Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
479 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 480 ELNÖK: Szólásra következik Fodor Mihály képviselőtársunk. FODOR MIHÁLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1972. évi állami költségvetésre vonatkozó törvényjavaslatot olyan időpontban tárgyaljuk, amikor már kellő tapasztalatokkal rendelkezünk a negyedik ötéves terv első évéről, 1971-ről. A tapasztalatok közé tartozik többek között, hogy az új tanácstörvény és egyéb, ehhez kapcsolódó jogszabály hatására a tanácsok önállósága egyre inkább kibontakozik. Jelentkezik ez elsősorban abban, hogy a tanácsok önállóbban, lényegében szűk körű központi előírások mellett dolgozták ki saját középtávú pénzügyi és fejlesztési terveiket és nagyobb önállóság keretei között valósították meg annak 1971. évi ütemét. A költségvetési törvény indoklása szerint az 1971. évi munkára a népgazdaság egész területén az a jellemző, hogy a gazdaság a negyedik ötéves tervben megjelölt ütemben és irányban fejlődik. Még akkor is, ha gazdasági életünkben néhány probléma felszínre került. Megnyugtató számunkra a kormány előterjesztésének olyan állásfoglalása, hogy az 1972. évi és a további évek fejlődésének irányvonalát a negyedik ötéves tervtörvény szabja meg, a nehézségek leküzdése mellett az ötéves tervet kell megvalósítani. A tanácsi önállóság, az önkormányzat kérdése és kiteljesedése nemcsak gazdasági kérdés. De úgy vélem, hogy 1972-ben az önkormányzat további kiteljesedése valósulhat meg a gazdaságban jelentkező feszültségek leküzdése közben is. Az 1972. évi népgazdasági terv megvalósítása, a költségvetési törvény végrehajtása nagy feladatot ró a kormányra, s a végrehajtásban részvevő tanácsokra. A tanácsok tevékenysége hozzájárulhat és hozzá is kell hogy járuljon a népgazdaság egészében jelentkező feszültségek leküzdéséhez, így a beruházási piacon meglevő feszültségek csökkentéséhez és a költségvetési hiány mérsékléséhez. A költségvetési javaslat indoklásában és a vitában sok szó esett a beruházások területén fennálló problémákról. Természetesen ebben a kérdésben sokat kell tenni minden szervnek, gazdaságnak, így a tanácsoknak is. Az expozé és ^ - a kialakult vita alapján jó magam is indokoltnak tartom felvetni, hogy a népgazdaságban megtalálható feszültségek szűkítése nemcsak a beruházási tevékenység, hanem alapvetően a termelés növelésének kérdése is. Arra kell törekedni, hogy a termelés bővítését, a nemzeti jövedelem emelkedését biztosító termelő jellegű beruházások mielőbb megvalósuljanak. Vonatkozik ez mindenekelőtt az ipari beruházásokra és a mezőgazdasági ágazatban a szakosított telepek megvalósítására. A tervidőszak első évében megyénkben megtett erőfeszítések, reméljük, 1972-ben már kedvezően éreztetni fogják hatásukat. A tanácsi pénzügyi szabályozó rendszer 1971-től új elemekkel gazdagodott. A tanácsok bevételi forrásainak a közép távú tervidőszak tartalmára való meghatározása az önállóság, a hatáskörök növekedését, az önkormányzat fejlődését gazdaságilag is alátámasztja. Első eset, amikor a megye több évre előre meghatározott, olyan tervvel rendelkezik, amelynek gazdasági alapjai a tanácsi szabályozórendszeren belül is biztosítva vannak. A korábbi tanácsi és minisztériumi megkülönböztetés, amely jellemző volt, főleg a vállalati szférára, fokozatosan elveszti jelentőségét. A tanácsoknak érdekük, hogy a területükön levő termelőegységek zavartalanul működjenek, fejlődjenek, mert ez előfeltétele a tervezett bevételek realizálásának. Az új tanácsi szabályozó rendszer pozitív vonásai mellett azonban 1971-ben negatív tendenciák is érvényesültek. Csak megerősíteni tudom csatlakozásommal az egyik felszólalót — még ha ismétlem is —, hogy többek között a korábbi, viszonylagos — csak idézőjelben mondható — „pénzbőség" helyett általános pénzhiány jelentkezik. Főleg a második fél évtől, amikor is az előző évi többletek felhasználódtak. A vállalatok befizetésüket érthető módon, áJjfcflában az esedékesség utolsó napján eszközlik, és mire — főleg a községekhez — a pénz leérkezik, közel egy hónap telik el. Különösen nehéz helyzet van a községek tekintetében, ahol közös pénzalap lévén, a meglevő pénzintézmények folyamatos pénzellátása miatt a fejlesztési lehetőségek jelentősen elhúzódnak. A gyakorlati életben szinte minden nap meg kell teremteni a bevételek és kiadások közötti egyensúlyt. Véleményem szerint a tanácsi önállóság fejlesztésének igénye lényegesen gyorsabb helyzetértékelést és rugalmasabb finanszírozást követel. Ezt egyrészt az adók esedékességének átütemezésével, és az adószállítások idejének lerövidítésével lehetne megoldani : másrészt az esedékes adók erejéig célszerű lenne a tanácsok bankjától — az Országos Takarékpénztártól — technikai, áthidaló hitel igénybevételének lehetőségét biztosítani. Ez a megoldás zavartalanabbá tehetné a helyi tanácsok gazdálkodását. Kedves Elvtársak! Az olyan megyék gazdasági fejlődésében, ahol az ipar az országos átlaghoz képest elmaradottabb, a tanácsok gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalsításához segítséget nyújt az iparfejlesztés ösztönzésére szolgáló területfejlesztési alap. Azok az 1971—1975. évek között megvalósuló telepítések és iparfejlesztések, amelyekhez valamilyen módon közvetlen anyagi támogatásunk fűződik, igen jelentősek. így a fejlesztés nyomán megyénk összipari termelésének fejlődési üteme a negyedik ötéves terv szintjén országosan mintegy kétszerese lesz. A negyedik ötéves terv idejére biztosított központi iparfejlesztési alap teljes összegére a megállapodást, szerződést megkötöttük letelepülő partnereinkkel. Azok fejlesztési, települési beruházásaikat meg is kezdték. Lehetőségeinkhez mérten, arra törekszünk, hogy meggyorsítsuk a tervezett fejlesztések átfutási idejét, biztosítsuk települő ipari üzemeink kapacitásának hatékony, gyors kihasználását. Célkitűzéseinket oly módon segítjük elő, hogy a beruházó ipari vállalatok fejlesztési forrás-képződményeit saját eszközeink előre hozásával, a támogatások átcsoportosításával, ' esetenként megelőlegeztük.
