Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

659 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 560 Az elért eredmények hatására nagymértékben megnövekedett azoknak a pártonkívülieknek a száma, akik nemcsak elfogadják a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját, nemcsak dolgoznak programjának megvalósításáért, de közben gondolkodásmódjukban, szemléletükben a marxizmus—leninizmus eszméihez közelednek, sőt magukévá is teszik azokat. A társadalmi szervezetek szerepének erősödése szükségszerűen igényli ennek alkotmányi megfogalmazását is. A javasolt módosítás a jelenlegi helyzetnek megfelelően körvonalazza a társadalmi szervezetek általános szerepét és külön is szól a Hazafias Népfront, valamint a szakszervezetek jelentőségéről, a szocializmus felépítésében reájuk háruló feladatokról. A Hazafias Népfront ma már a társadalom összes erőit tömöríti a szocializmus teljes felépítéséért, közreműködik a képviseleti szervek megválasztásában és munkájában. Megtalálták helyüket és növekvő szerepet töltenek be társadalmunkban a tömegszervezetek, A szakszervezetek feladata a néphatalom erősítése, a dolgozók érdekeinek képviselete és védelme. Társadalmunk politikai rendszerében fontos szerepük van a szövetkezeteknek, amelyek nem csupán gazdasági közösségek, hanem egyben a lakosság jelentős részének társadalmi tömörülései is. A Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenységének szocialista alapelvei alkotmányos meghatározása is kiegészítésre szorul. A magyar nép, a párt, a kormány mindenkor hű barátja és szövetségese volt a Szovjetuniónak, a többi szocialista országnak, az egész szocialista közösségnek, és az marad a jövőben is. Ezért alkotmányunkban szólni kell a szocialista országokkal való baráti kapcsolataink fejlesztéséről és erősítéséről, és kifejezésre kell juttatni a világ valamennyi népével való együttműködési készségünket a béke és az emberi haladás érdekében. Az 1949. évi alkotmányunk csak programként tartalmazza a tőkés elemek kiszorítását a gazdaságból, valamint a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Azóta nemcsak az iparban és a népgazdaság egyéb ágaiban számoltuk fel a tőkés gazdálkodást, de sikeresen befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését is. A mezőgazdaság szocialista átszervezése egész népünk érdeklődésétől és rokonszenvétől kísérve, túlnyomó többségben közvetlenül az ellenforradalom támadása után, 1958 és 1961 között ment végbe. Parasztságunk életében rövid időn belül ez volt a második történelmi és joggal forradalminak minősíthető sorsfordulat. Ugyanaz a parasztság, amely 1945-ben ezeréves harc és sóvárgás után kapta meg ősi jussát, a földet, rövid idő múlva, ha nehezen, önmagával vívódva is, mégis képes volt újabb forradalmi változtatásokra. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme volt a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásának a záróköve. Tisztelt Országgyűlés! Amikor ezeket az eredményeket számba vesszük, tisztelettel kell megemlékeznünk a magyar munkásosztály áldozatkészségéről és felelősségéről, amelyet nemcsak az üzemek korszerűsítésével, a termelés fellendítésével bizonyított, hanem azzal a segítséggel is, amelyet dolgozó parasztságunknak nyújtott. Ebben a történelmi jelentőségű időszakban parasztságunk is nagy felelősségről, politikai érzékről és érettségről tett tanúságot. Gazdasági rendünk alapja egyértelműen a termelési eszközök társadalmi tulajdona lett. Hazánkban megszűnt a kizsákmányolás, uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Az alkotmány új szövege a társadalmi rendről szóló fejezetben tárgyalja ä gazdasági rend kérdéseit. A szövetkezeti földtulajdon minőségi változást jelent a tulajdonviszonyokban. A társadalmi tulajdon két alapvető formája, az állami és a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát fejezi ki a módosított szöveg, amikor kimondja, hogy a Magyar Népköztársaság fejleszti és védi a társadalmi tulajdon minden formáját. Tisztelt Országgyűlés! A módosított alkotmány következő fejezetei az állam szervezetével és az állami szervek működésével foglalkoznak. A módosítási javaslatok azt a célt is szolgálják, hogy az államéletben kialakult eddigi helyes módszerek és tapasztalatok alaptörvényünkben a tényleges helyzetnek megfelelően legyenek meghatározva. Az Országgyűlés nemcsak államhatalmi, hanem a nép által választott képviseleti szerv is, a népszuverenitás kifejezője. Ezért helyesebb az Országgyűlést legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szervnek nevezni. Az Országgyűlésnek a népszuverenitást megtestesítő és kizárólagos alkotmányozó jogából következik, hogy biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, ellenőrzi az alkotmány megtartását, megsemmisíti az állami szervek alkotmányba ütköző vagy a társadalom érdekeit sértő rendelkezéseit. Az Országgyűlésnek az állami, kormányzati tevékenység irányának meghatározásában megillető jogát juttatja kifejezésre többek között az a kiegészítés is, hogy az Országgyűlés megvitatja és jóváhagyja a kormány programját, jóváhagyja az állami költségvetést és a zárszámadást, nemzetközi szerződéseket erősít meg. Hasonló szellemben fogantak a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a tanácsok jogkörével kapcsolatos módosítások. Az Országgyűlés jogköréből az Elnöki Tanács jogkörébe kerül a közkegyelem gyakorlása. Az alkotmányosság igényével jobban összhangban álló új rendelkezés az, hogy a hivatásos bírákat az Elnöki Tanács választja meg. - A törvény most új intézményként alkotmányba iktatja az államtitkári intézményt és az Elnöki Tanács jogkörébe utalja az államtitkárok kinevezését. A Magyar Népköztársaság biztonságát szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint háború, vagy az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszély esetére az Elnöki Tanács rendkívüli hatáskörrel felruházott honvédelmi tanácsot hozhat létre, továbbá az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt, illetve annak megszüntetését az Elnöki Tanács állapítja meg és hirdeti ki. Az eddig törvényben levő alkotmányunk a j