Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
( 351 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. tokról, a várható érvényesülési lehetőségekről és annak feltételeiről csak igen kis részük kapott tájékoztatást. Ezek a tények elgondolkoztatóak, és alighanem arra is bizonyos magyarázatot adnak, miért találunk a munkahelyüket gyakran változtatók között viszonylag sok fiatalt. Hasonlóképpen az is figyelemre méltó, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol többet és jobban törődnek a munkahelyi körülmények, az üzemi demokrácia fejlesztésével, a pályakezdő fiatalok is jól érzik magukat. A kormány intézkedései, a munkahelyi vezetők, a tapasztaltabb munkatársak segítő szándéka azonban csak akkor vezethet igazán eredményre, ha a fiatalok maguk is mindent megtesznek azért, hogy érdemessé váljanak a támogatásra. Tudniuk kell, hogy saját sorsukért maguk is felelősek, hogy egyéni vágyaik elérése a jobb, az eredményesebb munkától függ. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat és annak indokolása kifejezésre juttatja, hogy megalkotásához szocialista társadalmunk fejlődésének eredményei a párt és a kormány hosszú múltra visszatekintő és az eddigiekben jól bevált ifjúságpolitikája szolgáltatja az alapot. Fiataljaink többsége tudja, és méltányolja ezt. A munkából és ha kell, az áldozatvállalásból is becsülettel kiveszi a részét. Minden bizonnyal így lesz ez a jövőben is, ezért meggyőződésem, hogy az elfogadásra ajánlott törvényjavaslat jó ügyet szolgál. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló dr. Beresztóczy Miklós képviselőtársam. Dr. BERESZTÓCZY MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Ha jól számítottam, életkorban korelnökünk után a tizedik vagyok képviselőtársaim között. Ennek ellenére mégis szót kértem az ifjúsági törvényjavaslathoz. Hivatásomnál fogva nem tudok az ifjúságnak a szülőkkel, vagy a szülőknek gyermekeikkel való kapcsolatáról és kölcsönös felelősségükről közvetlen tapasztalatok alapján beszélni. Mégis szólni kívánok az ifjúságról szóló törvényjavaslat kapcsán. Meggyőződésem szerint ugyanis ez a törvényjavaslat értékes alkotás. Nem a mának szól, hanem a holnapé. Hatásában a holnap szolgálja az ifjúságot inkább, mint ma, és azonnal. De az a nagyszerű, hogy nekünk idősebbeknek is van perspektívánk és van szavunk általa a jövő számára. Mindenekelőtt leszögezem, hogy sem korom, sem hivatásom miatt nem tartozom' azok közé, akik a fiatalságról csak fejcsóválva nyilatkoznak, és elítélőleg ismételgetik, hogy „ilyenek a mai fiatalok". Igaz, hogy nekem sem tetszik a nyegleség, az ápolatlanság. Viszolygok a vonagló muzsikusoktól és énekesektől. Nem szeretem az üvöltözőket, vagy ezekkel a — bocsánat a szóért — ostoba, „tiki-takival" csattogókat. Még kevésbé helyeslem a galerierkölcsöt és a költői, de talán épp ezért értelmetlen szóval, elidegenedésnek nevezett életlustaságot. Viszont meggyőződésem, hogy nem ez az úgynevezett „mai fiatalság" arculata még akkor sem, ha ilyen képet mutatnak róluk, és ilyenek hangoskodnak inkább a nyilvánosság előtt. Galeritárgyalásokról még „kék fényt" is kaphatunk. Ugyanakkor legszeptember 23-án, csütörtökön 352 többször semmitmondóak és erőltetettek azok a riportok, amelyek az ifjúságnak mindennapi, sokszor áldozatos és kemény munkájáról szólhatnának. Az ilyen munka színhelyén is többet faggatja nem egy riporter is fiatal áldozatait a szórakozási lehetőségekről, mint nagyon dicséretes és eredményes munkájuk felől és az életről vallott komoly felfogásukról. Természetes, hogy kell a szórakozás, a könnyedség, a csupa élet fiatalság számára. De az is tény, hogy a mai fiatalságnak helyes mértékkel nem ez az első és legfőbb igénye az élettel szemben. Kerületemben egy sor KISZ-es korú tanácstag működik. Amikor jelölőgyűléseiken részt vettem, ott és tőlük hallottam először ezt: „az öregek mindig csak siránkoznak, hogy mit tett a tanács, mit segített a képviselő, mit adnak a tanácstagok. Mi fiatalok így kérdezzük: mit teszünk mi, mit segítünk imy mit adunk mi, mert mi tenni, segíteni, adni és alkotni akarunk. Nem a tanácstól várjuk, hogy tiszta legyen az utca és az élet, hanem kezünkbe vesszük a seprőt magunk, és ha mindenki a saját háza elejét sepri tisztára, akkor végig tiszta lesz az út, amelyen mindnyájan haladunk". Ezek nem az én szavaim, ezt az óbudai KISZ-esek mondták és Óbuda élete mutatja, hogy így is cselekszenek. Sajnos, ifjúságunk sok szép eredményét legtöbbször nem mérjük egyenlő mértékkel. Fiatal sportolóink, énekeseink, és néha-néha zenészeink, ezek komolyabb] ai is megkapják a megillető és megérdemelt méltatásukat a sajtóban, a televízióban stb. De egy rövid kommünikén és névsoron kívül például nem volt több szó fiatal matematikusainknak nemzetközi eredményeiről, vagy idehaza a tanulmányi versenyek kiváló diákjairól. Hivatásukat elhagyókról, tört egzisztenciákról minden nap sóhajtunk, de alig értesülünk fiatal kutatóink, orvosaink, pedagógusaink, agronómusaink, mérnökeink vagy szakmunkásaink számtalan oly tettéről, tervéről és teljesítményeiről, amelyek mindennapunk szürkeségét teszik érdekessé és érdemessé. Miniszterünktől hallottuk — sokan ma először — például a szakszervezeti bizottságok fiataljainak nagy számáról. Ezt ne titkoljuk, se félelemből, se féltékenységből, hiszen ezek az ifjak méltók arra, hogy bizonyítsák: nem a léha, a szülők zsebéből élő, a dolgozni rest fiatalok adják és jelentik a korszerű ifjúságot. Nem a táncdalfesztiválokon vagy a tabáni nagy fa alatt, hanem elsősorban a munkahelyeken lehet a mai, valóban értékes ifjakat megismerni, lelkesedni értük, és értékelni munkájukon át az életüket. Persze, nem a mi múltunk igényeihez kell mérnünk az ő jelenüket. Ők már a szocializmus építésébe születtek bele, és így nem lehet indokolt a partizánélet, az illegalitás pátoszát és etikáját keresni az ő mai életükben. Nekik nem reklámsztahanovistáknak kell lenniük, hanem a szocialista öntudat hordozóivá. Tőlük -a mindennapi élet értékeinek kutatását, alkotásának lelkendező továbbalkotását és a közösségi életben hivatásukat, életük értelmét meglelő világnézetüket kérhetjük számon. Hiányolom az erről. szóló vitafórumokat, írásokat és fiataljaink ilyen szerepeltetését. Keveslem az ilyen tartalmú tv-