Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-4
293 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 294 tevékenység. Én magam is sokszor túlzottnak és elfogadhatatlannak éreztem. Ma, mint országgyűlési képviselő, hogy egész mélységében megismertem a mezőgazdasági szövetkezeteket is, azok felépítését, munkáját, vallom, hogy helyesen meghatározott és szervezett ipari. és kereskedelmi jellegű tevékenység nélkül mezőgazdasági szövetkezeteinknek túlnyomó többsége szinte életképtelen. Erre a tevékenységre feltétlenül nagy szüksége van a szövetkezeteknek is, a népgazdaságnak is. Itt az a javaslatom, hogy határozzuk meg a törvény erejével azokat a területeket, ahol az ilyen tevékenység nem kívánatos. De a kívánatos területeknek még nagyobb támogatást, még nagyobb segítséget kell biztosítanunk, mint eddig. Az így meghatározott területek kapcsolódjanak a mezőgazdasági termékek és termények feldolgozásához és forgalomba hozatalához, tovább szélesedjen a szolgáltatások, építkezések, gépjavítások területe, a szövetkezetek és a tagság közös érdekében. E tevékenységi ágazatokat is adjuk vissza magának a szövetkezeti tagságnak, hogy a jövőben ne a szövetkezeti alkalmazottak és néha ügyeskedő kalandorok legyenek az úgynevezett melléküzemági tevékenység szervezői, hangadói, első számú haszonélvezői, hanem maga a tagság, melynek tevékenységét a szövetkezeti törvény mellett a szövetkezeti alapszabály is meghatározza. Ügy gondolom, hogy egy ilyen intézkedés segítené és megfelelő mederben tartaná az ebben az irányban ható munkásvándorlás problémáit is. Az általános fogyasztási szövetkezetek az egész ország területét behálózva, mind nagyobb számban tevékenykednek és nagyon sok területen csak a szövetkezetiek bonyolítják le a kereskedelmi és vendéglátóipari tevékenységet. Ugyanott jól dolgoznak együtt az ipari szövetkezetekkel, a lakossági szolgáltatások hatékonyságát segítik azáltal is, hogy összegyűjtik a javításra váró tartós fogyasztási cikkeket, háztartási, ruházati, javításra váró termékeket. Csak a mi megyénkben, Csongrádban több mint 800 üzlet és áruház, és több mint 300 vendéglátóipari szövetkezeti egység működik. Éppen ezért jelentőségük hatalmas, fejlesztésük, további szervezésük igen szükséges a lakosság jobb ellátottsága, de az idegenforgalom szempontjából is. Az ipari szövetkezetek több mint 1100 egységben fejtik ki tevékenységüket úgy is, mint a lakossági és ipari szolgáltatások végzői, úgy is mint árutermelők, a kis- és középsorozatú árucikkek, gépek, műszerek, ruházati, háztartási, faipari, vegyianyagok előállítói és feldolgozói. Ebben az ágazatban több mint 310 ezer ember dolgozik, és 1970-ben termelésük meghaladta a 27 milliárdot. Főleg ez az a terület, amelyet olyan sok kritika és támadás ért, s mely kritikák egy része feltétlenül jogos, amit mi szövetkezetiek el is ismerünk. Engedtessék meg azonban annak kijelentése, hogy a visszaélések számottevően nem többek, mint más területen, legfeljebb nagyobb publicitást „élveznek". Ez a szövetkezeti törvény sokat foglalkozik a vezetés és a szövetkezeti élet demokratizmusának továbbfejlesztésével kiszélesítésével, és azzal a társadalmi, szociális és kulturális tevékenységgel, amelynek jobb, átfogóbb, tervszerűbb fejlesztését a törvény előírja és erkölcsi elvárással kötelezővé teszi számunkra. Szólni szeretnék a szövetkezetek beilleszkedéséről, ellenőrzéséről politikai és gazdasági életünkben az új törvények szellemében. Az új tanácstörvény á hatósági ellenőrzés jogát a tanácsokra bízta, abból az elvből kiindulva, hogy egyes területek felelőse a tanács, városokban, községekben, falvakban egyaránt, A tanácsok e feladatok teljesítését elkezdték, és vannak területek, ahol nagyszerű eredményeket értek el. Ahol megteremtették az együttműködés új formáit, és nemcsak közös vállalkozásokat hoztak létre, hanem a terület szociális, kulturális problémáinak megoldásában is- eredményesen működnek együtt. Hiányosság inkább a hatósági ellenőrzés jogának gyakorlásában van, mert a tanácsok nem mindenütt kapták meg azt a létszámfejlesztést, szakkáderpótlást, ami e nagy feladatok elvégzéséhez elegendő. A törvény a szakmai, ágazati beilleszkedést, fejlesztést, és szakirányítást, a közeli és távolabbi tervek és célok meghatározását az ágazati minisztériumokra bízta. Sajnos, ezen a területen az előrelépés sokkal lassúbb. Vannak területek, ahol még a kezdet kezdetén tartanak. Pedig a kis- és középüzemekről szóló GB-határozat a szövetkezeti üzemek fejlesztését, szakmai irányítását a minisztériumokra bízta. Nem a részletekbe menő beavatkozást és ellenőrzést hiányoljuk. Nem is a tömegével érkező különböző adatkéréseket. De hiányoljuk a valóságos, a teljes szakágazati életbe való tervszerű bekapcsolásunkat. Ügy gondoljuk, hogy ezen a területen sürgősek a tennivalók, a szemlélet olyan változása mellett, hogy a szövetkezetek is szerves részei, alkotó elemei az illetékes minisztériumok területének, mind szervezés, mind tervezés, mind további fejlesztést illetően. Ez annál is inkább időszerű, mert a szövetkezeti egységek nagy része sem helyileg, sem helyiségileg, sem a gépesítés és a korszerűsítés területén nem. tart ott, ahol ma kívánatos volna. Ugyanakkor ezen célok megvalósítása érdekében a műszaki fejlesztési alap jelentékeny részét a szövetkezetek befizetik a minisztériumoknak. Ami a szövetkezeti mozgalom érdekképviseleti és érdekvédelmi szerveit illeti, nagy kezdeményező munkát végeznek a központokban és a területeken is. Sajnos, véleményüket még nem mindig kérik ki, és nem mindig veszik tekintetbe, pedig ők a szövetkezeti ágazatok és a terület legjobb ismerői. Kérjük a kormányt, nyújtson segítséget e szerveknek. A törvényen túl is hasson oda, hogy az illetékesek döntéseik meghozatala előtt kérjék ki a szövetkezeti érdekképviseletek véleményét. Befejezésül még annyit, hogy a beterjesztett törvényjavaslat a maga nagyszerűségében is írott szöveg marad, ha a megalkotásra kerülő ágazati törvényerejű rendeletek eltérnek attól a szellemtől, amit e törvény sugároz, vagy a részletekben elvész az alkotói szabadság, amit ez a kerettörvény egyébként megtestesít.