Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

307 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 (Elnök: APRÓ ANTAL. — 10.00) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megnyitom. Napirend szerint következik az ifjúságról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt erre rátérnénk, bejelentem, hogy a KISZ XIX. kerületi bizottságától távirat érkezett az Országgyűléshez. Engedjék meg Tisztelt Képviselőtársaim, hogy a táviratot felolvassam. (Olvassa): „Köszöntjük az ülésező Országgyűlést abból az alkalomból, hogy napirendre tűzte az ifjúsági törvénytervezet megtárgyalását. Sok sikert kívánunk munkájukhoz. A kispesti fiatalok nevében a KISZ XIX. kerületi bizottsága." Az ifjúságról szóló törvényjavaslat tárgyalásához Ilku Pál elvtárs művelődésügyi miniszter kíván szólni. ILKU PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! A gyermekeinkkel való törődés mindnyájunk legkedvesebb kötelessége. A polgári társadalom azt a mércét állítja a fiatalok elé — ezt hallottuk mi, idősebbek is még gyermekkorunkban —, hogy kövessék szüleik példáját. A mi t

célunk az, hogy kövessenek és múljanak felül bennünket. Az ifjúság szárnyalja túl apái nemzedékét. Mi többet várunk fiainktól és leányainktól, mint amit mi magunk teljesítettünk. Az ifjúsággal szemben támasztott igényünket ahhoz mérjük, milyen feladat vár rá a jövőben, a szocializmus világában. A mai fiatalok tudása, általános és szakmai műveltsége szélesebb és korszerűbb, mint a mienk volt 30—40—50 évvel ezelőtt. Ez természetes, és nem a féltékenység, hanem a büszkeség érzésével szólunk erről. Ugyanakkor azt valljuk, hogy a nagyobb tudásnak még nagyobb akaraterővel, állhatatossággal és felelősségérzettel kell párosulnia. Máig is él még az a nézet, amely az ifjúságot egyszerűen biológiai kategóriaként fogja fel, az ifjúkort a „felesleges energiák kitombolása időszakának" tartja. A mi felfogásunk merőben más. Számunkra az ifjúság a fejlődésre ható cselekvő erő, és hogy még inkább az lehessen, meg kell tanítanunk, hogy energiáit a maga és a társadalom javára, hasznosítsa. Ehhez lelkesítő távlatot, erejét próbára tévő feladatot kell adnunk számukra. Ilyen távlat, ilyen feladat a szocialista Magyarország felépítése, a szocializmus világméretű győzelmének elősegítése. Az ifjúságról szóló törvénynek, amelynek tervezetét a kormány megbízásából vitára bocsátom, éppen az a jelentősége, hogy meghatározva a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikájának célját és tartalmát, elősegítse az ifjú nemzedék felkészítését hivatására, a reá váró feladatokra, és hogy mindehhez kedvező feltételeket teremtsen. Tisztelt Országgyűlés! Mi nem kényszerhelyzetben, nem az ifjúság lázadásától kísérve és szorongva foglalkozunk a fiatalok helyzetével. Az ifjúsággal való törődés nálunk nem kampányfeladat, nem taktikai meggondolás, hanem a társadalom, a szocialista állam tudatos gondoskodása a jövőről, a jövőt építő nemzedékről. Alkotmányunk elvi tételként rögzítette az szeptember 23-án, csütörtökön 308; ifjúság fejlődésével és nevelésével való gondos foglalkozást, az ifjúság érdekeinek következetes védelmét. Felszabadulásunk óta számos törvényben szabályoztunk az ifjúság életével, fejlődésével, nevelkedésével kapcsolatos olyan fontos kérdéseket, mint a családvédelem, a honvédelem, az oktatásügy, a szakmunkástanulók képzése. A kormány 1967-ben két összefoglaló rendeletben hívta fel az állami és társadalmi szervek figyelmét az ifjúsággal való tervszerű, tudatos törődésre. Államunk milliárdokat költ évente családi pótlékra, bölcsődére, óvodára, iskolára, diákszociális juttatásokra, gyermekgondozási segélyre. Evenként közel 5 milliárd forintot fordítunk például gyermekvédelmi és diákszociális ellátásra. 1975-ig várhatóan 51 ezer új óvodai férőhelyet létesítünk és 30 ezerrel növeljük az általános, a középiskolai és a szamunkástanuló-kollégiumi férőhelyek számát. Egyetemi és főiskolai hallgatóink közül már most minden másodikat kollégiumban tudjuk elhelyezni. Tízből nyolcat tudunk valamilyen formájú diákszociális támogatásban részesíteni. Az iskolából, a szakmunkásképző intézetekből kilépő fiatalok nem ismerik a létbizonytalanságot: mindnyájan elhelyezkednek, munkát, feladatot kapnak a társadalomtól, sőt a fiatal diplomásokat sok területen kétszer annyi álláshely várja évek óta, mint ahányan végeznek. Az elmúlt években és a közelmúltban hozott bérintézkedések az ifjúság anyagi helyzetét is kedvezőbbé tették. A kezdő szakmunkások bérrendszerét két évvel ezelőtt hatályon kívül helyezték, így a korábbinál magasabb a kezdő munkások bére. Ugyancsak megszűnt az úgynevezett gyakorlati bér. Az új alapbérrendszer magasabb kezdőfizetést és jobb előlépési lehetőséget biztosít. A pályakezdő fiatalok legégetőbb problémája a lakáskérdés. A lakáshelyzet és az életkörülmények javítása érdekében ugyancsak több intézkedés történt. A tanácsi lakások mintegy 25—30 százalékát fiatal házasok kapják, és az új lakásrendelet alapján egyre többen részesülnek a lakásépítési akcióban való részvételt megkönnyítő kamatmentes kölcsönben és vállalati juttatásokban. Jól tudjuk, erőfeszítéseink enyhítik, de még nem oldják meg valamennyi családalapító fiatal problémáját. Ez is azt igazolja, hogy az ifjúság nem egy problémája össztársadalmi gond, a gyorsabb ütemű fejlődés elősegítése tehát ezért is elsőrendű érdeke magának az ifjúságnak. örvendetesen emelkedett a fiatalok részvételének aránya a társadalmi-politikai életben. Ismeretes, hogy itt, az Országgyűlés padsoraiban, 21 harminc éven aluli ifjú képviselőtársunk foglal helyet, de talán kevésbé ismert, hogy a most megválasztott szakszervezeti tisztségviselőknek több mint 25 százaléka, a tanácstagoknak közel 15 százaléka fiatal. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény nem jelenti tehát az ifjúság érdekében végzendő munkánk kezdetét. Van elégséges alap, amire építhetünk, jóllehet még sok a teendőnk is. Szándékosan nem tértem ki az eddig hozott rendelkezések végrehajtásának fogyatékosságai-