Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

577 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 578 dó népek testvéri közösségének egyenrangú tagja. A szocializmus építésének olyan szakaszában vagyunk, amikor továbbfejlődésünk döntően a gazdasági feladatok eredményes megoldásától függ. Az építőmunka folytatásához minden szükséges feltétellel rendelkezünk: hazánkban szilárd a népi hatalom, egészségesen fejlődik népgazdaságunk, élhetünk és élünk a szocialista tervgazdálkodás nyújtotta előnyökkel, az elmúlt években tovább fejlődött gazdaságirányítási rendszerünk, van reális népgazdasági tervünk. Nagy életerő van a mi népgazdaságunkban, az a feladatunk, hogy tervszerűen és sokoldalúan fejlesszük. Az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt növeljük a munka termelékenységét és jövedelmezőségét, fejlesszük a termelés technikai alapját és emeljük technológiai színvonalát. Emeljük a vezetés színvonalát, az igényeknél a realitásokból és ne a vágyakból induljunk ki; javítsuk a beruházási politikát, és a költségvetési egyensúlyt, s mindezek által növeljük tovább szocialista gazdaságunk erejét, munkánk jó hírnevét, dolgozóink becsületét. Építőmunkánk célja, hogy pártunk életszínvonal-politikájának megfelelően, munkánk eredményeivel összhangban rendszeresen emelkedjék a nép életszínvonala, javuljanak életkörülményei. Népünk életszínvonalának rendszeres emelkedése méltán sorolható nagy történelmi vívmányaink közé. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy vannak még nehéz anyagi körülmények között élő néprétegek, családok, amelyeknek sorsán fokozatosan javítani kötelesség. Ezért határozta el a párt X. kongresszusa — amit egyébként ötéves tervünk is tartalmaz —, hogy bizonyos szociális juttatások nagyobb mértékben emelkedjenek, mint a bérek, s ily módon csökkenjenek a családok közti jövedelemkülönbségek. Másképpen fogalmazva: a bérekben a munkától függő nagyobb differenciálódást, a családok jövedelmében további kiegyenlítődést akarunk. A mi viszonyaink között ez azt jelenti, hogy mindenki munkája szerint részesedjék a megtermelt javakból. Aki többet dolgozik, kapjon többet, s aki hiányzik a munkából, ne álljon sorba akkor sem, amikor a fizetést osztják. Ez a mi igazságunk, ez a dolgozó emberek igazsága. Gazdasági, kulturális fejlődésünknek, életkörülményeink további javulásának kulcsa saját kezünkben van. Pártunk X. kongresszusa világos és reális programot adott, amelyet népünk a múlt év tavaszán lezajlott választásokon szavazatával is megerősített, és azóta is cselekvően támogat. A határozatok végrehajtása a politikai, a gazdasági, a kulturális területen, a társadalmi élet minden fontos területén folyamatban van. Tekintettel arra, hogy a párt rövidesen elérkezik a két kongresszus közötti ciklus feléhez, a Központi Bizottság a közeljövőben át fogja tekinteni, hogy hol tartunk a kongresszusi határozatok végrehajtásában, és ahol lemaradást tapasztal vagy új tennivalókat lát, meg fogja tenni a szükséges intézkedéseket. A munka színvonalának emeléséhez az élet minden területén vannak még tartalékaink. Tudjuk, hogy nem mindig megy zökkenő nélkül terveink valóra váltása. Közismert, hogy vannak negatív jelenségek is. Társadalmunkban, amely az épülő szocializmus társadalma, még hat és időnként, helyenként újra is termelődik a maradi felfogás, tapasztalható kényelmesség, felelőtlenség, tehetetlenség, és engedékenység a mulasztásokkal és a mulasztókkal szemben. A társadalom szervezett erőinek, a felelősséget érző és vállaló nagy többségnek mindenütt és határozottan fel kell lépnie e visszás jelenségekkel szemben. A felemelkedés legfőbb lendítő ereje maga a dolgozó ember, s legfőbb reménységünk munkásosztályunk, dolgozó népünk helytállása, öntudatos fegyelme és felelősségérzete. Naponta vagyunk tanúi az emberi helytállás, a kötelességteljesítés öntudatos, ugyanakkor hivalkodástól mentes, tömeges megnyilvánulásainak. A társadalom érdekében önzetlenül dolgozó aktivisták növekvő serege, a szocialista brigádmozgalom megújulása és fejlődése, a szocialista közgondolkozás fokozatos terjedése szemmel látható bizonyítékai társadalmunk érettségének, a közösség ügyeiért, a haza sorsáért érzett felelősség növekedésének. Bizonyos, hogy harcedzett munkásosztályunk, népünk— amely olykor hallatlanul nehéz körülmények között élt, dolgozott és harcolt, mégis képes volt arra, hogy 27 év alatt gyökeresen megváltoztassa az ország arculatát—meg fogja oldani azokat az új feladatokat is, amelyek a fejlődés jelenlegi magasabb szintjén, a szocializmus további építéséből adódnak. Tisztelt Országgyűlés! A haladásért nemcsak határainkon belül, hanem a nemzetközi politika színterén is meg kell küzdeni. Terveink megvalósításának nemzetközi feltételeit a jövőben is biztosítani fogjuk. Ennek érdekében egyrészt erősítjük szocialista hazánkat, mert a belső fejlődés minden külpolitikai aktivitás és nemzetközi hatás első számú forrása, másrészt szélesítjük és mélyítjük a szocialista világrendszerhez s elsősorban hű barátunkhoz és megbízható szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat. (Taps.) Céljainkat nyíltan hirdetjük: a magyar népben a világ népei tevékeny harcost, és biztos szövetségest láthatnak az imperializmus ellen, a tőkés gyarmati kizsákmányolás minden formájának felszámolásáért, a háború megakadályozásáért vívott küzdelemben. Ugyanakkor hívei és aktív szorgalmazói vagyunk és maradunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének. A Magyar Népköztársaság rendezett, normális viszonyra, kölcsönösen előnyös kapcsolatokra törekszik a kapitalista országokkal is. így válik eleven valósággá az alkotmány betűje, amely a javaslat szerint kimondja : a Magyar Népköztársaság, mint a szocialista világrendszer része, fejleszti és erősíti barátságát a szocialista országokkal ; a béke és az emberi haladás érdekében együttműködésre törekszik a világ valamennyi népével és országával. Elveink fedezetét azok a konkrét tettek, állásfoglalások