Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-8
565 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 566 áll a lehetőség, hogy a közösség ügyeinek intézésében, az államhatalom gyakorlásában részt vegyen. A társadalomban végbement változások tükröződnek abban a módosítási javaslatban is, amely egyértelműen és világosan fogalmazza meg azt a tényt, hogy társadalmunk vezető osztálya a munkásosztály, amely a hatalmat a szövetkezetekbe tömörült parasztsággal szövetségben, az értelmiséggel és a társadalom többi dolgozó rétegével együtt gyakorolja. Történelmi tény, hogy az alkotmány megszületése idején még korántsem volt egységes a munkásosztály vezető szerepének társadalmi méretű elismerése» A szocializmus építésében elért nagy vívmányok azok a kétségbevonhatatlan érvek, amelyek a kétkedőket szinte napról napra győzték meg arról, hogy a marxista—leninista párt által vezetett munkásosztály a nemzeti érdekek következetes képviselője. A szocialista építés kezdetétől bebizonyosodott, hogy a munkásosztály önzetlen céljai és erőfeszítései nem csupán közvetlen érdekeit, hanem a társadalom valamennyi dolgozó rétegének előrehaladását szolgálják. Ez volt és a jövőben is ez lesz a munkáshatalmat állandóan erősítő szövetségi politika biztos alapja. Harcokban edzett munkásosztályunk az eltelt negyedszázad alatt létszámban is a társadalom legnagyobb osztálya lett. Magába olvasztotta és munkássá formálta és formálja a mezőgazdaságból és más rétegekből érkezett dolgozók, a felnövekvő ifjúság tömegeit, másrészt kimeríthetetlen forrásként adta és adja szocialista társadalmunk értelmiségét, politikai és gazdasági vezetőinek, tisztségviselőinek sokaságát. A számszerű növekedésnél is fontosabb, meghatározóbb jellemző, hogy a felszabadulás óta a munkásosztály politikai öntudata, közéleti aktivitása, szervezettsége, általános és szakmai műveltsége, az ország sorsáért, ügyeiért érzett felelőssége, egyszóval társadalmat formáló ereje megsokszorozódott. A felszabadulás óta minden időben és minden téren bizonyította, hogy a munkáshatalom szilárd támasza és őre, a szocializmust építő munka fő terheinek viselője a munkásosztály, elsősorban a szervezett, a küzdelmekben kovácsolódott nagyipari munkásság. Indokolt tehát, hogy a módosított alkotmányban önálló pontként kapjon helyet a munkásosztály vezető szerepének deklarálása. A munkásosztály történelmi hivatásának teljesítése szempontjából meghatározó a Magyar Szocialista Munkáspárt társadalmunkban, állami életünk egészében betöltött szerepének alkotmányjogi megfogalmazása. Az alkotmánymódosítás méltán rögzíti, hogy a munkásosztály marxista—leninista pártja a társadalom vezető ereje. A párt ezer szállal kötődik az élethez, a társadalom minden rétegével szoros kapcsolatot tart, érzékenyen reagál az új jelenségekre, és problémákra, és a változásoknak megfelelően alkalmazza a marxizmus—leninizmus elméletét a gyakorlatra. Ezért képes a munkásosztály az egész dolgozó nép egyidejű képviseletére a társadalom átalakulásáért, a szocializmus teljes felépítéséért folytatott harc vezetésére. A párt legszilárdabb támasza és az élcsapat utánpótlásának fő forrása a munkásosztály volt eddigi harcunk során is. Holnapunk záloga is az. a szoros kapcsolat és kölcsönhatás, amely a párt és a társadalom vezető osztálya között érvényesül. Ez teremti meg az elvek és a gyakorlat szoros egységét és biztosítja a párt számára politikája ellenőrzésének lehetőségét. Ez így helyes, hiszen a párt a munkásosztály megbízásából és a munkásosztály érdekében látja el vezető tevékenységét. Tisztelt Országgyűlés! A munkásosztály megnövekedett szerepét és felelősségét tükrözi az is, hogy az alkotmánymódosítási javaslatban már jóval több oldalról fogalmazható meg a szakszervezeti mozgalom, a szakszervezetek szerepe, mint a 23 esztendővel ezelőtt elfogadott alkotmányban, örömmel üdvözöljük, hogy a tervezetben -— az új helyzetnek megfelelően — új és önálló pontként szerepel a társadalmi szervezetek helye, " feladatai a szocialista társadalom építésében, és külön is alaptörvény lett a szakszervezetek funkciójának alkotmányjogi elismerése. Ezt azért is fontosnak tartjuk, mert a szakszervezetek szerepe a szocialista társadalomban, bár lényegesen módosul, de nem csökken, sőt növekszik, hiszen a hatalmon levő munkásosztály legátfogóbb tömegszervezetei. Az alkotmánytervezet 4. §-ának (3) pontja helyesen mondja ki, hogy a szakszervezetek védik és erősítik a néphatalmat, védik és képviselik a dolgozók érdekeit. A módosított alkotmánytervezet 36. §-a pedig azt rögzíti, hogy a Minisztertanács feladatának ellátása során együttműködik az érdekelt társadalmi szervezetekkel. Ez lényegében egy jól bevált és célravezető gyakorlat törvénnyé emelése, hiszen például a Minisztertanács és a SZOT eddig is rendszeresen együttműködött, közös tanácskozásokon vitatta meg a legfontosabb társadalmi, gazdasági érdekvédelmi kérdéseket, és gyakran adott ki közös határozatokat. Mégis rendkívül fontosnak tekintjük az együttműködés intézményesítését, alkotmányba foglalását. Kétségtelen viszont, hogy a dolgozók érdekeinek és jogainak hatékony védelmét és képviseletét a szakszervezetek csak úgy tudják megvalósítani, ha erőteljesen mozgósítanak az igények kielégítését szolgáló anyagi javak megteremtésére is. így tevékenységük a tervezéstől egészen a javak igazságos elosztásáig átfogja a gazdasági élet teljes folyamatát. A szakszervezeteken keresztül érvényesül a munkásosztály ellenőrző funkciója is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy államunkban nincs törvény, amely a szakszervezetek tevékenységét korlátozná. Viszont megvan a legteljesebb joga és lehetősége a tevékeny, érdemi munkára, a véleménynyilvánításra, a bírálatra, a döntésre, sőt amennyiben valamely rendelkezés ellentétes a munkásosztály érdekével, még a vétójog alkalmazására is. A szervezett dolgozókat képviselő szakszervezetek a legkisebb munkáscsoportoktól az Országgyűlésig mindenütt ott vannak a konkrét kérdések eldöntésénél. E széles lehetőség, az egyre növekvő jogkör természetesen nagy, és egyre nagyobb feladatokat ró a szakszerveze-