Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

333 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 lelősségérzetet igényel. Ehhez, a végrehajtás- napi feladataihoz szeretnék tapasztalataim alapján néhány gondolatot elmondani. Pártunk és kormányunk ifjúságpolitikája szellemében felszabadulásunk és különösen 1957 óta és az utóbbi másfél-két évben sok olyan intézkedés történt, amit a fiatalok örömmel fogadtak. Ezek eredményeként Zalában is jelentős mértékben erősödött az állami, gazdasági, társadalmi és tömegszervezetek felelősségérzete az ifjúság nevelése, jövője iránt, tovább javult a megye ifjúságának erkölcsi, anyagi helyzete, gazdagodott a nevelés tárgyi feltételeinek tárháza. Ez utóbbi nagyszerű példái, hogy jelentős társadalmi összefogással Nagykanizsán úttörőház, Zalaegerszegen ifjúsági ház, Vonyarc-Vashegyen 100 személyes úttörőtábor épült. A megyei tanács a zalai gyerekeket az úttörőmozgalom születésének negyedszázados évfordulóján egy korszerű, 25 millió forint értékű, 500 személyes üdülővel ajándékozta meg. A IV. ötéves terv során a KISZ központi bizottsága támogatásával Zalaegerszegen úttörőházat, a Balaton mellett pedig vezetőképző és további társadalmi összefogással ifjúsági üdülőtábort létesítünk. Az 1016-os kormányhatározat végrehajtása során a megyei, városi és községi tanácsoknál több százezer forintot kitevő ifjúsági alap jött létre, ami jelentősen hozzájárult az ifjúság körében végzett nevelő munka színvonalának emeléséhez. Tisztelt Országgyűlés! Fiataljaink érettek a komoly, egész embert igénylő feladatok ellátására. Felnőttek mindennapi gondjaink megoldásához. Ezt bizonyítja, hogy kiveszik részüket a közéleti munkából. Csak egy példát. A községi tanácsokban a fiatalok aránya eléri a 14 százalékot, a szakszervezeti és műhelybizottságokban a 30 év alattiak a tagok 27,5 százalékát teszik ki. A számok értékét természetesen az jelenti, hogy akikről szó van, azok lelkesen és hozzáértéssel dolgoznak is. Az eredményeket tekintve tehát van miről számot adni, de az ifjúság helyzetével kapcsolatban sajátos megyei gondjaink is akadnak. A termelőszövetkezetek egyesülése, a közigazgatási egységek és iskolák összevonása után sem a körzeti székhelyeken, sem pedig a csatolt községekben még nem alakultak ki azok az új foglalkoztatási formák, nevelési mód'ok, amelyek biztosítanák a szabadidő hasznos eltöltését, a szakmai-politikai műveltség gyarapítását. Nem megoldhatatlan feladatról van szó, de a fiatalok egyedül nem tudnak megbirkózni vele. Ezért — úgy vélem — arra van szükség, hogy az ifjúság nevelésében még jobban átérezze felelősségét valamennyi termelőszövetkezet és községi tanács. Sajnos sok azoknak a helyi szerveknek a száma, amelyek megfeledkeznek az ifjúságpolitikai feladataik kidolgozásáról, az ifjúsági szervezetek közvetlen támogatásáról, többek között az ifjúsági alap megteremtéséről is. Tisztában vagyunk azzal, amint azt a 3. § (1) bekezdése is hangsúlyozza: nekünk, fiataloknak is többet kell tennünk a közért, hogy többet kaphassunk a társadalomtól. Azt hiszem, közel járok az igazsághoz, ha azt mondom: érzi és érszeptember 23-án, csütörtökön 334 ti ezt megyénk ifjúsága. Elfogadja és támogatja a párt politikáját, a kormány programját és az arra épülő megyei célkitűzéseket. Felismeri, hogy a megye ötéves tervének szinte minden pontja a fiatalok előtt tár ki széles távlatokat. Ennek méltó kifejezője, hogy például a kongresszusi munkaversenyek keretében 24 vállalat fiataljai 15 millió forint értékű vállalást teljesítettek. A fiatalok újításai, ésszerűsítései több mint ötmillió forint megtakarítást eredményeztek, és most a KISZ-kongresszus tiszteletére 300 ifjúsági brigád vesz részt a szocialista münkaversenyben. Tisztelt Képviselő Elvtársak! Sok szó esik manapság arról, hogy tovább kell szélesítenünk a fiatalok közéleti szerepét, megbízatásokkal kell ellátnunk őket, s hogy teljesíthessék feladataikat, erre fel is. kell készíteni őket. Növelnünk kell a felelősségérzetet is, amit ma még minden fiatal nem érez át kellően. Ök azok, akik szükséges rosszként fogják fel a tanulást, a munkát, nem törekszenek tervszerűen pályaválasztásuk, életcéljuk tudatos megalapozására, üres, tartalmatlan szórakozással, haszontalan időtöltéssel fecsérlik el ifjú éveiket. Űjévtől szilveszterig tánczenét hallgatnának és táncolnának. Ifjúságunk többsége azonban olyan, aki hajlandó otthagyni a táncot a munkáért. Célunk, hogy mind több fiatalban erősítsük a felelősségérzetet a közügyek, közös gondjaink iránt — persze táncoljanak is, amikor annak az ideje van. Az ifjúsági törvény elfogadása azt is jelenti, hogy tovább kell szélesítenünk azokat a fórumokat, amelyeken a fiatalok felelősségét hangsúlyozzuk a világ dolgai iránt; hazánk, szocializmust építő munkánk gondjai iránt, hogy érezzék vállukon a felelősség súlyát; a falu, az üzem, az ifjúsági kollektíva munkája iránt, hogy ne hunyjanak szemet a felelőtlenség láttán, hogy örülni, lelkesedni tudjanak a sikeres munkáért; s nem utolsósorban a család iránt. A 3. § (2) bekezdéséhez csatlakozva hangsúlyozom, hogy a mi szocialista erkölcseink alapján minden fiatal kötelező gyermeki tisztelettel, megbecsüléssel tartozik szüleinek, nagyszüleinek, s a társadalom felnőtt munkás-generációjának. Ehhez kapcsolódva a végrehajtás szempontjából szükségesnek tartom, hogy a törvénytervezettel összefüggésben az idősebbekről, a munkában elfáradt öregekről is szót ejtsek. Azok között a parasztemberek és olaj munkások között, akik engem képviselőjükként ideküldtek, ismerek több kérges tenyerű, a fiatal éveiben végzett emberfeletti munkától reszkető kezű idős embert. Kenyeret adtak gyermekeik kezébe, taníttatták őket, a legjobb falatot vonták meg maguktól, s cserébe most nem kapják meg az őket megillető törődést. Legutóbbi fogadóórámon az egyik kis községben felkeresett egy özvegy édesanya, aki kilenc gyermeket nevelt fel, akik közül ő most egynek sem jut -eszébe. Társadalmunk nemcsak az ifjúságról gondoskodik, hanem ezernyi formában segítője, támasza a munkában elfáradt, joggal pihenésre vágyó embereknek. De elég-e ez a megbecsülés? Biztos, hogy jólesik, biztonságérzetet ad. De bármilyen körültekintő is a társadalom gondoskodása, a gyermeki szeretetet a szülő részére nem