Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

( 351 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. tokról, a várható érvényesülési lehetőségekről és annak feltételeiről csak igen kis részük kapott tájékoztatást. Ezek a tények elgondolkoztatóak, és alighanem arra is bizonyos magyarázatot ad­nak, miért találunk a munkahelyüket gyakran változtatók között viszonylag sok fiatalt. Hasonlóképpen az is figyelemre méltó, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol többet és jobban törődnek a munkahelyi körülmények, az üzemi demokrácia fejlesztésével, a pályakezdő fiatalok is jól érzik magukat. A kormány intézkedései, a munkahelyi ve­zetők, a tapasztaltabb munkatársak segítő szán­déka azonban csak akkor vezethet igazán ered­ményre, ha a fiatalok maguk is mindent meg­tesznek azért, hogy érdemessé váljanak a támo­gatásra. Tudniuk kell, hogy saját sorsukért ma­guk is felelősek, hogy egyéni vágyaik elérése a jobb, az eredményesebb munkától függ. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat és annak indokolása kifejezésre juttatja, hogy meg­alkotásához szocialista társadalmunk fejlődésé­nek eredményei a párt és a kormány hosszú múltra visszatekintő és az eddigiekben jól bevált ifjúságpolitikája szolgáltatja az alapot. Fiatal­jaink többsége tudja, és méltányolja ezt. A mun­kából és ha kell, az áldozatvállalásból is becsü­lettel kiveszi a részét. Minden bizonnyal így lesz ez a jövőben is, ezért meggyőződésem, hogy az elfogadásra ajánlott törvényjavaslat jó ügyet szolgál. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló dr. Beresz­tóczy Miklós képviselőtársam. Dr. BERESZTÓCZY MIKLÓS: Tisztelt Or­szággyűlés! Ha jól számítottam, életkorban kor­elnökünk után a tizedik vagyok képviselőtár­saim között. Ennek ellenére mégis szót kértem az ifjúsági törvényjavaslathoz. Hivatásomnál fogva nem tudok az ifjúság­nak a szülőkkel, vagy a szülőknek gyermekeik­kel való kapcsolatáról és kölcsönös felelősségük­ről közvetlen tapasztalatok alapján beszélni. Mégis szólni kívánok az ifjúságról szóló törvény­javaslat kapcsán. Meggyőződésem szerint ugyan­is ez a törvényjavaslat értékes alkotás. Nem a mának szól, hanem a holnapé. Hatásában a hol­nap szolgálja az ifjúságot inkább, mint ma, és azonnal. De az a nagyszerű, hogy nekünk idő­sebbeknek is van perspektívánk és van szavunk általa a jövő számára. Mindenekelőtt leszögezem, hogy sem korom, sem hivatásom miatt nem tartozom' azok közé, akik a fiatalságról csak fejcsóválva nyilatkoznak, és elítélőleg ismételgetik, hogy „ilyenek a mai fiatalok". Igaz, hogy nekem sem tetszik a nyeg­leség, az ápolatlanság. Viszolygok a vonagló mu­zsikusoktól és énekesektől. Nem szeretem az üvöltözőket, vagy ezekkel a — bocsánat a szóért — ostoba, „tiki-takival" csattogókat. Még ke­vésbé helyeslem a galerierkölcsöt és a költői, de talán épp ezért értelmetlen szóval, elidegenedés­nek nevezett életlustaságot. Viszont meggyőző­désem, hogy nem ez az úgynevezett „mai fia­talság" arculata még akkor sem, ha ilyen képet mutatnak róluk, és ilyenek hangoskodnak in­kább a nyilvánosság előtt. Galeritárgyalásokról még „kék fényt" is kaphatunk. Ugyanakkor leg­szeptember 23-án, csütörtökön 352 többször semmitmondóak és erőltetettek azok a riportok, amelyek az ifjúságnak mindennapi, sokszor áldozatos és kemény munkájáról szólhat­nának. Az ilyen munka színhelyén is többet fag­gatja nem egy riporter is fiatal áldozatait a szó­rakozási lehetőségekről, mint nagyon dicséretes és eredményes munkájuk felől és az életről val­lott komoly felfogásukról. Természetes, hogy kell a szórakozás, a könnyedség, a csupa élet fiatalság számára. De az is tény, hogy a mai fiatalságnak helyes mérték­kel nem ez az első és legfőbb igénye az élettel szemben. Kerületemben egy sor KISZ-es korú tanács­tag működik. Amikor jelölőgyűléseiken részt vet­tem, ott és tőlük hallottam először ezt: „az öre­gek mindig csak siránkoznak, hogy mit tett a tanács, mit segített a képviselő, mit adnak a ta­nácstagok. Mi fiatalok így kérdezzük: mit te­szünk mi, mit segítünk imy mit adunk mi, mert mi tenni, segíteni, adni és alkotni akarunk. Nem a tanácstól várjuk, hogy tiszta legyen az utca és az élet, hanem kezünkbe vesszük a seprőt ma­gunk, és ha mindenki a saját háza elejét sepri tisztára, akkor végig tiszta lesz az út, amelyen mindnyájan haladunk". Ezek nem az én szavaim, ezt az óbudai KISZ-esek mondták és Óbuda élete mutatja, hogy így is cselekszenek. Sajnos, ifjúsá­gunk sok szép eredményét legtöbbször nem mér­jük egyenlő mértékkel. Fiatal sportolóink, éne­keseink, és néha-néha zenészeink, ezek komo­lyabb] ai is megkapják a megillető és megérde­melt méltatásukat a sajtóban, a televízióban stb. De egy rövid kommünikén és névsoron kí­vül például nem volt több szó fiatal matema­tikusainknak nemzetközi eredményeiről, vagy idehaza a tanulmányi versenyek kiváló diákjai­ról. Hivatásukat elhagyókról, tört egzisztenciák­ról minden nap sóhajtunk, de alig értesülünk fiatal kutatóink, orvosaink, pedagógusaink, ag­ronómusaink, mérnökeink vagy szakmunkásaink számtalan oly tettéről, tervéről és teljesítmé­nyeiről, amelyek mindennapunk szürkeségét te­szik érdekessé és érdemessé. Miniszterünktől hallottuk — sokan ma először — például a szak­szervezeti bizottságok fiataljainak nagy számá­ról. Ezt ne titkoljuk, se félelemből, se félté­kenységből, hiszen ezek az ifjak méltók arra, hogy bizonyítsák: nem a léha, a szülők zsebéből élő, a dolgozni rest fiatalok adják és jelentik a korszerű ifjúságot. Nem a táncdalfesztiválokon vagy a tabáni nagy fa alatt, hanem elsősorban a munkahelyeken lehet a mai, valóban értékes ifjakat megismerni, lelkesedni értük, és értékelni munkájukon át az életüket. Persze, nem a mi múltunk igényeihez kell mérnünk az ő jelenüket. Ők már a szocializmus építésébe születtek bele, és így nem lehet indo­kolt a partizánélet, az illegalitás pátoszát és eti­káját keresni az ő mai életükben. Nekik nem reklámsztahanovistáknak kell lenniük, hanem a szocialista öntudat hordozóivá. Tőlük -a min­dennapi élet értékeinek kutatását, alkotásának lelkendező továbbalkotását és a közösségi élet­ben hivatásukat, életük értelmét meglelő világ­nézetüket kérhetjük számon. Hiányolom az erről. szóló vitafórumokat, írásokat és fiataljaink ilyen szerepeltetését. Keveslem az ilyen tartalmú tv-

Next

/
Thumbnails
Contents