Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

485 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 486 hiány. Megszüntetésükre további jól átgondolt egyéb, nem anyagi irányítás bevezetése lenne célszerű. Hasonlóképpen elismeréssel említem meg a költségvetésben és Faluvégi miniszter elvtárs expozéjában érintett, a gyermekneveléssel kapcsolatos pénzbeli és természetbeni társadalmi juttatások magas összegét, amely adataim szerint 1972-ben meg fogja haladni a 10,3 milliárd forintot. E hatalmas összeg igazolja a kormányzat azon helyes törekvését, hogy az anyák, gyermekek és ifjúságunk támogatására vonatkozó határozataink szellemében erőviszonyainkhoz képest és helyes irányítással mindent megtegyünk a reálisan kívánatos családtervezés, a terhességi, anyasági és gyermekgondozási segély, valamint ifjúságunk egészséges nevelése érdekébén. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi költségvetés tárgyalásakor azonban nemcsak azt vizsgáljuk meg, hogy mit kap az egészségügyi ágazat, hanem egyúttal azt is, hogy mit is nyújtunk ezért, még inkább azt, hogy milyen formában hajtjuk ezt végre? És most egészen röviden arról a „hogyan"-ról szeretnék szólni. Azt, hogy az egészségügyi dolgozók, orvosok, nővérek, gyógyszerészek, mentők és mindnyájan a maguk beosztásában nagyon jól, példásan és önfeláldozóan tudtak dolgozni, sok alkalommal bebizonyították, így például a tavalyi nagy árvíz, vagy az idei influenzajárvány idején! Minden elismerést megérdemel becsületes munkájuk. De eltekintve ezen rendkívüli esetektől, általában egyenletes és magasszintű egészségügyi ellátást biztosítanak lakosságunk részére. Mégis hol a hiba, ha a lakosság kifogásolható észrevételeket tesz, vagy ha a párt, az állami szervek, az egészségügyi és a pénzügyi kormányzat bizonyos vezetési, gazdálkodási, ellenőrzési és magatartási hibákat észlel területünkön? Jelenleg többségükben a tanácsi szervek és exponenseik felelősek a lakosság gyógyító-megelőző ellátásáért és annak alakulásáért. Ezzel párhuzamosan növekszik természetesen tanácsi szinten is a szakmai ellenőrzés funkciója. Ha az egészségügyi ellátás területén elemi hibák nagyobb számmal fordulnak elő, mindig a helyi ellenőrzés gyengeségére enged következtetni! Az államigazgatás rendszerében létrejött funkcionális változások az egészségügyi vezetés minden szintjén megkívánják a folyamatos hozzáigazodást, így a helyszíni ellenőrzés fokozását és korszerűsítését is, valamint az így szerzett információk következetes értékelését. Jól ismert, hogy még sok egészségügyi területen és intézetünkben kedvezőtlenek a munkafeltételek. Rá kívánok azonban mutatni arra, hogy nemcsak anyagî okokból lehetnek rosszak a munkafeltételek. Ilyennek tekintem például a munkaszervezés alacsony színvonalát is. Egy példa : a körzeti és szakrendelési munkaidőben a zsúfoltság és az üresjáratok célszerűtlen váltakozása — még ma is alig alkalmazzák a betegfélfogadás előjegyzéses rendszerét. Elégtelen például a betegek pontos tájékoztatása, és figyelmes irányítása is. Az is megállapítható, hogy nem érvényesülnek eléggé a minisztériumi irányelvek a keresőképtelen betegállomány rendszeres vizsgálatának megszervezésében. Amint ismeretes, a táppénzes arányszám évek óta növekszik, és a jelenlegi magas szint nem magyarázható teljes mértékben a tényleges megbetegedések számával. Az idevonatkozó vizsgálatok sok esetben egyrészt a társadalmi, erkölcsi és munkafegyelem hibáit, másrészt azonban az ellenőrzés lazaságát, és a liberális elbírálást derítették fel. Mindez összességében tág lehetőséget nyújt a táppénzcsalók számának növekedéséhez. Ügy vélem, hogy ezen kedvezőtlen irányú folyamat megszüntetésére a közeljövőben határozott intézkedés szükséges. A szociális és egészségügyi bizottság a táppénz alakulását továbbra is figyelemmel kíséri, és következő évi munkatervében a témával újból foglalkozni fog. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy anyagilag egyetlen szerv sem érdekelt közvetlenül a táppénzköltség csökkentésében, pedig a táppénzes arányszám 0,1 százalékkal való növekedése évi 70 millió forint többletkiadást okoz, és még ennél is sokkal magasabb a termelési kiesésből származó gazdasági hátrány. így a táppénzcsalók összességükben becslés szerint milliárdos nagyságú évi kárt okoznak népgazdaságunknak. Az Egészségügyi Minisztérium a felülvizsgáló orvosok minőségi munkájának megjavítása érdekében a következő évben éppen ezért jelentős fejlesztést tervez. A múlt évi járóbetegellátás ellenőrzésének például egyik legfőbb tanulsága éppen az volt, hogy a jelenlegi időszakban az egyik legfontosabb feladat a tanácsi és intézményi vezetők ellenőrző tevékenységének fokozása, nemcsak a mennyiség, hanem a módszer, a hatékonyság és a szakszerűség vonalán egyaránt. Meggyőződésem: ha sikerülne a vezetői ellenőrzést fokozatosan megjavítani, akkor az adott gazdasági kereteken belül maradva is sokkal magasabb szintű betegellátást tudnánk biztosítani. Végül ezt kiegészítem még azzal, hogy a betegellátás szintjének és a betegek közérzetének javításához azonban olyan intézkedések és erkölcsi magatartás is szükségesek, amelyek nem, vagy alig kerülnek anyagi áldozatba, de jelenleg sok esetben mégis háttérbe szorulnak. Ilyenek : a betegekkel való közvetlen törődés, a gyógyító-ápolási munka és az ellátási tevékenység jó megszervezése, a munkafegyelem, a kórházak és rendelőintézetek higiéniai rendjének betartása. Ennek ellenkezője kétségtelenül kedvezőtlenül alakítja nemcsak a gyógyulás objektív folyamatát, de a betegelp jó közérzetét is. Tisztelt Országgyűlés! A szociális és egészségügyi bizottság egyhangúlag elfogadta a tervés költségvetési javaslatot, mert a kormányzat, ha feszített gazdasági helyzetben is, visszaesés nélkül, megnyugtató módon biztosítja a fejlődés kielégítő ütemét, a korszerű egészségügyi ellátást, és annak fokoiatos növelését. Ennek keretében a meglevő hibák, fogyatékosságok felszámolásával, a nem megfelelő munka megjavításával, és a felesleges költekezés megszüntetésével ez év folyamán még további erőforrásokat szabadíthatunk fel. Egyetértve az 1972. évi állami költségvetéssel, azt elfogadásra ajánlom. (Taps.)