Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

365 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 366 áldozatvállalásáról, tenniakarásáról. Bíznunk kell tehát az ifjúságban és az ifjúságnak is bíznia kell önmagában. A törvény hatékony megvalósulásában óriási szerep jut a KlSZ-szervezetek, a sportegyesületi fiatalok, a munkás, paraszt és tanuló fiatalok sokaságára. Tehát az ifjúság helyzetének — benne testnevelésének és sportjának — javításában mindenkinek van feladata. Tisztelt Elvtársak! A magunk részéről az egész ifjúságnak — művelődésének és sportjának — fejlesztésével értünk egyet. És ha én most mégis az iskoláskorú fiatalok testnevelésének és sportjának fontosságát, feltételeinek javítását hangsúlyozom, ezt nemcsak azért teszem, mert talán itt a legnagyobb lemaradásunk, hanem azért is, mert — sportnyelven szólva — itt kell alapoznunk. Az iskolai testnevelés és sport — amint erről már volt szó — kiemelkedő helyet foglal el az egészséges nemzedék nevelésében, a tanulóifjúság életében és kihat a népegészségügy, továbbá sportmozgalmunk egészének színvonalára. Elősegíti az ifjúság helytállását a tanulásban, honvédelmi készségeinek fejlesztését, szabad idejének kulturált eltöltését. Olyan életkorban érvényesíti hatását, amikor a gyermek ifjúvá, az ifjú felnőtté válik. Ebben a korban kell a sportot megszerettetni úgy, hogy életszükségletté erősödjék, s az iskola befejezése után is végigkísérje az egész emberi életet. Örvendetesnek tartjuk, hogy az iskolai testnevelés és sport jelentőségének elismerése mind szélesebb körben terjed. Ebből azonban még nem következik minden esetben a helyes szemlélet és gyakorlat érvényesülése. Az oktatási intézményekben a testnevelés feltételei nem mindenben biztosítottak, s arra is van számos példa, hogy ahol a feltételek, lehetőségek adottak, sem hatékony mindig azoknak a kihasználása. Ezért kívánatosnak tartom gyorsabb ütemű fejlesztéssel az e területen meglevő lemaradásunk felszámolását. Elsősorban a tanórai testnevelés tárgyi, személyi feltételeire utalok, melyek biztosítása az iskolafenntartó hatóságok feladata. Ezen múlik, hogy az önkéntes sporttevékenység, az iskolai sportköri élet fejlesztése milyen alapbázisra építhető. Az iskolai sportkörök feltételei javítására természetesen az MTS is tesz erőfeszítéseket. Az elmúlt évben több millió forintot adtunk az iskoláknak soronkívül, sportfelszerelésre: bővítettük és a jövőben tovább kívánjuk bővíteni diákverseny rendszerünket; jelentős anyagi eszközöket fordítunk a kollégiumok, a testnevelési szakosított tantervű osztályok sportolási lehetőségeinek fejlesztésére, ösztönözzük, hogy nagy városainkban közös összefogással, diák-sporttelepek épüljenek, és hogy a sportegyesületek nyissák még szélesebbre a sporttelepek kapuit ifjúságunk előtt. Az MTS alaptevékenysége két irányú: egyfelől az élsportban — az olimpikonok, világbajnokok nevelésében —szinte egyértelmű és mindenre kiterjedő felelősségű, másfelől a dolgozók, az ifjúság mozgásigénye felkeltése és kielégítése, mindehhez a szervezeti, módszertani vagy éppen létesítmény-feltételek biztosítása. Ez utóbbi azonban — jellegénél fogva — csak széles körű társadalmi összefogás, az érintett szervek hatékony együttműködése révén valósítható meg. A törvényjavaslat éppen arra ösztönöz valamennyiünket, hogy az ifjúság helyzetének javításáért, szebb, tartalmasabb életéért fogjuk össze erőinket. Kívánom, hogy e nemes cél maradéktalanul megvalósuljon. A törvényjavaslattal és a bizottságok által benyújtott módosító javaslattal egyetértek, elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kocsis József képviselőtársunk. KOCSIS JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Abból a bizalomból kiindulva, ami eltölt azokkal szemben, akik a törvényjavaslatot előkészítették — s ide beleértem azt a háromezer hozzászólót, aki kétezer javaslatot tett a törvénytervezettel kapcsolatban, és az Országgyűlés bizottságait is —, engedje meg nekem a tisztelt Országgyűlés, hogy mintegy 15 percre tervezett hozzászólásomat ne olvassam fel. Egyetlen dolgot 'szeretnék mégis itt elmondani munkám eredményeképpen, amit hozzászólásomba befektettem. Mindazokkal, akik a tanácsok szerepét, jelentőségét, az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatban kiemelték, kihangsúlyozták, meszszemenően egyetértek. Valóban, a tanácsok, mint a társadalom legátfogóbb szervei, nagyon sokat tehetnek ennek a törvénynek a végrehajtásáért. Ha nem tévedek, a magyar ifjúságnak csak körülbelül 40 százalékát fogja át az ifjúsági mozgalom, s az ezen kívül levő fiatalokkal is foglalkozni kell: őket ugyanúgy kell foglalkoztatnunk és nevelésükkel foglalkoznunk, mint ahogy a KISZszervezetbe tartozó fiatalokkal. Gondolom, a különböző társadalmi szerveknek ilyen jellegű feladataik adottak: ez a tanács számára, amely szinte a bölcsőtől egészen a sírig foglalkozik az emberek dolgaival, természetes, erre a fiatal korosztályra is kiterjed és ki kell, hogy terjedjen. Hozzászólásomban főleg a szabad idő értelmes és célszerű felhasználásáról akartam szólni, és ezt akartam nagyon kidomborítani itt az Országgyűlésben. Mindjárt megmondanám azt is, hogy miért. Mindenekelőtt azért, mert mindaz a szép, nemes szándék, ami ebben a törvényjavaslatban benne van, az csak akkor valósulhat meg, ha egészséges fiatalságot tudunk nevelni testileg is, szellemileg is. És azt is szeretném hozzátenni, hogy véleményem szerint ez elsősorban a munkán kívül, a szülői házon kívül, az iskolán kívül is történik, legalább olyan súllyal, mint az előbb felsorolt három területen. A szabad idő értelmes és célszerű felhasználásának problémája világprobléma. 1969-ben voltam egy tanácskozáson Drezdában, ahol az európai polgármesterek jöttek össze, és egyhetes tanácskozást szenteltek ennek a témának. Elmondhatom azt, hogy nemcsak nálunk, Magyarországon vagy a szocialista országokban, hanem a nyugati országok mindegyikében hihetetlen nagy gondot jelent a városatyáknak, a honatyáknak, választott testületeknek, hogy a fiatalság