Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

339 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 340 Amikor pártunk Központi Bizottsága napirendre tűzte és meghatározta az ifjúságpolitika céljait, tapasztalhattuk, milyen nagy érdeklődést váltott ki az egész társadalomban, és különösen az ifjúság körében. Joggal várhatjuk tehát, hogy ez a törvény növelni fogja az ifjúság körében a társadalom ügye s ebben a honvédelem ügye iránti felelősséget, s ezért pozitív hatással lesz a fegyveres erőkre is. Más nézőpontból vizsgálva a javaslatot, várható, hogy a társadalom különböző területein az ifjúság nevelésének feltételei tovább javulnak és ennek nyomán kulturáltabb, nagyobb tudású, fizikailag edzettebb fiatalok vonulnak be hadseregünkbe. Ez elengedhetetlenül szükséges a bonyolult harci technika megismeréséhez, kezeléséhez és a kiképzési feladatok eredményes megoldásához. Az ifjúságot, ahogy ezt a törvény megfogalmazza, a társadalom sokoldalú neveléssel, oktatással és képzéssel készíti fel feladatai teljesítésére. Ebben az általános folyamatban meghatározott szerepe van a szülői háznak, a közoktatásnak, a munkahelynek, a különböző intézményeknek, s természetesen a fegyveres erőknek, a hadseregnek is. A bevonuló fiatalok életük igen fontos szakaszán, nagy tömegükben 18—20 éves korban kerülnek a hadseregbe, a fegyveres szervezetekbe. A katonai szolgálat a fiatalok életében — bizonyára nem veszik túlzásnak, ha ezt mondjuk: — az első komoly próbatétel. A szülői házból, iskolából kikerülve, a legközvetlenebb módon alá kell, hogy rendeljék magukat a hadsereg törvényeinek, a köz-, a honvédelem ügyének. A katonai szolgálat során, amikor fegyvert kapnak kezükbe, minden korábbinál nagyobb felelősség hárul rájuk. Szigorú előírások szerint kell, hogy éljenek, sokszor önállóan kell dönteniük olyan esetekben, amelyek korábbi életük folyamán nem fordultak elő. Hogy ebben a megváltozott és bevonulásuk előtti helyzetükhöz képest minőségileg más helyzetben mennyire képesek helytállni, az a megelőző neveléstől igen nagy mértékben függ. Mi, akik a hadseregben dolgozunk, jól értjük és tudatában vagyunk annak, mit vár tőlünk a társadalom, mit várnak a szülők. Ez hadseregünk szocialista jellegébőr fakad. Tisztjeink, tiszthelyetteseink értik, hogy az a két esztendő, amit a fiatalok hadseregünkben eltöltenek, meghatározó szerepet tölt be a jellemformálásban, a felnőtté válásban. A hadseregben folyó nevelés tartalmát, célkitűzéseit tekintve folytatása annak, ami általában a mi társadalmunkban az ifjúság nevelésére érvényes. Természetes ugyanakkor, hogy a katonaidő alatt előtérbe kerülnek azok a követelmények, amelyek a honvédelemre való felkészítésben különösen nagy jelentőséggel bírnak. Űgy értelmezzük a napirenden szereplő törvényjavaslatot, hogy éppen ilyen tekintetben vannak fontos tennivalóink pártunk ifjúságpolitikai célkitűzéseinek megvalósításában. A törvénytervezet 9. §-a tartalmazza — engedjék meg, hogy idézzem: „A fegyveres erők felkészítik az ifjúságot a haza fegyveres védelmére és gondoskodnak sokoldalú fejlődésükről. Kiemelkedő szerepük van a katonai szolgálatukat teljesítő fiatalok hazafias és internacionalista nevelésében, műveltségének elmélyítésében, politikai, erkölcsi és emberi formálásában." Ez a paragrafus határozott és egyértelmű politikai követelményt jelent számunkra. Meggyőződéssel elmondhatom, hogy néphadseregünk parancsnoki kara, a pártpolitikai munkások minden tekintetben képesek eleget tenni ennek a feladatnak. Tiszti főiskoláink, tiszthelyettesképző intézeteink olyan kádereket nevelnek, akik politikai elkötelezettség, tudás, elhivatottság tekintetében ennek a követelménynek megfelelnek. Mind a parancsnokok, mind a soridejüket szolgáló katonák bonyolult és nagy felelősséget, fegyelmezettséget igénylő feladatokat végeznek, s ebben a politikai tisztánlátás, az eligazodás képessége igen fontos. Nevelő munkánkban építünk arra a nagy erőforrásra, amit valamennyiünk számára a baráti szocialista hadseregek közössége, a Varsói Szerződés, a Szovjet Hadsereg jelent. Elmondhatom, hogy hadseregünk katonáiban él annak a tudata, hogy csak ebben a közösségben vagyunk képesek hazánk ' védelmezésére. A közös gyakorlatok, baráti találkozók meggyőző erővel és érzelmileg is elmélyítve táplálják ennek a tudatnak a fejlődését. Engedjék meg, hogy a következőkben néhány szóban kitérjek arra, milyennek látjuk a fiatalokat a katonai szolgálat során tanúsított magatartásuk alapján. A közvélemény előtt többnyire a hadsereg nagygyakorlatain, az elemi csapások elhárításában kitűnt, az építőmunkában élen járó műszaki katona alakja marad emlékezetes. De kevésbé ismert az a katona, aki a nagy értéket képező harci, technikai eszközeinket kezeli és karban tartja, helyt áll légterünk védelmében, s nap mint nap részt vesz a nagy szellemi és fizikai igénybevételt jelentő harci kiképzésben. Pedig katonafiaink többsége ezek közé tartozik, odaadással, nagyfokú felelősségérzettel igyekszik elsajátítani a fegyveres szolgálat feladatait, a harc megvívásának tudományát. Bevonulásukat követően a katonák nagy része tevékenyen részt vesz az ifjúsági szervezet munkájában, s aktív mozgalmi életet él. Ez a tevékenység, a harci-technikai kiképzés, a hatékony politikai munka, a KISZ-szervezetek életének intenzitása, a közösségi élet, mind-mind hozzájárul a bevonult fiatal világnézetének, tudatának, érzelemvilágának formálásához, pozitív jellembeli tulajdonságaik továbbfejlesztéséhez,, fizikai erejük növeléséhez, fegyelmezett, felnőtt emberré válásához. Magatartásukat, a katonai szolgálathoz való viszonyukat nagyszerűen kifejezi az a mozgalom is, ami a szocialista verseny keretében az évek folyamán kibontakozott s ami a kötelező előírásokon túl önként vállalt magasabb szintű feladatok teljesítését jelenti. Ennek eredményei mutatják, hogy a versenyben részt vevő katonák többsége becsülettel teljesíti vállalt kötelezettségeit. Évről évre sokezren érik el a legmagasabb eredményt, a Néphadsereg Kiváló Katonája, Kiváló Alegysége megtisztelő címet. Az elmúlt években a kiváló katonák és alegységek száma megháromszorozódott a fegyveres erőkben, ami a magas követelményeket tekintve igen jelentős eredmény. Arra törekszünk, hogy esetenként, amikor erre lehetőség