Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

519 Az Országgyűlés 7, ülése, 1 Meg kell gátolni, hogy tankötelezettségüknek tömegesen ne tegyenek eleget. Az általános iskola hiányos elvégzése a későbbiekben nemcsak társadalmunknak okoz gondot, hanem káros hatással van életkörülményeikre és életszínvonalukra. Statisztikai adataink és tapasztalataink arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nem szabad itt sem elnézni a társadalmi fegyelem megsértését, el kell végezni az általános iskola nyolc osztályát, mert szakmát is csak így tanulhatnak. Következetesen érvényesíteni kell velük szemben is a törvény kötelező erejét és a szabálysértési eljárásokat is. Nagyobb mértékben kell biztosítani részükre az intézeti elhelyezést, ahol a megfelelő nevelést és a nagyobb segítséget lehet részükre biztosítani. E fiatalok iskolába járását a lakáskörülmények és a szülők munkához való negatív viszonya nagymértékben gátolja. Ennek megkönnyítése érdekében az 1964 óta megjelent kormányhatározat és rendeletek nagymértékben elősegítik a cigánylakosság életkörülményeinek megjavítását. Nagyon fontosnak tartom a szociális szempontból meg nem felelő telepek felszámolására hozott kormányhatározatot, az építési és városfejlesztési miniszter, valamint a pénzügyminiszter közleményeit és egvüttes rendelkezéseit, a következetes, jó végrehajtás megvalósításához ezeknek a telepeknek megszűnését. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a kedvezményes feltételek, • amelyeket kormányunk biztosít, nincsenek maximálisan kihasználva. Ennek oka elsősorban az, hogy a típusterv szerinti lakásépítésre biztosított 65 000 forint, kivételes esetekben 75 000 forint, kevésnek bizonyul, mivel az építkező családok zöme nem tudia a minimális előtakarékossági Összeget sem félretenni, még folyamatos munkaviszony mellett sem, mert ezt befolyásolja a nagy család, betegség és a kevés jövedelem. Ezért a kivitelezők nem akarják vállalni e lakások építését, mivel az építtető a hiányzó összeget nem tudja biztosítani, fizikai munkájával való hozzájárulását nem veszik szívesen. Ezért a tanácsok által e célra biztosított keret nem mindig kerül felhasználásra. Véleményem szerint az adott lehetőségek jobb kihasználásával arra kell törekedni, hogy ne csak egy-egy család, hanem minél nagyobb számban kapcsolódhassanak be a kedvezményes lakásépítési akcióba. El kell érni, hogy mindegyik tanácsi vagy érdekelt szerv, valamint az iskolák munkájában általánossá váljék a cigánygyermekek tanulásának elősegítése, a meglevő hibás előítéletek leküzdése. Különösen szükséges, hogy a társadalmi szervek és a termeléssel foglalkozó üzemek, vállalatok, gazdaságok is bekapcsolódjanak e munkába, a maguk erkölcsi és anyagi erejével egyaránt. Meggyőződésem szerint rövid időn belül nagyot lépnénk előre a cigányok társadalmi beilleszkedésének útján, ha a már kitapasztalt, jónak bizonyult módszerekkel, társadalmi előítéletektől mentesen, mindenki elvégezné a reá háruló feladatokat. E probléma mielőbbi megoldása érdekében javaslom, hogy a Művelődésügyi Minisztérium és más illetékes szervek vizsgálják felül e feladatkörhöz kapcsolódó előírásokat és azok vég520 rehajtását. Javaslom továbbá, hogy az illetékes minisztériumok, s tanácsi szervek rendszeresen ellenőrizzék a helyi tanácsok és az általános iskolák ez irányú tevékenységét. Vizsgálni kellene még annak lehetőségét, hogy miként lehetne meggyorsítani e telepek felszámolását: az e célra biztosított keretet nem kellene elaprózni, hanem azt egy-egy telep felszámolására kellene felhasználni. Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi költségvetést elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javasolom. (Taps.) ELNÖK: Szót adok Simaházi Sándor képviselőtársunknak. SIMAHÁZI SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a napirenden levő törvényjavaslattal, annak a népgazdaság helyzetére vonatkozó reális értékelésével és a tervezett célokkal, intézkedésekkel is. Ezt az egyetértést felszólalás nélkül is kifejezésre juttathattam volna, szólásra többek között éppen az inspirált, hogy tapasztalatom szerint ez az egyetértés sem helyzetünket illetően, sem lehetőségeinkre vonatkozóan, sem tennivalóink megítélésében nem mindenütt egységes még. Nem annyira egyértelmű, hogy abból korábban elhatározott céljaink elérése, megvalósítása érdekében oly elengedhetetlenül következő gyakorlati kezdeményezés, egységes cselekvés, mindennapos egyirányú munkálkodás szülessen, helyesebben, hogy oly mértékben bontakozzon ki, hogy nehézségeinken mielőbb a lehetőségeink maximális kihasználásával túljuthassunk. Tehát tulajdonképpen én a reális, valóságos helyzetmegismerésből következő, erre alapozott, cselekvésre indító, egységes cselekvésre mozgósító szemlélet megteremtéséért kívánok szólni. Tudom, hogy a törvényjavaslatban, talán még az indokolásban sem kaphat helyet, éppen a jogszabályokkal szemben támasztott követelmények és a gyakorlat miatt sem ez a — véleményem szerint —, bármely szintű döntés megvalósítása érdekében oly fontos tényező. Hiszem, hogy a törvényjavaslat szerkesztői, előterjesztői is nagy fontosságot tulajdonítanak e tényezőknek. Előttem mások megfogalmazták már, hogy a szemléletben kétféle torzulás tapasztalható napjainkban: egyik, amely helyzetünket és lehetőségeinket is jobbnak értékeli, tünteti fel, mint az a valóságban van, és a másik, amely kedvezőtlenebbnek, rosszabbnak, szintén mint amilyen az ténylegesen. Én magam mindkettőben azt tartom veszélyesnek, hogy lényegében ez is, az is valóságos tennivalókról tereli el a figyelmet, leszerelő, semmittevésre késztet. Másmás következmény lehet persze, és a kihatás mérete is más attól függően, hogy e szemléletet vallók és az ebből következő gyakorlatot folytatók a munkamegosztás, kapcsán, hol helyezkednek el, mekkora erőt képviselnek. Egy bizonyos, ha a többség véleménye reális, kisebb a lehetősége a torzulások tartós fennmaradásának és a keletkezésének is. Az is bizonyos, hogy ilyen szemlélet nemcsak a népgazdaság egész helyzetének megítélésében lehet káros, hanem az egyes vál)71. december 21-en, kedden s