Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

483 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 484 seit, az egységes szemlélet és cselekvés megkövetelését jövő évi munkánk megszervezésében meggyőződéssel támogatom. Költségvetésünkben minden forint kiadás mérlegelése nyújtja éppen azt az optimizmust, amely országunk, lakosságunk biztonságos, nyugodt közérzetéhez szükséges. Nemcsak kerülnünk kell a sablonos gazdálkodást, hanem korszerű, jobb munkával és szervezéssel, valamint szigorúbb ellenőrzéssel és nagyobb takarékossággal magasabb eredményeket is kell elérnünk. Rátérve a szociális és egészségügyi ágazat 1972. évi költségvetésére, és a területet érintő problémákra, itt is érvényesülnie kell ezeknek az elveknek. Az Egészségügyi Minisztérium 1972. évi munkatervében kiemelt feladatként szerepel elvi irányító munkájának a továbbfejlesztése, az államigazgatásról hozott párthatározatnak, a készülő egészségügyi törvény és végrehajtási rendelkezésének, valamint a tanácstörvényből és a decentralizálásból eredő feladatoknak a végrehajtása. Nem kisebb hangsúlyt kap a káderpolitikái munka, a munkaerkölcs, és fegyelem és az etikai helyzet megjavítása is. Ha azt vizsgáljuk, hogy mit is kap a szociális és egészségügyi ágazat, akkor látjuk, hogy az évi költségvetés 9 százalékkal, majdnem 10 milliárd forintra emelkedik. Ez az összeg hárommilliárd forinttal, 44,3 százalékkal több, mint ami 1968ban volt. így az egészségügyi ágazat részesedése ebben az időszakban a költségvetési összkiadásokon belül tovább növekedett. Ebből a költségvetésből az is megállapítható, hogy az alapvető fontosságú egészségügyi és szociális szükségleteket biztosítani tudjuk a költségvetésben, sőt a fejlesztés egyes előtérben álló igényeit is kielégíthetjük. Ezzel szemben a nagy beruházások, mint az egészségügyi centrumok és nagyobb kórházak építésének a megkezdését későbbi időre halasztjuk. A következő évben elsősorban arra kell törekednünk, hogy erőforrásainkat szakszerűen megosztva, azokat gondosan tervezve, időzítetten és célszerűen használjuk fel. A jobb eredmény érdekében elsősorban a teljesítés összetételét és arányát kell megjavítanunk. így előtérbe kerülnek a könnyebben és olcsóbban fejleszthető területek. Gyógyintézeti ágyaink száma tervszerűen 1400-zal növekszik: ezek közül a legjelentősebb az 555 ágyas ajkai kórház megnyitása, míg a kórházi ágyfejlesztés főleg pavilon-építkezés útján valósul meg. A progresszív ápolási rendszer programja keretében tovább fejlesztjük a szíves szívsebészeti decentrumokat, a műveseállomásokat, az anaesthesiológiai hálózatot, a hallásvizsgáló gondozást és az országos intézetek hálózatának kialakítását. Ezeknek a korszerű gyógyászati eljárásoknak a kiszélesítésére a költségvetés 35 millió forinttal magasabb előirányzatot biztosít. Felhívom a figyelmet azonban arra, hogy az elmúlt időszakban éppen a tárgyi és személyi feltételek megfelelő előkészítésének hiányában a kitűzött fejlesztési program nem valósulhatott meg. Ezért a jövőben itt is megalapozottabb előkészítés szükséges. Jelentékeny arányban növeljük az alapellátás keretein belül az orvosi körzetek számát és a szakrendelési óraszámot. Kiemelten szerepel a vidéki fogorvosi és a körzeti gyermekellátás fejlesztése. A beruházások és felújítások a jövőben — éppen jelentékeny költségkihatásaik miatt — bizonyos mértékig másfajta összetételű és másfajta minőségű megoldást kívánnak meg. A legutóbbi évek idevonatkozó adatait vizsgálva megállapítható, hogy ezen a téren fokozatosan olyan magas szakmai építészeti és komfortigény-szint növekedés jelentkezett, amely anyagi lehetőségeinket messze meghaladta, és ennek következtében az egy ágyra jutó létesítési költségek mai átlagos 400 000 forintos határát két-háromszorosára növelte meg. Mindnyájunk előtt világos, hogy az ilyen luxustörekvések sem ma, sem pedig a következő ötéves tervidőszak idejére nincsenek összhangban beruházási teljesítőképességünkkel, s így ezért azok ilyen formában nem is valósíthatók meg. A kórházfejlesztésben ehelyett olyan megoldásokat kell találni, amelyek szerényebb kivitelükben is teljes mértékben kielégítik a korszerű munkafeltételeket és igényeket. Ezen program megvalósítása keretében különös figyelmet kell tanúsítani a jövőben a betegellátás differenciált igényeire. Amennyiben egészen más szintű és költségesebb kórházépítkezés szükséges az aktív betegellátás céljára, és sokkal egyszerűbb, és olcsóbb a szanatóriumi vagy a krónikus és utókezelő kórházi kapacitás létesítésére. Az idősebb korosztályhoz tartozó krónikus betegek például jelenleg a rendelkezésre álló aktív ágyak mintegy 25—30 százalékát foglalják el. Ez a körülmény felhívja a figyelmet arra is, hogy a további kórházfejlesztés tervezésében a már bekövetkezett és a jövőben még inkább várható demográfiai változásokat és a morbiditási helyzet alakulását is mérlegelni kell. Beruházásaink terén jelenleg az egészségügynek elsőrendű feladata a múlt évi jelentős lemaradásokból áthúzódó építkezések mielőbbi befejezése, valamint a folyamatban levő építkezések további zavartalan biztosítása. A rekonstrukciókkal kapcsolatban azonban megemlítem, hogy a felújítási költségek a munkák szabadáras kategóriája miatt változatlanul igen magasak, és ez a körülmény az egészségügyi intézmények tényleges felújítási tevékenységét hátrányosan érinti. Tisztelt Országgyűlés! Elismerőleg és köszönettel emlékezem meg a kormány ez évi, az egészségügyi dolgozóknak juttatott nagymértékű bérintézkedéséről, amely elérte azt a célkitűzést, hogy a megjelölt kategóriákban közelítse meg az új vállalati bérrendszer tételeinek színvonalát, az emelés differenciáltan, a hiányszakmák kiemelt anyagi elismerésével történjék, és végül vegye figyelembe a szakképzettséget, az önálló és fokozott ellenőrzési munkakört. Megállapítható, hogy ezekkel az intézkedésekkel az érintettek nagyon elégedettek. Ennek is tulajdonítható például, hogy az utóbbi időben csökkent az ápolónők fluktuációja. Ezzel szemben azonban az üres állások száma még mindig változatlan és egyes szakmákban nagy az orvos-