Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
353 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 354 adásokat, a sajtóban, még a KISZ sajtójában is az ilyen cikkeket, és a nagy nyilvánosság vagy egy-egy üzemi nagyobb kollektíva életében ifjaink megszólaltatását, vagy akár próbára engedését. Nemcsak szórakoztatni, hanem gondolkodtatni is őket, és az alkotó-, sőt vezetőmunkában is nagyobb bizalommal részt adni fiataljainknak ez a ma igénye a holnap felnőttjeivel szemben. Megtanítani a sok pesszimista írás és közéleti részvétlenség helyett az élet értelmére, értékére, feladataira, realitásaira és az eredménytérés képességére. Tudom, hogy a mai ifjúságunknak is lenne, és van is sok igénye az élettel szemben. Szép és jogos igények ezek. Ezeknek az igényeknek akar megfelelni és a megvalósítás programját adja ez a mostani ifjúsági törvényjavaslatunk. Két alapvető gondolatot olvasok ki a törvényjavaslat betűkbe zárt szelleméből. Az egyik az, hogy mindenkinek — ifjainknak is — joga és kötelessége is van az életben, ha tétszik, az élettel szemben. Ez a kettő nem választható szét. Ha valaki jogait keresi, kötelességeinek is eleget kell tennie és ha valaki teljesíti kötelességeit, akkor jelentkezhet jogai megérdemelt teljesítéséért. A másik az, hogy mindenkor meg kell maradnunk a realitások alapján. Ennek a törvényjavaslatnak szinte minden sora vagy bekezdése millió és millió forintnyi fedezetet kíván. Amire rámutat, aminek elveit lefekteti, aminek megvalósítását előírja, az nem egy évnek a feladata. Ezt igényelni még a jogosságnak vagy a méltányosságnak teljes tudatában is irreális lenne. Ezért helyeselhető, hogy e javaslat távlatotokat mutat, nem pedig alaptalanul mára ígér teljes egészükben most megvalósíthatatlan elgondolásokat. Hivatkoztam már az óbudai KISZ-eseimre, Ők mondták ki azt, hogy minden jogos, jó és szép igény kapcsán fel kell tennünk és válaszolnunk kell két szóra: miből, hogyan? Fiatal barátaink is fejtsék ki csak bátran okos és helyes igényeiket az élettel, a szocializmus építésével, az ő jevőjükre kapcsolatban. Jól teszik ezt, és helyesen, saját szép életüket tervezik ezzel. Viszont mindannyiunknak, népünknek, parlamentünknek, kormányunknak, időseknek és ifjaknak együtt kell kimunkálnunk a feleletet a miből és hogyan kérdéseire. Meggyőződésem, hogy ifjúságunk nemcsak az igények megfogalmazásában, hanem a miből . és hogyan kérdésekre válaszolva is meg fog előzni minket, a talán már túl körülményesen, vagy túl óvatosan válaszolgató idősebbeket, akikről így emlékezett meg a miniszteri expozé is. Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném, ha szavaimat hallva, vagy olvasva fiataljaink legyintenének: már megint beszél az öreg. Ezt nem szeretném az ő zsargonjukban vagy szóhasználásukban idézni. (Derültség.) Szeretném, ha ifjaink megéreznék, megértenék, hogy minden, ami ebben az országban jó, az a jövő, a mai fiatalság érdekében és javára történik. Még a rossz, a hibáink is segíthetik őket, hogy ne tévedjenek el az ilyen megoldásokra, és el tudják kerülni az élet csapdáit, vermeit, buktatóit. Ezért remélem, hogy ez a törvényjavaslat is, amelyet a magam részéről elfogadok, az ország egészének, benne ifjúságunknak is helyeslésével fog találkozni, mert e törvényjavaslattal nem légvárakat akarunk építeni, hanem realitásokkal kifejezni ifjúságunk iránt táplált megbecsülésünket és. szeretetünket. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Bartha István, képviselőtársunk. BARTHA ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlést A törvényjavaslat úttörő jellegét, jelentőségét a miniszteri expozé, az előadói összegzés méltóképp elemezte. A javaslat a megalkotás gondolatának felvetésétől kezdve paragrafusszerű megfogalmazásáig igen hosszú utat tett meg, állandóan alakult, változott, egyre tisztább és világosabb lett. A társadalmi vita során különböző fórumokon vitatták meg, véleményezték és tettek hozzá javaslatokat. Ami pedig a törvényalkotás módszerét illeti, minden túlzás nélkül dicséretet érdemel, hiszen mint új feladatot teljesen újszerűen, a nagy nyilvánosság előtt, a társadalom bevonásával oldottuk meg. A javaslat jelenlegi tartalma a magyar ifjúságért áldozatos munkát vállaló, felelősséget érző személyek és testületek parázs vitáiban kovácsolódott ilyenné, és ezért úgy gondolom, köszönet jár mindazoknak, akik ezen fáradoztak. Felszólalásomban a törvényjavaslat pozitívumairól kívánok szólni, hangsúlyozva egyben azokat a kötelezettségeket is, amelyeket a javaslat elvár és megkíván, mindenekelőtt az ifjúságtól, illetve minden egyes fiataltól, a családtól, a munkahelyektől és vezetőiktől, és végül valamennyi állami és társadalmi szervtől. A törvényjavaslat legnagyobb pozitívumának azt tartom, hogy olyan jogokat biztosít az ifjúságnak, amelyeknek garanciális biztosítékai is rögzítve vannak. E véleményem alátámasztására hadd hivatkozzam például a javaslat 16. §-a (2) bekezdésére, amely a dolgozó fiatalok szocialista nevelésének, jogaik és érdekeik védelmének legfontosabb biztosítékát tartalmazza. Vagy a 11. §-ra, amely félreérthetetlenül leszögezi, hogy az ifjúság nevelésének és oktatásának felelősségteljes feladatát csak erre alkalmas, feddhetetlen személyek láthatják el. E gondolatkörnél említem meg a javaslat 7. §-ának (3) bekezdését, mely a fiatalok egyenlő feltételek melletti tanulási jogának biztosítékaként kimondja, hogy a társadalom hatékony támogatásával segíti a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulását és fokozott figyelmet fordít a hátrányos helyzetben levő fiatalok zavartalan tanulását akadályozó körülmények, felszámolására. Űgy gondolom, hogy ez a nagy jelentőségű szabály nemcsak a társadalomtól várhatja megvalósulásának hatékony támogatását, részt kell venni ebben kisebb-nagyobb csoportoknak, s az egyéneknek is. örömmel szólok itt ezen a helyen arról, hogy Hajdú-Bihar megyében e nagyszerű feladat törvényi megfogalmazása előtt üzemi és termelőszövetkezeti öszefogásból Hajdúböszörményben munkás—paraszt kollégium létesült — ma már funkcionál —, éppen a tanulás egyenlő feltételeinek biztosítása érdekében. A garanciális biztosítékok felsorolását végezetül a javaslat 30. §-ával zárnám, amely a Mi-