Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

475 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 47Ô zött. Igaz, az imperializmus legagresszívebb körei is tudják, hogy egy új világháború kirobbantása végzetessé válna számukra. Ez azonban nem homályosíthatja el azt a másik tényt, hogy az imperializmus még rendelkezik azzal az erővel, hogy helyi háborúkat robbantson ki a világ különböző térségeiben -és ezt meg is teszi. De a tények itt is arról tanúskodnak, hogy a helyi konfliktusokat sem tudják már győzelemmel befejezni. E fejlemények kényszerű felismerése is nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy e politikáért folytatott harc egyre jelentősebb eredményeket hoz, mert a két világrendszer viszonyában nincs más alternatíva, mint a békés egymás mellett élés politikája. A magyar külpolitika érthetően fontos törekvése, hogy a kölcsönös érdekek figyelembe vétele alapján fokozatosan fejlessze kapcsolatait a tőkés államokkal. Az utóbbi időben különösen Ausztriával, Finnországgal, Franciaországgal és Olaszországgal fejlődtek politikai, gazdasági, kereskedelmi, műszaki, tudományos és kulturális kapcsolataink. A kölcsönös érdekek, a békés egymás mellett élés elvei alapján készek vagyunk kapcsolataink szélesítésére mindazokkal a tőkés országokkal, az Amerikai Egyesült Államokat is beleértve, amelyek ugyanilyen alapon érdekeltek ebben. Reméljük, hogy egyre inkább megérnek a feltételek államközi kapcsolataink továbbfejlesztésére a Német Szövetségi Köztársasággal. Különleges érdekeltségünk az európai kontinens problémái megoldásában földrajzi helyzetünkből is fakad. Ez a földrész két világháború melegágya volt. Jelenleg itt összpontosulnak a szocializmus és a kapitalizmus legjelentősebb erői. Nem vitatható, hogy az európai biztonság megteremtése az általános enyhülésnek és a világbéke megszilárdításának is kulcskérdése. Ezért megelégedéssel látjuk, hogy az utóbbi időkben kedvezően alakult, javult az európai politikai helyzet. Ennek a folyamatnak leglényegesebb állomásait azok a megállapodások képezik, amelyek a két német állammal és Nyugat-Berlinnel függnek össze. Ezen a téren azok a szerződések nyitották meg az előre haladást, amelyek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, illetve Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság között jöttek létre. E szerződések alapja a második világháború és a háború utáni fejlődés eredményeképpen kialakult európai helyzet és a jelenlegi európai államhatárok sérthetetlenségének elismerése. Ujabb fontos lépés volt ezen az úton a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény aláírása, valamint azok a nagyjelentőségű megállapodások, amelyek röviddel ezelőtt jöttek létre a Német Demokratikus Köztársaság tevékeny és konstruktív magatartása révén a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Berlin szenátusa között. Mindezek a megállapodások és szerződések mindenekelőtt a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság, valamint a többi szocialista ország következetes békepolitikájának köszönhetők és mindkét fél számára előnyösek. Nyilvánvaló az is, hogy a korábbi két évtized merev po- | litikájához képest a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi kormányának politikája realisztikusabb. Arra számítunk, hogy ez a folyamat folytatódik és újabb lehetőségeket tár majd fel az európai enyhülés, a földrész két államcsoportja közötti kapcsolatok normalizálása, a viszony javítása, az együttműködés bővítése szempontjából. Elérkezett az ideje annak, hogy mielőbb ratifikálják és életbe léptessék az említett szerződéseket, továbbá minden ország ismerje el a nemzetközi jog alapján a Német Demokratikus Köztársaságot és hogy egyidejűleg felvegyék a két német államot az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Varsói Szerződés december elején megtartott külügyminiszteri tanácskozása behatóan foglalkozott az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel. Megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt időszakban Kelet- és Nyugat-Európa számos országa között javultak a kapcsolatok, és valójában megérett a helyzet arra, hogy 1972-ben létrejöjjön az európai biztonság és az együttműködés kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezlet. Rá kell azonban mutatni arra is, hogy még jelentősek azok az erők, amelyek meg akarják akadályozni e konstruktív javaslat sikerét, vagy legalábbis megkísérlik időtlen időkre elodázni. A varsói külügyminiszteri tanácskozást követő brüsszeli NATO-értekezleten is jelentkeztek ezek az erők. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-ország ismét időhúzó taktikát alkalmazott. Ezt a kiadott közlemény is jól tükrözi. Figyelemre méltónak tartjuk azonban, hogy több nyugat-európai kormány — és ez most Franciaország esetében a legnyilvánvalóbb — egyre határozottabban áll ki az európai biztonsági értekezlet mielőbbi összehívása mellett. A békeszerető emberiség várakozásának az felelt volna meg, ha a NATO figyelembe veszi a népek alapvető érdekeit és pozitívabban reagált volna a Varsói Szerződés tagállamainak javaslatára. Szeretném hangsúlyozni, hogy javaslataink változatlanul érvényesek és diplomáciai munkákban újabb erőfeszítéseket teszünk a konferencia konkrét előkészítésére. Hazánkban, de sok más európai országban is az európai biztonság és az európai biztonsági értekezlet ügye már jó ideje nem pusztán a kormányokat foglalkoztató politikai, diplomáciai kérdés. A kontinens néptömegei körében terjed a felismerés: jelenleg megvan a történelmi lehetőség arra, hogy a háborús konfliktusok Európája helyébe megteremtsék a béke, á biztonság és az együttműködés Európáját. E cél előmozdításáért sokhelyütt megmozdultak a különböző társadalmi erők. Ilyen szellemben és céllal alakult meg nálunk is szeptemberben az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága, amely célul tűzte ki azt, hogy szervezze, serkentse és összefogja azt a sokoldalú tevékenységet, amelyet népünk különböző rétegei és szervezetei az európai biztonság és együttműködés előbbreviteléért eddig külön-külön folytattak. Rövid fennállása óta a bizottság máris hoz-