Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

517 Az Országgyűlés 7. ülése, \ ügyszintén nincs egyetlen olyan település, gazdasági termelés, egység és intézmény, amely jelentős eredményekről, kisebb-nagyobb előrehaladásról ne tudna beszámolni. Ennél is fontosabb, hogy a meglevő gondok, problémák megoldására mindenütt adva vannak a lehetőségek és a legtöbb helyen tudnak is azokkal helyesen élni. És e megoldható kérdések között olyan jelentősek szerepelnek, mint a beruházási ütem lassulása, a munkaerőhiány leküzdése, és lehetne ezt sorolni tovább. A beruházási helyzetnél a mi megyénkben az a jellemző, hogy annak döntő nagy része a vállalatok, szövetkezetek saját eszközeiből terveződött, és most az átértékelésnek az eredményei mégiscsak azok, hogy egy viszonylagos visszafogás sem csökkenti a népgazdasági tervben eredetileg kitűzött célok lényeges végrehajtását. Ami a munkaerő problematikáját illeti, ez eléggé felemás módon jelentkezik az emberek gondolkodásában, magatartásában. Az ötéves megyei terv rögzíti még azt a tudatot, hogy túlzottan számoltak a munkaerőforrással, holott tudják, hogy ilyen nem áll rendelkezésre. Amikor ez bírálat tárgyát képezi, illetékes szervektől jogosan, akkor azért minden vezetőnek van valami kis zseb-munkaerőgazdálkodási notesza is, és ebből elmondják, hogy ugyanezzel a létszámmal mégiscsak meg lehet termelni 80 000 tonna timfölddel többet, 20 százalékkal kevesebb létszámmal lehet 35 százalékkal több cukorrépát termelni, csak termeljenek répát a következő esztendőkben. Jellemzővé vált a területen a bér, a jövedelem rendszeres növekedése, ugyanakkor az élet realitása az is, hogy egyes kollektívák és azok dolgozói különböző okoknál fogva esetenként átmenetileg anyagilag is kedvezőtlen helyzetbe kerülnek, vagy legalábbis időlegesen stagnálnak. Van ahol azért, mert rövid lett például a cukorkampány, mivel — ahogy mondják — mások nem termeltek elég cukorrépát. Van ahol azért, mert kissé maradiak voltak, és most rövid időn belül kell nagy összegeket — ahogy mondják — rosszabb kondíciók mellett az állattartás korszerűsítésére fordítani. Az ilyen helyeken azután van kölcsönös mondanivalója a vezetőknek és a dolgozóknak, és ezek el is hangzanak. De azért az ilyen jelenségek is valahogy olyan szinten játszódnak le, hogy tragédiát nem okoznak. Például az előbb említett gyári törzsgárdát ez még inkább összeforrasztotta, és a mai gyengébb eredmény mellett is komoly, előremutató elhatározásokkal készülnek a jövőre. A szint másik mérője, hogy amikor szóba került az adott termelőszövetkezet tagjai jövedelmének a tervezettől való 20 százalékos elmaradása, arra a kérdésre, hogy akkor, ugye itt valami nagyon szomorú, keserves karácsony következik, a válasz az volt, hogy, na, itt azért nem tartunk. Azóta tudom, hogy ebben a faluban is volt* aranyvasárnap, tisztességes üzleti forgalommal. összegezve az mondható el, hogy a területen nincs hurrá-hangulat, de nincs pesszimizmus, semmiféle kétségbeesés jelei nemigen láthatók. Tapasztalni egy erőteljes nekigyürkőzést 71. december 21-én, kedden 518 a megnövekedett feladatok megoldására. Nem tagadja senki, hogy a feltételek ehhez adva vannak, vagy megteremthetők. A költségvetés-tervezetnek van még egy olyan hatékonysági tényezője, amelyet az elején nem említettem, de amelyet szükségesnek tartok megemlíteni. Ez pedig az, hogy realitása és szigorú követelményei mellett célkitűzései lelke-** sítők és optimizmust keltők. Szolgálják mind a mának, mind pedig a jövőnek a feladatait. Azt hiszem, imponáló lehetett számunkra, ahogy ezt a légkört fiataljaink legjobbjai nemcsak magán a KISZ-kongresszuson, hanem az arra való készülésben, az iskolákban, üzemekben, a hivatalokban, intézményekben, járásoknál és a megyénél is kifejezésre juttatták, ahogy mondani szoktuk: a fiatalok vették a lapot. Azt hiszem, feladatunk a képviselői munkában az is, hogy ezekre a lelkesítő célokra rámutassunk, hogy értük és velük agitáljunk, ha kell, megértetésükért és elfogadtatásukért vitatkozzunk. Mi, Komárom megyei képviselők ennek megfelelően kívánunk dolgozni itt a parlamentben és a választókerületben egyaránt. (Taps.) . ELNÖK: A következő felszólaló Kovács Istvánná képviselőtársunk. KOVÁCS ISTVÁNNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Az 1972. évi költségvetést áttanulmányoztam, és örömmel tapasztaltam annak gondos, mindenre kiterjedő összeállítását. Végrehajtása biztosítja életszínvonalunk tervszerű emelését, és ezért elismerés illeti pártunkat és kormányunkat. Különösen megragadta figyelmemet a kulturális feladatokra szánt összegek nagysága, amin keresztül nagyobb lehetőség nyílik az általános iskolai felszerelések, oktatási eszközök, napközi- és nevelőotthoni férőhelyek növelésére. Így nagyobb lehetőség adódik a hátrányos helyzetben levő gyermekek módszeresebb tanulására. Szeretnék ezzel kapcsolatosan a cigánylakosság és gyermekeik iskoláztatásának problémáival foglalkozni. Tisztában vagyok azzal, hogy a hazánkban élő körülbelül 300 000 főnyi cigánylakosság életkörülményeinek átalakulása hosszú folyamat, ami nagy anyagi áldozatot és intenzív nevelőmunkát igényel. Tapasztalatom szerint sokat javult helyzetük a felszabadulás óta, de a javulás nincs arányban a kormányunk adta lehetőségekkel. Ez késztetett arra, hogy hozzászólásomat megtegyem. Az 1970/71. tanévben országos viszonylatban az általános iskolai tanulókból 59 595 fő cigány-származású. Beiskolázásuk minden évben szabályszerűen megtörténik, de lemorzsolódásuk aránya még oly nagy, hogy csak 2 százalékuk végzi el az általános iskola nyolcadik osztályát. Oktatásuk során igen nagy problémát jelent, hogy az alsó tagozatba iárók között igen sok a túlkoros, mintegy 13 000 főnek a felső tagozatba kellene járnia. E ténvek azt bizonyítják, hogy a lehetőségek ellenére sem megoldott az iskoláztatásuk.