Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
515 Az Országgyűlés 7. Ülése, 1971. december 21-én, kedden 516 ségével szeretnék foglalkozni, ami úgy tűnik, elmarad a társadalmi szükségletektől és a lehetőségektől is. Az újnak gyorsabb térhódítása feltétlenül sok objektív nehézségbe is ütközik. Ilyen lehet, hogy viszonylag rövid idő alatt gyakran nagy utat kell megtenni. Elég, ha csak a mezőgazdaság egy-egy termelési ágának szükségleteire gondolunk. Hisz' alig egy évtized alatt kellett, illetve kell például megjárni azt az utat az állattenyésztésben, amely a kisparaszti gazdálkodás módszereitől a nagyüzemi szerfás-korszakon keresztül a korszerű iparszerű hústermelésig vezet. A fékek jelentős részét teszik ki azonban a szubjektív tényezők, a különféle emberi magatartások. Történetesen az, hogy az új, a korszerű bevezetése, eredményes alkalmazása jóval nagyobb erőfeszítést igényelt, mint a hagyományos. Ez így van nemcsak a termelés, a gazdálkodás, hanem a társadalmi, a közéleti tevékenység minden területén. Olyan új tulajdonságoknak kell kialakulni, mint az ismeretek folyamatos gyarapítása, a pontosság, a magasfokú fegyelem következetessége, és ezt lehetne sorolni még tovább. Ilyen nagyfokú erőfeszítésre úgy látszik, nem mindenhol hajlandók, vagy képesek. Ennek jelei az olyan megnyilatkozások, mint „nyugi, szakikám", „holnap is nap lesz", vagy hogy „pont én forgassam föl magam körül a világot, amikor már csak 8 vagy 3 év van hátra a nyugdíjig*'. Amikor pedig a bizonyítványt kell megmagyarázni, akkor a kudarcért nem a jó munka hiányát, hanem magát az újat okolják, és nem ritkán azok sorába állnak, még egy szakmán belül is, akik az új, korszerű képviselői, és eredményes megvalósítói körül olyan légkört igyekeznek kialakítani, amit mindennek, csak alkotói légkörnek nem lehet nevezni. Emberileg az ilyen magatartást sok esetben meg is lehet érteni, de egyetérteni és tudomásul venni ezt a jelenséget nem lehet. Van e kérdésnek egy olyan oldala is, amely ahhoz kapcsolódik, hogy az új, a korszerű megoldás nem ritkán a tudományosság erejével egyre gyakrabban, különböző irányítószintek és tudományos intézetek mellett, a gyakorlat területén is jelentkezik. Sok ilyen példa van a termelés, az oktatás, az egészségügy gyakorlatában. Ez az eddigi fejlődésnek egy igen nagy eredménye, azt jelzi, hogy ezeken az úgvnevezett alsó régiókban is igen komolv termelési, műszaki kapacitások és nagy szellemi kapacitások halmozódtak fel. A megvalósítás, a kibontakozás csak az iránvítószervek, a tudományos intézetek és a gyakorlat területe együttes tevékenységének eredménye lehet. Ebből azonban számos példamutató egvüttműködés és helyes magatartás mellett, nem kevés konfliktus is születik, és nem ritka, hogv rosszul értelmezett presztízs, vagy éppen a téma nem elég alapos ismerete miatt hasznos törekvések törnek meg, szenvednek csorbát. Egv emberi vonatkozását ennek is szeretném megemlíteni. Azt. hogv az úiat akaró, azért egész ereiükkel harcoló kollektívák és személvek nincsenek könnvű helvzetben. Eçvszer birkóznak magával a megoldandó problémával, azután az őket körülvevő, nemritkán gyanakvó, vagy éppen intrikus légkörrel. Nem nehéz elképzelni azt a helyzetet, mert azért ilyen is előfordul, ha még az irányító szervektől, vagy azok egyes képviselőitől az elismerés, vagy a megértés helyett úgynevezett eligazítást kapnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen kollektívák, pedig vemhességük és néha nehezen kezelhetőségük ellenére, a társadalom tehetséges és értékes elemeit foglalják magukban. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül szeretném megindokolni, miért tudom nyugodt lelkiismerettel megszavazni a költségvetést választókerületem nevében is. A kérdés ilyen téren való jelentkezése a választások idejére nyúlik vissza. Ugyanis valahogyan a választóknak olyan igénye fogalmazódott meg, hogy a képviselő, amikor velük találkozik, ismertesse azt, mi, hogyan jelentkezik ott fenn, azaz a parlamentben, amikor pedig a parlamentben tevékenykedik, vegye figyelembe, mi, hogyan alakul ott lent, azaz a területen, az üzemekben, a szövetkezetekben, az intézményekben. Az ilyen képviselői munkához jó alapot és tájékozottságot biztosított a választási program, a kormányprogram, az időközben lezajlott gazdasági aktíva nyilvánossága, a költségvetés előzetes tárgyalásának anyaga. Az ilyen alapon folyó, úgynevezett területi képviselői tevékenységnek számomra jók a tapasztalatai. A választók ezt szívesen fogadják. Talán még megemlíteném, hogy a választókerület, amelyben megválasztottak, igen változatos. Van benne város, nagyközség, község és puszta, nagyüzem, amelynek éves termelési értéke milliárdos nagyságrendű és ktsz néhány százezer forintos termelési értékkel. Van állami gazdaság és különböző színvonalon álló termelőszövetkezet. Hogyan látják, hogyan fogadiák lent azt, ami itt fenn történik, vagyis a politika és az azt realizáló tevékenység központi oldalát?- Elmondható, hogy reálisan látják és pozitívan értékelik. Azt persze nem lehet elmondani, hogy mindent azonnal világosan látnak, mindent azonnal megértenek és elfogadnak, és ez — úgy gondolom — természetes is, hiszen az a képletes fénynyaláb, amely lefele közvetít, a területi, az üzemi, a szövetkezeti érdek prizmáján keresztül jut el az ott munkálkodó emberekhez. Tapasztalni, hogv értik azt, hogy a prizmát időközönként igazítani kell, hogy a fénytörés nagvsága minél kisebb legven, vagy éppen azt a közérdek iránvába tereljék, de megvan az az igénv is, hogv időnként ugvanezen érdek elégése céliából a fénv forrását is igazítsuk, mert a tőré» nagvsága és iránva függ mind a fénvforrás beállításától, mind a prizma fekvésétől. N^hánv szót arról, müvének a helvzet főbb iellemvonásai a vala^ztokp^'ilp+bpn q költsécrvetéstprvez'Ptbe'n foglalt eredményekhez és gondokhoz viszonyítva. Nincs egyetlen olyan település, gazdasági, termelési egvség, intézménv, amelvben gond, probléma ne lenne, és e problémák közvetlenül vagy közvetve ne kancsó!ódnának a költségvetés gondjaihoz és problémáihoz. Bizonvosan sok kérdésben kölcsönhatást is lehet kimutatni. De
