Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
341 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 342 nyílik, a lakosság is betekintést nyerhessen a hadsereg életébe, megismerhesse a katonák helytállását nehéz feladatuk teljesítése során. Ezt a célt szolgálta a televízió közvetítése a közelmúltban megtartott gyakorlatról, amikor igaz, a legkorszerűbb hadihídanyagból, de nagy folyónkon, a Dunán, félórányi idő alatt vertek nagy teherbírású hidat katonáink. Ilyen teljesítményre csak nagy fegyelmezettséggel, hozzáértéssel, szervezettséggel és mindezekkel együttesen odaadó szellemű katonákkal lehettünk képesek. A katonai szolgálat tapasztalatai is igazolják tehát pártunk X. kongresszusának azt a megállapítását, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége becsülettel tanul, dolgozik és készül jövőjére. A törvényjavaslat 14. §-ának (2) bekezdése nemcsak a honvédelemmel összefüggő dolgokat foglalja magában, amelyben a kiemelkedő, kiváló teljesítmények elismerését, a kiváló eredményekkel járó jogokat rögzíti. Én mégis azt akarom most itt kiemelni: helyesnek tartjuk annak törvénybe iktatását, hogy azokat, akik a haza fegyveres szolgálatában kiváló eredményeket értek el, meghatározott jogok és kedvezmények illetik meg. Ennek minden bizonnyal ösztönző hatása lesz mindazokra, akik a hadseregbe bevonulnak, s azokra is, akik a társadalmi, gazdasági, állami élet különböző területein dolgoznak, s az ifjúság helyzetének alakulásáért felelősek. A hadseregben végzett nevelőmunkánk eredményeit a már elmondottakon kívül abban is igyekszünk mérni, hogy a leszerelt katonákról miként vélekednek a munkahelyeken, a szülők körében és a különböző társadalmi szervezetekben. Az elmúlt időszakban széles körben, területi párt-, KISZ-szervezetek, gazdasági vezetők tapasztalatait igyekeztünk közelebbről megismerni milyen módon vélekednek a leszerelt katonákról, következésképp rólunk, a hadseregben folytatott nevelésről. A vélemények általában pozitívak voltak: többségük a munkahelyén felelősebb munkakörbe került, a KISZ-szervezetben vezetőként tevékenykedik. Általában fegyelmezetten dolgoznak, olyan emberré váltak, akire építeni lehet. Jólesik hallani, amikor elismerő szóval illetik a már leszerelt fiatalok magatartását, a munkához való viszonyát, és ez egyben ösztönzőleg hat feladataink mind jobb ellátására is. Tisztelt Országgyűlés! Néphadseregünk vezetőire, parancsnokaira, a politikai szervekre fontos feladatokat hárít a napirenden szereplő törvényjavaslat. Tudatában vagyunk annak, hogy érvényesítéséért dolgoznunk fontos társadalmi kötelezettség, amellyel a párt által megfogalmazott ifjúságpolitikai célok megvalósítását szolgáljuk a hadseregben. A törvény szellemében folytatott munkánk, a követelmények valóraváltása tovább fogja erősíteni a hadseregben folyó nevelés szocialista tartalmát, ennek fokozottabb kibontakozását, s ezáltal még jelentősebb mértékben hozájárulhatunk ifjúságunk öntudatos, hazáját szerető szocialista emberré formálásához. Ezért számos konkrét intézkedést is kell tennünk. Szabályzataink kellő lehetőséget adnak a katonák műveltségének gyarapítására, kulturálódására, testi edzettségük fejlesztésére, a sportolásra, egészségük megóvására. Végrehajtás alatt álló ötéves tervünkben további nagyarányú ráfordításokkal — természetesen lehetőségeinkkel összhangban — még jobb feltételeket fogunk teremteni e célok érdekében. Meggyőződésem, hogy a hadsereg állománya a törvényt jelentőségének megfelelően fogadja, s megvalósításában odaadással vesz részt. A törvényjavaslattal egyetértek, elfogadását javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dániel Mária képviselőtársunk. DÁNIEL MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy hozzászólásomat ne a leírt szöveggel kezdjem. Egészen végig az járt az eszemben, hogy egy évvel ezelőtt olvastam egy egyetemista leány nyilatkozatát. Azt nyilatkozta, hogy érdemes küzdeni álmainkért. Még akkor is érdemes, ha néha nagyon nehéz ezeket elérni. Űgy érzem, hogy most, amikor itt az Országgyűlés előtt az ifjúsági törvényjavaslathoz hozzászólhatok, hasonlíthatom ennek a lánynak a gondolatához az én gondolatomat. Igen, azt hiszem megbocsátják nekem, ha azt mondom, hogy ez egy álom, nekem álomképnek tűnik. Ezután a bevezető után hadd kezdjem „hivatalos" hozzászólásomat. (Derültség és taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt 1970 februári ifjúságpolitikai határozata nyomán országos párbeszéd alakult ki d& ifjúsági törvény megalkotásáról. Szakemberek, fiatalok és fiatalokkal foglalkozók mondták el véleményüket, ennek eredményeként alakult ki az előttünk levő törvénytervezet. Ebben kristályosodik ki az a nagyon sok vélemény, hasznos javaslat, amely a különböző fórumokon elhangzott. A Tolna megyei képviselőcsoport megvitatta a tervezetet és a benne foglaltakkal egyetértett. Űgy ítélte még a törvénytervezetet, hogy tartalmazza azokat a legfontosabb megállapításokat, amelyek a törvényt valóban az ifjúság alkotmányává tehetik. Különösen jelentősnek tartjuk az ifjúság részvétele a munkában című feje^. zetet. A továbbiakban ezzel kapcsolatban szeretnék véleményt mondani. A munka igen komoly emberréformálási jelentőséggel bír. Ezért szükséges, hogy ifjúságunkat, korosztályoktól függetlenül, bevonjuk az aktív munkába. Meggyőződésünk, hogy fiataljaink zömét erre nem is kell különösebben ösztönözni. Szemléletünkben ez az elv a helyén van. Itt csupán arról van szó; nem mindegy, hogy milyen hatások érik a fiatalokat, mint kezdő munkavállalókat. Ezért elsősorban nagy gongot kell fordítani a pályára irányításra és a pályaválasztásra. Véleményem szerint ez az általános és a középiskolákban szervezett szakkörök egyik alapvető funkciója lenne, ennek a feladatnak azonban ezek a szakkörök úgy érzem, csak nagyon kis mértékben tesznek eleget. Elsősorban a technikai és a mezőgazdasági szakköröknek nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételei. Ebben tudnának segíteni az üzemek, a termelőegységek, részben úgy, hogy szakembereket küldenének az iskolákba, részben pedig a 15*
