Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

521 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 522 lalatok, közösségek, csoportok, sőt egyének helyzetének megítélésében is. Véleményem szerint e káros szemléletek megléte, hatása is tükröződik az 1971. évi terveink teljesítésével, a költségvetés alakulásával kapcsolatban előttünk fekvő és ismert problémáinkban. Más okok mellett ez is magyarázza azt, hogy nem a tervezetteknek és a népgazdasági érdekeknek megfelelően halad többek között a gazdaságtalan tevékenységek csökkentése, hogy tovább fokozódott a feszültség a beruházások területén, és más ismert gondjaink vannak. Nem akarom, persze, a más okok miatt keletkező gondokat a szemlélet számlájára írni, csupán azt, ami emiatt keletkezik vagy nem számolódik fel, ha lehetősége is és indokoltsága is megvan. Természetesen ennek a tényleges, valóságos helyzetfeltárásnak, megismerésének és az össztársadalmi érdekeknek megfelelő irányú alakításának szükségessége nemcsak a gazdaság területére korlátozódik. Kiterjesztésének szükségességét én is az élet valamennyi területére értem. Most a költségvetés és a jövő évi terv tárgyalása kapcsán azért vetem fel, mert véleményem szerint ennek a reális szemléletnek a kialakítása, megteremtésé, bár nem könnyű feladat, de talán nagyobb értékek létrehozását segítheti elő, mint amennyibe belekerül. Hiszem, hogy a helyes döntések, elhatározások megvalósítása elengedhetetlenül szükséges. Napjainkban két kifejezés, a „változó" és a ,.bonyolult" nagyon gyakran használatos. Valószínűleg abban is van a forrása, hogy a valóságot erről az oldalról jól tükrözi. Az egyes ember, a kisebb közösségek egyedül nem mindig képesek ezt a bonyolult, változó valóságot megismerni. A törekvés a megismerésre azonban szinte általános. A betöltött posztoktól, lehetőségektől függően, kinek-kinek más-más lehetőséi ge van ennek a valóságnak a megismerésére. Gondolom, abban valamennyiünknek egységes a kötelessége, hogy megismertetésében közreműködjünk. Azonos a kötelességünk és felelősségünk abban, hogy saját munkaterületünkön a megismerésre törekedjünk, hogy munkánk során erre figyelemmel legyünk. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés kapcsán a javaslatban foglaltak végrehajtása érdekében egy másik — véleményem szerint — közvetlenül nem anyagiakat érintő, de arra kiható tényezőről is szólni szeretnék, ez pedig a következetesség a végrehajtásban, illetve az ellenőrzés, a helyes döntések végrehajtásának megszervezése, a döntések hatásának vizsgálata, a végrehajtásért vállalt felelősség. Tapasztalatból mondom, hogy a különböző szinteken kialakított döntések előkészítésére — helyesen — igen sok munkát, energiát fordítanak a különböző szervek. Olykor mintha ezzel elintézettnek is vennénk dolgainkat, jóval kevesebb erőt fordítunk a megvalósulás ' szervezésére, főképpen pedig az ellenőrzésre. Akadnak persze, jó példák is, de én úgy érzem, nem ez az általános sem fenn, sem lenn. Mintha valami olyasféle szemlélet uralkodnék olykor, hogy ez talán sérti egyes szervek önállóságát, vagy talán nem futná erre már energiánkból. Ez azután sokszor odavezet, hogy nem teljesülvén előző elhatározásunk, újabb intézkedések előkészítéséhez kezdünk, azután ismét csak a döntésig jutunk el. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatból is kitűnik, s a valóságban is a tanácsok jelentős arányban részesednek az állami költségvetésből. A tanácsi költségvetés kicsit részletesebb boncolgatása során is rögtön szembetűnik, hogy a kiadásoknak mintegy 70 százaléka szociális, egészségügyi és kulturális célokat szolgál. Ennek kiemelését azért tartom szükségesnek, hogy aláhúzzam annak fontosságát, hogy a tanácsi költségvetés volumene nagyon szoros összefüggésben van az e területen a helyi intézmények által nyújtható és biztosítható színvonallal, ennek pedig naponta jelentkező lakossági kapcsolataival. Ezek a területek a lakosság igen nagy hányadát érintik. Sem helyileg, sem országosan nem mindegy, hogy éppen ezek az intézmények tudják-e és mennyire, milyen színvonalon szolgálni közös nagy céljaink megvalósulását. Más oldalról az is világos, hogy a tanácsoknak ezen ágazatokon kívül, sok-sok más egyéb kötelezettsége, feladata is van. Mind az előzőekkel, mind az utóbbiakkal szemben növekvő igények és elvárások is jelentkeznek. Nem könnyű úgy gazdálkodni a tanácsoknak, hogy valamenynyi kötelezettségnek, elvárásnak elfogadható módon eleget tegyenek. Kevés idő telt még el ahhoz a tanácsi gazdálkodás új rendszerének bevezetése óta, hogy valami végleges következtetést ebből le lehetne vonni. Annyi azonban máris látható, hogy az egyik oldalon alapjaiban ez az új forma alkalmas a tanácsoknak az új tanácstörvényben megfogalmazott feladat és hatáskör gazdasági alapjainak biztosítására, ugyanakkor további alakulása a közoonti szervek részéről is, véleményem szerint figyelmet és vizsgálódást is igényel. Utalni szeretnék arra én is, hogy az ez évi pénzellátás nem volt zavar és zökkenő nélkül. Ebben, persze, az átállás, a kezdés elsp nehézségei is benne foglaltatnak természetesen. Figyelmet érdemel, hogy több helyi tanács éppen ezek miatt is fejlesztési alapjából jelentős összegeket a működéshez volt kénytelen felhasználni. A helyi tanácsoknál kiesések vannak, vagy eltolódások keletkeznek az egyes megosztott bevételek befolyását illetően. Területünkön kiesések jelentkeznek a tervezett borforgalmi adóból. Nem kiforrott és eléggé körülményes jelenleg a bevételi igazgatósághoz befolyt községi részesedés odajuttatása. Előfordulhatott a megyei szabályozás kapcsán is tévedés. Egyszóval: további figyelmet érdemel még ez a rendszer, és ezt a figyelmet szeretném én itt most kérni. Végezetül, ha a tanácsokról szóltam, nem mulaszthatom el annak a közismert, de még megoldásra váró problémának a felvetését, amely a tanácsok apparátusának bérrendezését illeti. A tanácsok dolgozóival szemben nap mint nap növekednek az igények az ügyintézés szakszerűségét, gyorsaságát, kulturáltságát illetően. Növekszik a helyi tanácsok által ellátott feladatok mennyisége. Nagy szerep hárul a tanácsok dol-