünk alaptörvényét, és jogviszonyaink alakításakor mindenkor legyenek figyelemmel az alkotmány szabályaira. A mai napon is magasra kell értékelnünk azt a nagyjelentőségű vívmányt, amely 1949-ben alkotmányjogilag is véget vetett egy alapjaiban népellenes és alkotmány nélküli korszaknak. Ennek illusztrálására a Horthy-rendszer egyik hivatalos jogászát legyen szabad idézném, aki 1943-ban a következőket írta: „Ha alkotmányunk fejlődését 1920 óta figyelemmel kísérjük, meg lehet állapítani, hogy azóta nálunk fokozatosan olyan alkotmányos reformok valósultak meg, amelyeknek értékét az ősi alkotmányossághoz való visszatérés szempontjából nem is lehet eléggé méltányolni. Törvénybe iktattuk a királysági államforma fenntartását, visszaállítottuk a kétkamarás országgyűlést, jelentékenyen korlátoztuk a választói jogot, megszerveztük rendi alapon a felsőházat, a törvényhatóságok követválasztási jogát felerősítettük, fejlesztettük a kormány rendkívüli hatáskörét, kiterjesztettük a kormány rendkívüli jogkörét. Csupa olyan reformok — olvashatjuk —, amelyek konzervatív nemzeti irányba terelték a fejlődést és a tekintély elvét érvényesítették. Nos, igen tisztelt Országgyűlés, eme ősi alkotmány védelmében tudjuk, hogy az 1919 után életbe léptetett különféle reformok, módosítások mit jelentettek a dolgozó nők számára és végül hova vezettek. Ahogyan alkotmányunk praeambuluma mondja, nálunk valóban történelmünknek új korszaka kezdődött, amikor a Szovjetunió a II. világháborúban kivívott győzelmei során felszabadította országunkat a fasizmus elnyomása alól és megnyitotta a magyar nép előtt a demokratikus fejlődés útját. Ezen az úton társadalmi és állami életünk fejlődésében alkotmányunk valóban határkövet jelentett, kiállta az idők próbáját, egész állami életünk és jogéletünk forrásává és hadd tegyem hozzá, hogy egyben a szocialista államiság fejlődésének a hajtóerejévé is vált. Mindezt a folyamatos törvényalkotás és ennek eredményeként éppen az utóbbi években megszavazott számos nagyjelentőségű törvény is tanúsítja. Ha pedig végigtekintünk a törvényjavaslat módosító rendelkezésein, az 1949-ben elfogadott szöveghez képest, akkor megállapíthatjuk: ezek a módosítások valamennyien társadalmi, állami és jogéletünk fejlődését tükrözik. Olyan módosításokról van szó, amelyek a fejlődést, a haladást jelzik és amelyek egyben azt is világossá teszik, hogy ezekkel a módosításokkal alkotmányunk szelleme, szocialista jellege erősödött minden irányban, a szocializmus eszméi kapnak benne további kiteljesedést. Egy olyan társadalom és állam eszméi és elvei, amely lerakta a szocializmus alapjait és a szocializmus teljes felépítése felé halad. Ezeket a módosításokat vizsgálva hadd ragadjam ki én is a törvényjavaslat 5. paragrafusának (2) bekezdését, amely megfogalmazza népköztársaságunk nemzetközi tevékenységének szocialista elveit, amikor leszögezi, hogy a Magyar Népköztársaság mint a szocialista világrendszer része fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal, a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a