Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

539 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 540 probléma a szabályozórendszert és a szabályozás módjait érintette. Azért is szeretnék erre a kér­désre visszatérni, mert talán úgy tűnhet ezek­ben a napokban — még inkább a jövő év első fe­lében —, hogy néhány területen sokasodni fog­nak a gondok. A nagyobb követelmények, az új szabályok alkalmazkodást igényelnek majd, és néhány területen a feltételek és a követelmények biztos, hogy nem lesznek mindjárt az első meg­közelítésre harmóniában. Erre azért kell már most felhívni a figyelmet, hogy ne okozzon ez meglepetést nekünk és természetesen azoknak, akiknek majd a gazdasági munkában ezekkel élniük kell. A szabályozórendszerrel kapcsolatban ter­mészetes dolog az, hogy amikor nagyobb köve­telményt támasztunk, amikor az elosztásban egy kicsit határozottabb vonalat viszünk, akkor ilyen gondok felmerülnek. Ezekkel a gondokkal őszin­tén szembe kell majd nézni, és arra fogunk tö­rekedni a kormányzati munkában, hogy igye­kezzünk, ahol ez szükséges, segítő szándékkal közbelépni, hogy ezek a gondok ne sokasodja­nak, hanem minél hamarabb megoldódjanak. A szabályozókkal összefüggésben nagyon egyetértek azokkal a gondolatokkal, amelyeket Mokri Pál elvtárs fejtett ki. Nem is szeretnék visszatérni ezekre, legfeljebb egyre. Ebben pe­dig, úgy érzem, talán némi félreértés adódha­tott, ez pedig a szabályozók egységessége, vagy differenciáltsága. A szabályozók differenciáltsága tekintetében tisztában vagyunk azzal, hogy nem lehet azonos követelményeket támasztani, mondjuk, a feldol­gozóiparral és a szolgáltatással szemben. Nem le­het azonos követelményeket támasztani az alap­anyag-kitermeléssel és a mezőgazdasági üzem­mel szemben. Ez teljesen világos, és ennek a sza­bályozókban is tükröződniük kell. Ilyen érte­lemben ma sincs és nem is lesz uniformizált sza­bályozás. Olyan értelemben vagyunk a szabályozók túlzott differenciálása ellen, amely egy-egy nép­gazdasági ágon belül vállalati sajátosságok ak­ceptálását követelné meg. Ebből kiindulva ebben az évben is segítünk a szolgáltató vállalatokon további preferenciákkal, a bérben és más terü­leten is. Tisztában vagyunk ugyanis azzal, hogy ott a termelékenység növelése nem haladhat elő­re olyan gyorsan, mint más terülteken, viszont a fejlesztést, a bérnövekedést ott is biztosítani akariuk. Felmerült két olyan kérdés, amely a bank­szervezet munkáját — hitelezési kérdéseket — érinti. Szeretném megmondani, hogy a fizetési fegyelem tényleg, az utóbbi időben bekövetke­zett átmeneti i avulás után, mintha úiabb gondo­kat kezdene felvetni. Erre időben f elfiéveltünk. Ezek a fizetési gondok azokból a ténvezők­ből is adódnak — amelyekről már az előbb be­széltem —, hogy a bankrendszer rugalmasan igyekszik maid a termelést és a forgalmat finan­szírozni. Ugvanakkor nem mulaszthatjuk el azt hangsúlvozni, hosv a fizetési gondok megoldását a vállalati közvetlen kapcsolatok között kell ke­resni. Nem tudunk a bankrendszerben akceotámi ,.kéz kezet mos" szerződéseket, amelyek az átme­neti gondok eltakarására irányulnak. Ez nem ér­dekünk. Ugyanakkor a realizálást elő fogjuk se­gíteni, így például a műtrágyatermelés és -for­galmazás tekintetében, amely ugyancsak a vitá­ban merült fel, forgóalapot biztosítunk, árrést emelünk és a mezőgazdasági üzemeknek rövid lejáratú hitelt nyújtunk, amelyet a jövő évi ter­mésből fizethetnek vissza. A mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatban a következőket szeretném mondani. A legfon­tosabb feladat most, hogy a folyamatban levő beruházásokat ezen a területen is befejezzük. A telepeket benépesítsük és felhasználjuk azt az új lehetőséget, a jövedelemnövekedést, amelyet a zöldség-gyümölcs termelés tekintetében az ár­emelés okoz. Meg kell követelni, hogy a megle­vő kapacitásokat kihasználják az üzemek, ezen a területen is, és éljenek az új lehetőségekkel. Elhangzott egy olyan megjegyzés, hogy a gazdaságpolitikát jól szolgálják a mezőgazdaság fejlesztésének érdekei, ha jól értettem. Valóban így van ! Szeretném azonban hozzátenni, hogy — hogy is mondjam — akkor teljesebb ez a meg­állapítás, ha azt is hozzátesszük: akkor lesz egyensúly gazdasági és más tekintetben is, ha a mezőgazdaság is jól fogja szolgálni az összgaz­daság-politika érdekeit, s jól él azokkal a lehe­tőségekkel és azokkal a nagy erőkkel, amelyek­kel a mezőgazdaság segítésére sietünk. Nagyon kevés szó esett az ipari kérdések­ről. Ezzel kapcsolatban csak annyit szeretnék mondani, hogy ott sem kisebb a gond és nem kisebb a feladat. Azt reméljük, hogy az új kö­rülmények között a programok, nagy program­jaink, előrehaladnak és az ipari vállalatok telje­sítik azt a feltételt, hogy az új körülmények kö­zött jövedelmezőbben gazdálkodnak. A tanácsi kérdésekkel kapcsolatban azt gon­dolom, két problémakör volt: Az egyik problé­makör a napi gondok, tehát, hogy jönnek-e a bevételek vagy nem, hogy milyen gyorsan jut­nak hozzá a tanácsok ezekhez a bevételekhez. Azt hiszem, a másik ilyen napi gond — talán ennél is nagyobb — a lakásépítés finanszírozása. Azt ígérhetem ezzel kapcsolatban, hogy a ta­nácsi költségvetések fizetőképességét minden­képpen biztosítjuk, átmeneti nehézségek esetén is. Persze, nem hitelmódszerekkel, hanem költ­ségvetési módszerekkel. A lakásépítés tekinte­tében pedig a lakásépítési program sérelme nél­kül igyekezzenek a tanácsok az új forrásokat úgy beosztani, hogy ne akadjon meg a terv vég­rehaitásának üteme. Ami pedig a tanácsi szabálvozási rendszer feilesztésének kérdéseit a jövőben illeti; ez a törvénvben meghatározott keret az év végén úgvis lei ár, s 1973-tól úi szabályozási rendszer lesz. Ttt maid figvelembe lehet v^nni a mező­gazdasági és inari iellegű megvék eltérő adott­ságait, esetleg a telenülési viszonvokat is. Egvet­lenegv dologra azért hadd utaljak vissza. Ez pe­dig az. hogv ma a tanácsi költségvetéseink mö­gött fix és kiegvensúlvozottabb bevételek van­nak. Kénzeliék el. tisztelt elvtársak, mi lenne, ha elfogadtunk volna olvan iavasatokat, hogy a tanácsi költségvetések mögött túlnvomóré<5zt nvereségbefizeté^ek 1 elvének. Sokkal nagvobbak lennének, a gondok. Tudnunk kell a iövőt ille­tően is. hopv az iskolák és kórházak működését nem lehet függővé tenni a nyereségalakulás vál-

Next

/
Thumbnails
Contents