Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

367 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 368 szabad idejét hogyan tervezzék meg értelmesen, a társadalom számára. Azt is meg kell mondanom, hogy nekünk, akár Magyarországnak, akár a szocialista tábor országainak, nincs mit szégyenkeznünk a területen, amit a szabad idő helyes, okos felhasználása érdekében teszünk. Előbbre járunk, okosabban biztosítunk feltételeket a fiatalságnak ahhoz, hogy jól művelődjön, jól szórakozzon, jól hasznosítsa egyre nagyobb és bővülő szabad idejét. Mégis vannak itt olyan dolgok, amelyekről beszélni kellene, és nagyon sokat kell beszélnünk. Mindenekelőtt egyet ragadok meg, ami a mai hozzászólásokban is elhangzott. A városfejlesztések, a városfejlesztési tervek készítése során nem vagyunk kellő tekintettel ezekre a szükségletekre, amelyek a szabad idő értelmes felhasználását segíthetnék. Nevezetesen a városfejlesztési tervek nem tartalmaznak — ha jól értettem — olyan létesítményeket, amelyek itt szolgálhatnák a fiatalság ilyen igényét. Azt hiszem, nem így értették a hozzászólók sem, és magamat szeretném cáfolni, hogy erről koránt sincs szó. Nekünk nagyon jó tervezőink vannak, nagyon jó városfejlesztési, lakótelepi, fejlesztési terveket készítünk, amelyek magukban foglalják mindazokat a létesítményeket, amelyek alkalmasak arra, hogy a munkán, a családi otthonon, az iskolán kívüli idő felhasználására keretet adjanak. Más dolog az, hogy mire a városfejlesztési tervek megvalósításra kerülnek, addigra azok az eszközök, amelyeket mi, akik városfejlesztéssel foglalkozunk, úgy hívunk, hogy járulékos és kapcsolódó beruházások. Ezek rendszerint eléggé összeszűkülnek és pontosan ott takarékoskodunk, amely ezt a feladatot segíthetné, vihetne előre. Rendszerint — és talán van ebben valami olyan logika is, hogy ma legjelentősebb problémánk a lakásprobléma, s a lakásszámot szeretnénk teljesíteni a beruházásainknál, városfejlesztési terveinknél. Ezt követően most nagy hangsúly van a városokban a közmüvesítési munkákon: vizet, csatornát, egészséges városokat kell teremtenünk. És ha szorít a cipő, akkor rendszerint oda nyúlunk, hogy a sportpályákat kisebbre vagy kevesebb számban építjük meg, a tantermeket pedig a mérettől eltérően. Egyszóval ezen a területen szoktunk takarékoskodni. Valamit itt kellene tenni, hogy ez a takarékoskodás ne menjen ennek rovására. Mert feltétlen az fog bekövetkezni, hogy amit itt a képvisel őtársnőm is mondott, hogy az ifjúsági munkának, a szabad idő eltöltésének a súlya áthelyeződik a lakóterületre. A lakóterületen belül pedig meg kell teremtenünk ezeket a feltételeket a fiatalság számára, mert ha nem, akkor másutt keresi mindazt, amit mi szeretnénk vele közölni, amit mi szeretnénk vele elsajátítani. Ennek a hiányával alakulnak ki a házibulik, ezeknek a hiányában alakulnak ki a különböző galerik, amelyek ellenkező töltéssel bírnak, mint amit mi fiatalságunk nevelésében szeretnénk elérni. Erről szerettem volna szólni bővebben, mint amit most itt elmondtam. És arról, hogy a kulturális nevelőmunka mellett, a kulturális nevelés célját szolgáló létesítmények mellett magam is a tömegsportnak az erőteljesebb fejlesztését tartottam volna szükségesnek. Mert nagyon szép az, amit az előttem felszólaló képviselőtársam mondott, hogy a magyar sportolók eredményeikkel nem hoztak szégyent miránk. Erre nagyon büszkék vagyunk. De azt, hogy a tömegsportban odáig estünk vissza, mint ameddig visszaestünk — ezt viszont nagyon komolyan fontolóra kellene venni mindazoknak, akik a fiatalság egészséges fejlődésével törődnek és felelősséget éreznek iránta. A tömegsportnak például a diákmozgalomtól való elszakítása — szerintem ez nagyon egészségtelen dolog volt —, és jó lenne, ha gondolkoznának azok ezen, akik a közeljövőben éppen az ifjúságunk ügyéről, ügyes-bajos dolgairól majd a VIII. kongresszus keretében foglalkoznak. Egyszóval nehogy túllépjem a 15 percet — engedjék meg, hogy azzal fejezzem be, hogy a szabad idő gondolatának, felhasználásának előtérbe helyezése nagyon fontos, ha azt akarjuk, hogy törvényeinket, ezt a törvényt is maradéktalan végrehajtsuk. Jól tudom, hogy a fiatalok szabad idejüket nem mindig aszerint tervezik meg, ahogyan mi, honatyák vagy városatyák elképzeljük. De az a véleményem, hogy nekünk nagyon bölcsen, az ifjúságot szeretőén mégiscsak befolyásolnunk kell ezt a tevékenységet azért, hogy nagyon jelentős potenciális energiák ne menjenek veszendőbe. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csirke Anna képviselőtársunk. CSIRKE ANNA: Tisztelt Országgyűlés! A magyar törvényhozás háza az elmúlt 25 év alatt sok nagyjelentőségű törvényt alkotott. Az ifjúságról legfelsőbb törvényhozó testületünk most először alkot önálló törvényt, amely egységbe foglalja a magyar fiatalok jogait, kötelességeit és lehetőségeit. Mint Pécs városi képviselőnek és munkásfiatalnak, nagy megtiszteltetés, hogy a törvényjavaslathoz néhány gondolatot elmondhatok. Ifjúmunkás társaim nevében is egyetértünk és helyeseljük, hogy a törvényjavaslat az ifjúság számára a jelenlegi adottságok alapján keretbe foglalja mindazokat a szükséges és törvényben rögzíthető nevelési elveket, kötelességeket, amelyek maradéktalan végrehajtása biztosíték, hogy a felnövekvő nemzedék szellemben és testben egyaránt örököse lehet az apák nemzedéke által megkezdett nagy ügynek, a kommunista társadalom építésének. Becsüljük a munkát, látjuk örömét és alkotó szépségét. Gyári üzemünk tapasztalatai igazolják, hogy tudatában vagyunk munkánk társadalmi hasznosságának, a ránk bízott feladatok teljesítésében érezzük a felelősséget. A törvényjavaslat 13. §-át örömmel fogadjuk, amely kimondja: elő kell segíteni, hogy a fiatalok egyéni képességeiket és lehetőségeiket is figyelembe véve, megfelelő élethivatást válasszanak. Apámtól, vezetőmtől ismerem, hogy korábban a tehetséges munkásfiatalok esti és le-