Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

579 .Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 580 adják, amelyekkel a nemzetközi helyzet égető problémáinak rendezését kívánjuk tőlünk telhe­tően elősegíteni, a népek, a szocializmus, a béke érdekeinek javára. Európában a Varsói Szerződés többi tagál­lamával együtt, a kölcsönös kötelezettségválla­lásokra épülő biztonsági rendszer megteremté­sén fáradozunk. Ebbe az irányba befolyásolná az eseményeket a Szovjetunió, és a Német Szö­vetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Nép­köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződések elfogadása, valamint a nyu­gat-berlini négyoldalú megállapodásnak, továb­bá a Német Demokratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság megállapodásainak életbe léptetése. A Magyar Népköztársaság ér­dekelt e szerződések életbe léptetésében, mert ezek az európai államok kapcsolataiban az együttműködés, a béke, a biztonság távlatait erősítik. A szerződések életbe léptetése érdeke kivétel nélkül minden európai államnak, s nem utolsósorban a Német Szövetségi Köztársa­ságnak. Az európai biztonsági rendszer útján fontos állomásnak tartjuk a kormányok értekezletét, aminek összehívására egyre érettebbek a felté­telek. Az értekezlet hívei élvezik a földrész tár­sadalmi erőinek sokoldalú támogatását. A biz­tonság, s így a tanácskozás ellenzői fokozatosan elszigetelődnek és leleplezik magukat. Pártunk és kormányunk a nemzetközi osz­tályharc európai frontján — népünk legsajá­tabb érdekeit képviselve — azok oldalán száll síkra, akik a katonai tömböktől megosztott, hi­degháborús maradványokkal terhes kontinenst, valamennyi európai ország érdekeinek megfele­lően, a biztonság és az együttműködés földré­szévé akarják változtatni. Az általános helyzet­ben adva vannak azok a lehetőségek, amelyek­kel, ha élnek kontinensünk országai, lezárhatjuk Európa múltjának tragikus fejezetét, a konti­nens történelmének véres háborúkba torkolló, a népeknek oly sok szenvedést okozó korszakát. Elvi, internacionalista politikánk vezet ben­nünket az imperializmus indokínai és közel-ke­leti agressziói elleni fellépésünkben. Vietnam hős népének igazságos harcát min­den tőlünk telhető módon segítjük, mert csakis országa szabadságának és függetlenségének tisz­teletben tartása, Laosz és Kambodzsa népei ön­rendelkezési jogának biztosítása, az amerikai beavatkozás megszüntetése hozhat tényleges megoldást a térség problémáira, és szolgálja egyben a béke és biztonság általános érdekeit. Erre irányulnak a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány javaslatai, amelyek igazságosak, a há­ború befejezésének reális alapjai, s méltán él­vezik a haladó országok, köztük hazánk mesz­szemenő támogatását. A vietnami hazafiak napjainkban kibonta­kozó offenzívája újabb sikereket hoz a népi fel­szabadító erőknek, és súlyos veszteségeket okoz az amerikai agresszoroknak és saigoni csatló­saiknak. Az indokínai népi háború eddigi győ­zelmei is bizonyítják, hogy az amerikai impe­rializmus a katonai kaland semmiféle kiterjesz­tésével nem juthat ki vietnami zsákutcájából. A vietnami nép, Indokína népei senkit se támadtak meg, senkinek a biztonságát sem fe­nyegetik, hanem hazájuk földjén, szabadságu­kért és függetlenségükért harcolnak a betolako­dók és a zsoldosok ellen. A Magyar Népköztársaság, társadalmunk határozottan elítéli az amerikai imperialisták agressziós cselekedeteit, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság terrorbombázásának felháborí­tó felújítását, és határozottan követeli: az Egye­sült Államok ne taktikázzon, ne szabotálja az indokínai kérdés tárgyalások útján történő, a térség népeinek elidegeníthetetlen jogait tisz­teletben tartó, igazságos, békés megoldását. Vietnami testvéreink a jövőben is számíthatnak az egész haladó emberiség, a szocialista orszá­gok, ezen belül népünk minden oldalú, önzetlen támogatására. Mi hisszük és valljuk; a vietna­mi nép, Indokína népeinek hősiessége, mérhe­tetlen áldozatai nem hiábavalók; bármit tesz az agresszor, igazságos ügyük, győzelmének napja közeledik. (Taps.) A. Közel-Keleten szolidárisak vagyunk az izraeli agresszorok és imperialista támogatóik ellen következetesen harcoló arab államokkal. Határozott álláspontunk, hogy csak az arab or­szágok függetlenségét és szuverenitását, a tér­ség minden államának nemzeti létét és fejlődé­sét biztosító politikai rendezés felelhet meg a béke és biztonság érdekeinek. Meggyőződésünk, hogy végső soron az imperializmus, az agresz­szió erői a Közel-Kelet térségében is kudarcot vallanak. Büszkék vagyunk arra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság a nemzetközi élet küzdőterein szilárdan, a világ haladó erőinek sorában küzd az emberiség jövőjét biztosító igaz ügy, a szocializmus, a béke érdekében. Nemzetközi tevékenységünket a jövőben is alkotmányunk szellemében, nemzetközi köte­lezettségeink maradéktalan teljesítésével, abban a tudatban folytatjuk, hogy a világ a nemzet­közi reakció minden erőfeszítése ellenére a tár­sadalmi fejlődés irányába halad, győzedelmes­kedik a szabadságukért harcoló népek ügye, s megvalósul az egész emberiség leghőbb vágya, a tartós és szilárd béke. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Elvtársak! Népünk előtt a szocializmus építésének nagy, lelkesítő céljai állnak. Jelenünk biztató, jövőnk reményteljes. Céljaink a munkásosztály, a nép, az egész nemzet felemelkedését szolgál­ják; hazánknak minden tisztességben élő és dol­gozó állampolgára bizalommal tekinthet a jö­vőbe. A Magyar Népköztársaságban — abban az államban és egy olyan rendszerért, amely meg­találja a harmóniát az egyén és a társadalom érdekei között, amely az egész nép boldogulását szolgálja — érdemes élni, tervezni, dolgozni, harcolni, felelősséget vállalni az élet mindenna­pi dolgaiban, a szűkebb közösség, a család, a munkatársak sorsáért, és a nagyobb közössé­gért, a haza, és az emberiség sorsáért. Nagy társadalmi céljainkat — a szocializ­must, a kommunizmust, népünk boldogulását, nemzetünk felemelkedését, a költő szavaival

Next

/
Thumbnails
Contents