Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
477 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971, december 21-én, kedden 478 zá járult ahhoz, hogy a magyar társadalom még aktívabban bekapcsolódjék az európai párbeszédbe, a tömegeknek a békéért folyó közös harcába. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar népet mélységes aggodalommal tölti el az a körülmény, hogy ellentétben az Európa térségében érzékelhető enyhülési folyamattal a világ más tájain fegyveres konfliktusok és válsággócok mérgezik a nemzetközi légkört. Az imperializmus erői háborús tűzfészkeket teremtenek, agressziókat követnek el, kommunista- és szovjetellenes akciókat, kampányokat folytatnak. Meg kell őszintén mondani: az európai enyhülés kétségtelenül pozitív tény, de mindaddig nem nyugszik tartós alapokon, amíg más térségekben fel nem számolják az imperialista agressziókat, hiszen a béke ügye egy és oszthatatlan. Az Amerikai Egyesült Államok egyértelműenlpE|egatív szerepe markánsan mutatkozik meg Indokínával kapcsolatban. Az egész világ tudja, hogy e térség népei katonailag, politikailag és erkölcsileg felülkerekedtek. A sok éves leplezetlen intervenciók és az erőszak egész fegyvertárának alkalmazása sem tette lehetővé, hogy az amerikai imperializmus elérje céljait. Az amerikai kormány ennek ellenére mind ez ideig nem adott választ azokra a vietnami javaslatokra, amelyek lehetővé tennék a háború befejezését, a konfliktus politikai rendezését. Saját népét és a nemzetközi közvéleményt is olyan politikai manőverekkel kísérli megtéveszteni, amelyeknek az a célja, hogy az indokínai népek számára azok háta mögött találjon megoldást nyilvánvaló vereségének leplezésére, nagyhatalmi presztízsének megőrzésére. Pedig világos, hogy a háborút sem katonai eszközökkel, sem olyan szemfényvesztő manőverekkel nem lehet megnyerni, mint a csapatok részleges, vagy teljes kivonása és ezzel párhuzamosan a bábhadseregek megerősítése, a legmodernebb fegyverekkel való felszerelése azzal a céllal, hogy az ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen. Ezzel Nixon elnök tulajdonképpen az elnyomás, a klasszikus gyarmatosítás hírhedt „oszd meg és uralkodj" elvét melegíti fel és akarja rákényszeríteni a nemzeti függetlenségükért harcoló népekre. Míg tehát Indokína térségében az amerikai haderők, bár csökkentett létszámmal, tovább folytatják szennyes háborújukat, addig az amerikai magatartás a párizsi tárgyalásokon zsákutcába juttatott minden reális rendezési elképzelést. A Magyar Népköztársaság szilárdan támogatja a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának hétpontos javaslatát, amelyet a vietnami kérdés politikai rendezésére terjesztett elő. Különösen felhívjuk a figyelmet arra, hogy csak az összes dél-vietnami erők öszszefogásával létrehozandó koalíciós kormány képes a dél-vietnami fegyveres harcokat megszüntetni és az igazságos békét megteremteni. Változatlanul támogatjuk Vietnam, Kambodzsa és Laosz harcban álló hős népeit. Biztosak vagyunk abban, hogy nincs távol az az időpont, amikor az amerikaiak is kénytelenek lesznek levonni annak a konzekvenciáit, hogy Indokína térségében végleg vereséget szenvedtek. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Népköztársaság és a szocialista országok külpolitikája a politikai rendezés elősegítésére törekszik a közel-keleti válsággal kapcsolatban is. Kezdettől fogva következetesen támogatjuk az arab népek igazságos ügyét. Az izraeli vezetés azonban, élvezve az Egyesült Államok támogatását, makacsul kitart agresszív és expanzív politikája mellett. Nem változtatott ezen a körülményen az sem, hogy a Biztonsági Tanács négy éve érvényes határozata a politikai rendezés érdekében kimondja; az izraeli csapatokat ki kell vonni az 1967-ben megszállt arab területekről. A nemzetközi közvélemény figyelmét nem kerülte el, hogy az arab országok, elsősorban a legközvetlenebbül érintett Egyiptomi Arab Köztársaság messzemenően együttműködik az Egyesült Nemzetek Szervezetével az igazságos rendezés céljából. Röviddel ezelőtt a Világszervezet mostani közgyűlése nagy többséggel ismét állást foglalt a közel-keleti válsággal kapcsolatban és ezúttal is határozottan leszögezte: Izraelnek ki kell vonulnia a meghódított területekről, Jarring nagykövet pedig folytassa közvetítő tevékenységét. Kormányunk és népünk aggodalommal figyeli a hindusztáni szubkontinsen kialakult helyzetet. A válság eredete 1970 decemberére nyúlik vissza, amikor a választásokon döntő győzelmet aratott az Awami Liga. Ezt a pakisztáni hadsereg véres terrorja követte, ami tízmillió embert kergetett Indiába. Az egyre súlyosbodó helyzetben arra törekedtünk, hogy a haladó nemzetközi közvéleménnyel együtt rábírjuk Pakisztánt, hogy a válságot politikai eszközökkel rendezze. Az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre. A pakisztáni kormány intézkedései a politikai megoldás helyett a belső konfliktus kiszélesítését eredményezték. Ezért a térség békéjének és biztonságának veszélyeztetése miatt súlyos felelősség terheli Pakisztánt. Kormányunk és népünk megnyugvással vette tudomásul a tűzszünetet. Bízik abban, hogy siker fogja koronázni azokat a nemzetközi törekvéseket, amelyek Kelet-Pakisztán népének a választásokon kinyilvánított akaratát, törvényes jogait és érdekeit tiszteletben tartják. Tisztelt Országgyűlés! Külpolitikánk a jövőben is legfőbb feladatának tekinti, hogy erősítse a szocialista országok egységét, fejlessze együttműködését a világ összes haladó erőivel és következetesen harcoljon az imperializmus ellen. Ezzel dolgozó népünk számára biztosítsa a békés építőmunka külső feltételeit, s ugyanakkor küzdjön egy békés és igazságos világ megteremtéséért. A Magyar Népköztársaság kormányának nemzetközi tevékenysége eredményes, jól szolgálja népünk alapvető érdekeit. Az elért eredmények számottevőek. De növekvő feladataink további erőfeszítéseket kívánnak. Ezekre fel kell készülnünk. Meggyőződésünk, hogy kormányunk a jövőben is sikerrel teljesíti a reá háruló nemzetközi feladatokat. A külügyi célok megvalósításához megfelelő anyagi alapot biztosít a benyújtott állami költségvetés, amelyet az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlok. (Taps.)
