Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

557 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 558 Ügy gondolom, hogy a tisztelt Képviselő­társaim egyetértenek velem abban, ha mind az előkészítő bizottság, mind az Országgyűlés ne­vében köszönetet mondok mindazoknak, akik javaslataikkal, gondolataikkal segítettek elké­szíteni alkotmányunk módosítását. Tisztelt Országgyűlés! Az 1949-bentörvény­be iktatott alkotmányunkra tisztelettel, elége­dettén tekinthetünk. Népünk áldozatos, jó mun­kájának eredményeként két évtized alatt újabb minőségi változások következtek be társadal­munk életében. Alkotmányunk több tétele ma már nem fejezi ki kellőképpen társadalmi, gaz­dasági és politikai vívmányainkat, s előfordul az is, hogy célként jelöl meg már elért eredmé­nyeket. Képviselőtársaim írásban megkapták a ja­vasolt alkotmánymódosítás részletes indokolá­sát. Ebben a módosítási indítványok kellőkép­pen indokolva vannak, így szóbeli beszámolóm­ból csak néhány fontos témakört emelek ki. A konzultációk alapján határozta el az elő­készítő bizottság, hogy az alkotmány megszüle­tése óta végbement változásokat a módosított alkotmány bevezető szövegében is meg kell fo­galmazni. A bizottság a preambulum elején, a széles társadalmi igénnyel egyetértve, olyan ki­egészítést javasol, amely tömören szól népünk­nek a társadalmi haladásért, az ország függet­lenségéért vívott évezredes küzdelmeiről. A bevezető mint történelmünk új korszaká­nak nyitányáról szól, arról, a népünk szemében soha el nem halványuló tettről, amellyel a Szov­jetunió felszabadította hazánkat. Méltatja az 1919-es szocialista forradalom tapasztalatainak jelentőségét, az ország újjáépítését. Társadalmi fejlődésünkkel összhangban pedig kimondja, hogy a munkásosztály kivívta és megszilárdí­totta a dolgozó nép hatalmát. További felada­tainkat úgy jelöli meg, hogy a magyar nép nem­zeti egységbe tömörülve, a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. #••:••• Alkotmányunk, bár jelenlegi szövegében is jól határozza meg államunk osztály jellegét, még­is kiegészítésre szorul azoknak a változásoknak a figyelembevételével, amelyek a társadalom osztályszerkezetébeh végbementek. A szocialista termelési viszonyok győzelmével a munkásosz­tály — társadalmunk legforradalmibb osztálya — kivívta a társadalom által elismert vezető szerepet, számbelileg is az első helyre került, a nemzeti jövedelem legnagyobb részét termeli. Magatartása, szemlélete kihat az egész társada­lomra. A mezőgazdaság átszervezésével kiala­kult a termelőszövetkezeti parasztság, s ezzel üj. tartalmat nyert a munkás-paraszt szövetség, amely továbbra is államunk politikai alapja. A termelés, a tudomány, a kultúra fejlődésével egyidejűen megnövekedett hazánkban az értel­miség számaránya, szerepe és felelőssége. Je­lentősen megerősödött népünk» összeforrottsága, a szocialista nemzeti egység. A régi, széttagolt, egymással szemben álló osztályok eltűntek tár­sadalmunkból. Megszűnt a többpártrendszer, de e pártok volt tagjainak nagy többsége és nép­hez hü vezetői, a párton kívüli dolgozók milliós tömegei itt állnak mellettünk, velünk egy sor­ban, szilárdabb és megbonthatatlanabb egység­ben, mint valaha. Minden politikai-gyakorlati lépés, amit a szocializmus építése irányában te­szünk, erősíti népünk összeforrottáágát, egysé­ges szocialista nemzetté formálódásának fo­lyamatát. Jelentősen fejlődött az elmúlt 22 esztendő alatt szocialista államunk. Több mint két évti­zedes munkánk eredményeként ma már joggal deklaráljuk: a Magyar Népköztársaság szocia­lista állam. A hatalmat — a szövetkezetekbe tö­mörült parasztsággal szövetségben, az értelmi­séggel és a társadalom több dolgozó rétegével együtt — a munkásosztály gyakorolja. Államunk változatlanul betölti a proletárdiktatúra funk­cióit. A jelentős változás abban áll, hogy a mun­káshatalom társadalmi bázisa nagymértékben kiszélesedett. Ma már a munkásosztály a hata­lom gyakorlásában, a szocializmus építésében, az egész népet meghitt, hü szövetségesének tekinti. A kizsákmányoló osztályok megszüntetése következtében beállott társadalmi változások hatására csökkent az állam elnyomó szerepe, ugyanakkor növekedett a gazdasági szervező és kulturális nevelő funkció fontossága. Mindezek következtében előtérbe került a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése. Erősödött az állami munkában a képviseleti szervek szerepe, növek­szik a tanácsok- gazdasági önállósága, kibonta­kozóban van tevékenységük önkormányzati jellege. Az egyéni választókerületi rendszer beveze­tésével közvetlenebb kapcsolat alakult ki a kép­viselők és a választók között. A szocialista de­mokrácia fejlődése tükröződik abban is, hogy alkotmányba iktatjuk a közvetlen demokrácia intézményét, azt a tényt, hogy az állampolgárok nemcsak küldötteik útján gyakorolják a hatal­mat, hanem munkahelyükön és lakóhelyükön egyre nagyobb számban közvetlenül is részt vesznek az állam tevékenységében, a közügyek intézésében. Ezért indokolt az alkotmányban is a közvetlen demokrácia és a népképviseleti de­mokrácia egységbe foglalása. Alaptörvényünk megalkotása óta megerősö­dött hazánkban a munkásosztály marxista—le­ninista pártjának vezető szerepe, nőtt befolyása és tekintélye. A szocializmus teljes felépítésé­nek programja, amely korábban pártprogram volt, amelyet a kommunisták állítottak egyetlen igaz, lelkesítő célként népünk elé, most már nemzeti programmá, egész társadalmunk közös ügyévé lett. Az 1949. évi alkotmány csak közvetett for­mában szól a pártról, az élcsapata által irányí­tott munkásosztály kifejezést használja. Az al­kotmány új szövege most közvetlenül és egyér­telműen fogalmazza meg: a munkásosztály mar­xista—leninista pártja a társadalom vezető ere­je. Ebben kifejezésre jut az a történelmi tény, hogy a kommunisták pártja immár fél évszáza­da folytatja áldozatos harcát a szocialista Ma­gyarország megteremtéséért, népünk felemelke­déséért. Kifejezésre jut benne a pártnak a tár­sadalomban, a szocializmus építésében betöltött szerepe, és az a meghitt viszony, amely a párt és a nép kapcsolataiban a szocializmus építése során bekövetkezett. X

Next

/
Thumbnails
Contents