Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

363 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 is megértik helyzetüket és ők maguk is sokszor javaslatokkal élnek nehézségeink leküzdésére. Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy az Országgyűlés kísérje figyelemmel a törvény megvalósítását. A kormány, a minisztériumok és a tanácsok munkájának irányításában, ellenőrzésében kapjon megfelelő helyet az ifjúság sajátos problémáinak segítése. Javaslom, az Országgyűlés foglaljon állást abban, hogy'a törvény és a végrehajtást elősegítő szabályok életbelépését követően, minden szinten következetes ellenőrzést kell biztosítani az előttünk levő jogszabályok végrehajtásáról. Ezekkel a gondolatokkal az ifjúsági törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.10—16.30. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Beckl Sándor képviselőtársunk. DR. BECKL SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A hétköznapi életben gyakran halljuk : — az ifjúság a legnagyobb gond. Azonban én is úgy vélem: az ifjúság a legnagyobb öröm. S a mi társadalmunk, amelyik ezt fedezi fel az ifjúságban, s ennek tudatában cselekszik — boldog társadalom. Köztudott, hogy szocialista társadalmunkban minden a dolgozó emberért történik. Es ma, amikor az ifjúságról, úgymond jövőnkről alkotunk törvényt, ugyancsak az emberről, az ifjú nemzedékről való felelősségteljes gondoskodásról van szó. Egyedülálló dolog ez, hisz hazánkban még sohasem fejeztük ki ilyen átfogó törvényszintű jogszabály keretében gondoskodásunkat az ifjúságról. Pártunk Központi Bizottsága ifjúságpolitikai állásfoglalása óta érezhetően a felnőtt társadalom egésze megmozdult, s már a törvénytervezet előkészítése során számos, az ifjúság helyzetének megjavítását célzó és eredményező intézkedés történt. Sok száz javaslat, észrevétel hangzott el azok részéről, akikért alkotjuk a törvényt, és azok részéről is, akik előkészítői voltak, s később végrehajtói lesznek. Kedves Képviselő Elvtársak! Ifjúság és testkultúra egymáshoz nagyon közelálló fogalmak. Fiatalságunk életének szebbé, tartalmasabbá tételében, szocialista szellemű nevelésében, úgy vélem, fontos szerep hárul testnevelési és sportmozgalmunkra. Ezért pártunk ifjúságpolitikai határozatát követően a Magyar Testnevelési' és Sportszövetség is állást foglalt, meghatározta a teendőket, s az elmúlt hónapokban részt vett a törvényt előkészítő munkálatokban. Az ifjúságról szóló törvényjavaslat külön fejezetben foglalkozik a fiatalság művelődésével és sportolásával. Ebben annak megfogalmazását érzem, hogy szocialista társadalmunk a sokoldalú, harmonikusan fejlett ifjú nemzedék felneveszeptember 23-án, csütörtökön 364lésében a testnevelésnek és sportnak is rendkívül fontos szerepet szán, ami megtisztelő és egyben nagy felelősséget is ró minden sportszervezetre, sportvezetőre. Testnevelési és sportmozgalmunkban valamennyi korosztály megtalálható. Azonban -^ szinte magától értetődően — a sportegyesületi tagság, az aktívan sportolók, de az alkalomszerűen sportolók többsége is fiatal. Ifjúságunk szabad idejének jelentős részét szívesen tölti testneveléssel és sportolással az üzemekben, falvakban és tanintézetekben egyaránt. Mindebből következik az is, hogy az MTS, a sportegyesületek és klubok munkájukkal alapvetően az ifjúságot szolgálják. A világ legjobbjaival folytatott vetélkedőkön a Magyar Népköztársaságnak elismerést szerző sportolóink is az ifjúság soraiból kerülnek ki, akikre büszkék vagyunk, s akik eredményeikkel, magatartásukkal hatnak fiatalságunk egészére. Tisztelt Elvtársak! A törvényjavaslat 25. §-a nagyon pontosan megfogalmazza az egyik, általam is fontosnak tartott kérdést. Idézem: „A fiatalok szabad idejének hasznos felhasználásához — különösen művelődéséhez, szórakozásához, testneveléséhez, sportolásához és turizmusához — szükséges feltételeket az állami szervek, a szövetkezetek, valamint a társadalmi szervezetek együttes céltudatos tevékenységével kell megteremteni, illetőleg továbbfejleszteni." Az ifjúság mozgásigénye jobb kielégítésének egyik nagyon fontos része a szükséges feltételek biztosítása, hiszen köztudott, hogy a jelenlegi igények sem elégíthetők ki széles körű társadalmi összefogás nélkül. Nekünk pedig fontos kötelességünk az ifjúság újabb tömegeiben felkelteni a testnevelés és sport művelésének igényét, és megteremteni az ehhez szükséges feltételeket is. Ezért tartom nagyon fontosnak: — egyrészt, hogy a törvény végrehajtásában minden érintett központi szerv — legyen az állami, vagy társadalmi szervezet — saját hatáskörében határozza meg a közvetlen és közvetett teendőket, gondoskodjék azok végrehajtásáról, ellenőrzéséről, a törvény betartásáról; — másrészt, hogy a helyi szerveknek saját erőforrásaikat is mozgósítaniuk kell a kisebb közösségek igényeinek kielégítésére, az ifjúság helyzetének javítására. A sportban ennek már számos szép példáját tapasztalhattuk. Utalhatok itt az olcsó műanyagtetős uszodákra, vagy Salgótarján, Miskolc, Kecskemét példájára, ahol nagyobb sportlétesítmények is így jöttek létre, vagy éppen a barcsi Vörös Csillag Tsz-re, ahol a meddő várakozás helyett cselekedtek. Sajnos, ugyanez nem érvényesül még mindenütt, így például a fővárosban sem — néhány olyan, a testnevelési és sportmozgalom szempontjából nagyjelentőségű létesítménynél, amelyeknek hiánya egyre inkább nehézségeket okoz éppen a fiatalság testnevelése és sportja fejlesztésében. — S végül, de nem utolsósorban, utalni szeretnék arra a nagyszerű lehetőségeket magában foglaló forrásra, amelyet az ifjúság öntevékenysége jelent. Az ifjúsági munkamozgalmak, a nyári építőtáborok nap, mint nap meggyőzhetnek minden kétkedőt fiatalságunk teremtő erejérőL