Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-8

655 Az Országgyűlés 8. ülése, 1972. április 19-én, szerdán 556 gazdaságok birtokában. Az egykori parlamenti jegyzőkönyveket átlapozva, bár észre kell venni a személyi kultusz kezdődő káros jelenségeit, mégis lenyűgöző az az erő és akarat, amellyel népünk a boldogabb élet, a szocializmus építésének irányában elindult. A képviselők megnyilatkozásában a felszabadult nép ereje és önérzete tükröződött. Különösen vonzó és rokonszenves az a többször is visszatérő megállapítás, hogy ezt az alkotmányt nem felülről, valakitől kapta a magyar nép, hanem éppen úgy, mint 1919-ben, 1949-ben is önmaga alkotta meg alaptörvényét, amely szerint élni és fejlődni akar. Ezért volt jó, helyes és igaz eddigi alkotmányunk. Az azóta eltelt több mint 22 esztendő fényesen bizonyítja, hogy ekkor alkotott alaptörvényünk megfelelt feladatának, kiállta az idők próbáját, s valóban újabb nagy történelmi jelentőségű győzelmek forrása lett. Tisztelt Országgyűlés! A bevezetőben említettem már, hogy alkotmányunk egységes új szövegének javaslatát a társadalom széles körű támogatásával készítettük. Érdemes kiemelni előkészítő munkánk néhány fontos tapasztalatát. A viták lehetőséget nyújtottak számunkra a széles körű tájékozódásra, annak vizsgálatára, hogy társadalmunk különböző osztályai és rétegei hogyan ítélik meg az elmúlt több mint két évtized fejlődését, milyen eredményeket tekintenek alaptörvényünkbe foglalható vívmánynak, és milyen nagy társadalmi célokért kívánnak munkálkodni. A vitában részt vevők a módosítás elveivel, főirányával nagymértékben egyetértettek és ezeknek az elveknek a megvalósítása érdekében tették meg javaslataikat. Az eszmecserék gondolatokban rendkívül gazdagok voltak, jól mutatták azt a felelősséget^ tiszteletet és szeretetet, amelyet az állampolgárok alaptörvényünk iránt éreznek. * Az alkotmánymódosítással kapcsolatos javaslatok ismét megmutatták, milyen mély népünkben a szocialista demokratizmus iránti igény. A módosítási javaslatok egyben a helyes közgondolkodás, a politikai hozzáértés fejlődését is tanúsították. Ennek megfelelően az alkotmánymódosítást előkészítő bizottság szakértők bevonásával gondosan megvizsgált és mérlegelt minden észrevételt és javaslatot. Bizonyára sokan vannak, akik az alkotmány új szövegét olvasva rátalálnak a helyesebb, pontosabb formulákra, amelyek az ő indítványaik alapján kerültek alaptörvényünkbe. Voltak^ természetesen olyan jó szándékú javaslatok is, amelyeknek elfogadására a helyzet még nem érett meg, illetőleg amelyeknek alkotmányi szintű szabályozása nem indokolt. A javaslattevők megbecsülése azt kívánja, hogy ezeket is röviden áttekintsük. Sokan indítványozták, hogy alkotmánymódosítás helyett új alkotmány készüljön, valamint azt is, hogy változtassuk meg államunk elnevezését Magyar Szocialista Köztársaságra. Ilyen mértékű változtatásra a helyzet még nem érett meg. Az 1949. évi alkotmány a hatalom jellegét, a társadalmi berendezkedést, a fejlődés célját ma is érvényes módon fejezi ki, ezért még az elért hatalmas fejlődés ellenére is csak az alkotmány módosítása vált időszerűvé. Elhangzottak olyan javaslatok is, hogy bizonyos kérdéseket részletesebben szabályozzunk az alkotmányban. A javaslatokkal szemben azt tartjuk helyesnek; alkotmányunk csak az alapvető kérdéseket rendezze és semmi olyasmit ne tartalmazzon, aminek a párt, a kormány és a tömegszervezetek programjában kell szerepelnie, vagy amit nem az alkotmánynak, hanem törvénynek kell szabályoznia. A fontosabb kérdéseknél ezért szerepel több helyen a törvényjavaslatban, hogy a kérdést külön törvény szabályozza. Indítványozták, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, valamint a szövetkezetek szövetségeinek helyét és szerepét is külön tartalmazza az alkotmány. Az előkészítő bizottság úgy foglalt állást, hogy e szervek helyét társadalmunkban az ifjúsági törvény, illetve az egységes szövetkezeti törvény már az alkotmány módosítására irányuló javaslatok szellemének megfelelően rendezi, s ezért szerepkörük alkotmányi rögzítése nem indokolt. Felmerült az az igény, hogy az alkotmány határozottabban különítse el az Országgyűlés és az Elnöki Tanács hatáskörét, illetve korlátozza az Elnöki Tanács helyettesítő jogkörét. Az utóbbi években már jelentős előrehaladást tettünk abban az irányban, hogy fejlődésünk alapvető kérdéseit ne törvényerejű rendeletekkel, hanem törvényekkel szabályozzuk. Ennek az egészséges fejlődésnek garanciája, hogy a VII. fejezet kimondja: „A Magyar Népköztársaságban törvény állapítja meg az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó jogszabályokat". A bizottság ezért úgy foglalt állást, hogy a két testület jogalkotó tevékenységi körének tételes elkülönítése túl merev volna és ezért nem indokolt. Javasolták, hogy az Országgyűlés válaszszon alkotmányjogi bizottságot, amely az alkotmányosság megtartása fölött őrködik. Az alkotmányosság megtartásának ellenőrzését és biztosítását nem lehet csupán egy bizottságra bízni, ez az Országgyűlés egészének a feladata. Ez szilárdabb garancia, mintha e nagy fontosságú feladat megoldását csak egy bizottság kötelességévé tennénk. Figyelemre méltó javaslat volt, hogy a törvénykezdeményezési jogkört ki kell terjeszteni a társadalmi szervekre, a Legfelsőbb Bíróság elnökére, a legfőbb ügyészre, valamint a fővárosi és a megyei tanácsokra. Az előkészítő bizottság állásfoglalása szerint a törvénykezdeményezési jogkört nem azzal szélesítjük, hogy formálisan minél több szervet ruházunk fel e jogkörrel, hanem azzal, hogy e szervek — élve a lehetőségekkel — a törvényelőkészítés menetében az illetékes állami szerveknek javaslatokat tesznek. összességében megállapítható tisztelt Képviselőtársaim, hogy az alkotmány . módosításának társadalmi vitája eredményes volt. Az alkotmánymódosítás elvi kérdéseit — mint ismeretes — megvitatta és elfogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, s a módosítás tervezetével egyetért a Minisztertanács is.