Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

563 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 564 lyeket az állami élet fejlesztése, a szocialista demokrácia kiteljesedése érdekében hoztunk, alkotmányunkban szilárd alapokra kerülnek. További lehetőségei nyílnak meg annak, hogy törvényalkotásunk még hatékonyabban segítse fejlődésünket. Az alkotmány új erőforrása lesz társadalmi, gazdasági és kulturális életünk továbbfejlődésének, annak a törekvésünknek, hogy szocialista tervgazdálkodásunk a nép általános jólétét és műveltségét, mindenkinek munkája szerint szolgálja. Hogy milyen gyorsan haladunk előre ezen az úton, elsősorban tőlünk, további helyes politikánktól, reális terveinktől, jó és felelősségteljes munkánktól függ. El kell érnünk, hogy a szocializmusnak ne csak alapjai legyenek szilárdak, társadalmunkban ne csak a szocialista termelési viszonyok váljanak uralkodóvá, hanem minél előbb még szélesebb körben uralkodóvá váljanak a szocialista vonások az emberek mindennapi életében: a munkában, a közéleti tevékenységben, a gondolkodásmódban és az erkölcsi viszonyokban is. Alkotmányunk nagy erőforrása a szocialista hazafisággal összefonódó internacionalizmus kiteljesedésének is: annak a nemzetköziségnek, amely már az első, 1919-es alkotmányunkat is áthatotta. Eddigi munkánkat és eredményeinket is nagymértékben befolyásolták a szocialista közösség egysége, összeforrottsága és a nemzetközi helyzet alakulása. Számunkra, mint a világ minden haladó népe számára, rendkívüli jelentősége van annak, hogy véget vessünk az imperialista agressziónak, megszüntessük az újabb vérontással járó feszültségi gócokat, s Európában és a világ más térségeiben olyan nemzetközi kapcsolatokat hozzunk létre, amelyek biztosítják a népek békéjét, önálló, szabad fejlődését. Számunkra a Szovjetunióhoz, a szocialista közösséghez, a világ haladó erőihez főződő baráti viszony függetlenségünk, létünk és jövőnk záloga. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim ! Meggyőződésem, hogy pártunk, kormányunk, egész népünk a belső építőmunkában és a nemzetközi kérdések megoldásában mindent megtesz azért, hogy még gyorsabban haladjunk előre azon a történelmi úton,- amelyet az alkotmány kijelöl számunkra. Kérem, hogy a benyújtott törvényjavaslatot, az ülés kezdetén írásban szétosztott szövegpontosító módosításokat, ezzel az igénnyel és ezzel az elkötelezettséggel vitassuk meg és fogadjuk el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz kilenc képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Először Méhes Lajos képviselőtársunknak adom meg a szót. ^ MÉHES LAJOS: Tisztelt Országgyűlés, Tisztelt Képviselőtársak ! Több esztendős előkészítő munka után az Országgyűlés döntésére vár az alkotmány módosítására benyújtott törvényjavaslat. Közéletünknek az az erénye, amely az utóbbi 15 esztendőben számtalanszor megnyilvánult — hogy a párt az ország életének jelentős kérdéseit döntés előtt széles körű vitára, véleményezésre bocsátja — most is helyesnek bizonyult. A Szakszervezetek Országos Tanácsa legutóbbi ülésén örömmel állapítottuk meg, hogy a szakszervezetek által tett alapvető javaslatok helyet kaptak az alkotmány módosítására beterjesztett törvényjavaslatban. A lelkiismeretes előkészítésért dicséretet érdemelnek mindazok, akik a tervezet kidolgozásának részesei voltak. Azonban úgy vélem, a legnagyobb dicséret és az őszinte tisztelet a gyárak, a földek munkásait, az értelmiséget illeti, akiknek áldozatos, szorgalmas munkája, szilárdsága, helytállása teremtette meg a feltételét annak, hogy ma azt mondhatjuk : megérett a helyzet az alkotmány módosítására. Jelenlegi alkotmányunk 1949^ben lezárta népünk történetének azt a szakaszát, amelyben a kizsákmányolás, a jogfosztottság, a munkanélküliség, az elmaradottság volt a munkás- és parasztemberek sorsa e hazában. A hatalom gyökeres megváltozásával az addig elnyomott osztályok kerültek uralomra, a munkások dolgozó parasztok állama jött létre, amelyben minden hatalom a dolgozó népé lett. A munkásosztály, a dolgozó nép ezer év megannyi megpróbáltatása után végre tulajdonos lett hazájában. A nyugat-európai szakszervezeti mozgalomban manapság egyre többet hallani arról, hogy a munkásosztály beleszólást követel magának a gyárak életébe. Lehet, hogy az eddigieknél némileg több jogot tud magának kiharcolni a munkásosztály a kapitalizmus körülményei között is, de ez sem változtat azon a helyzeten, hogy csak a munkaerejére tartanak igényt, de senki sem kíváncsi a véleményére, csupán kiszolgálója marad a kapitalista gépezetnek. Ahhoz, hogy a gyár, az állam igazi meghatározó tényezője legyen a munkásosztály, a hatalom jellegének és a tulajdonviszonyoknak kell megváltozniuk. Ez történt hálunk. A munkásosztály, a dolgozó nép valóságos gazdája lett hazájának, és a gazda felelősségével látott munkához, hogy a hatalom birtokában lerakja az új szocialista társadalom alapjait. Amire vállalkozott, teljesítette, és napjainkban is teljesíti. A szocialista alkotmánnyal szembeni követelményünk, hogy helyesen fejezze ki az adott politikai és társadalmi viszonyokat, foglalja törvénybe, mely osztályok kezében van az államhatalom, hogyan alakul a szövetségi politika, és mely osztályok, vagy rétegek szorulnak ki a hatalomból. Mindezek helyesen és egyértelműen jutottak kifejezésre az 1949-es alkotmányban, és a módosítási javaslat is hűen tükrözi az osztály- és a társadalmi viszonyokban végbement 23 esztendős változásokat. Ennek lényege, hogy a munkásosztály hatalma megerősödött, hogy a kizsákmányolók, mint osztály felszámolásával össztársadalmi méretekben kiszélesedett a hatalom gyakorlásának osztálybázisa. Ma már nincs a társadalomnak egyetlen olyan osztálya, amellyel szemben politikai, tehát osztály jellegű elnyomás érvényesülne. Ez egyben azt is jelenti, hogy a társadalom minden tagja számára nyitva