Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

291 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 292 A szakszövetkezetek termelő alapjai kiépí­tése idején nem élvezhették azt a gazdasági meg­különböztetést, amelyet korábban a téeszek szá­mára biztosított népgazdaságunk. A gyenge ter­mészeti adottságok, a szükséges állami támoga­tás hiánya, a képződő alapok lehetőségeit meg­haladó kényszerű sajáterős beruházás kritikus helyzetet teremtettek e terület szakszövetkeze­teiben. A termelői árak rendezése az e területen gazdálkodó egyéni parasztok számára sem ho­zott kedvező eredményt, mivel ennek feltétele az árutermelő képesség növekedése lenne. A vázlatosan ismertetett körülmények alap­ján feltétlenül szükségesnek látom a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas szakszövetkezetek támo­gatását azzal a kifejezett céllal, hogy a politikai és gazdasági feltételek tudatos alakításával le­hetségessé váljon termelőszövetkezetté fejleszté­sük. Meggyőződésem szerint ez éppen annyira elkerülhetetlen, mint ahogy a termelőszövetke­zetek fejlődéstörténetének azonos szakaszában, azok viszonylatában volt. A nagyüzemi gazdálkodásra alkalmatlan szakszövetkezetek körzetében a termőföld eltartó képességének alacsony színvonala miatt racioná­lisabb földhasználat szükséges, figyelembe véve a földtörvény keretein belül lehetséges módoza­tok alkalmazását. Az itt élő népesség problémái­nak megoldását nem lehet kizárólag a mezőgaz­daság oldaláról megközelíteni, szükséges és e te­rületfejlesztés kérdéseivel kapcsolatban meg kell vizsgálni az erdő- és fagazdálkodás és iparfej­lesztés, valamint a szociálpolitika mindazon ösz­szefüggéseit és feladatait, amelyek a helyzet át­fogó és gyors ütemű javításához szükségesek. E terület problémáinak végleges megoldásához — sajátos helyzetükből fakadóan — az össztársa­dalom segítsége szükséges. Az egységes szövetkezeti törvény nem térhe­tett ki a szakszövetkezetek problémáira, ezért várjuk, hogy az ágazati jogszabályok messzeme­nően tartalmazzák e súlyos helyzet megoldását. A törvényjavaslattal egyetértek és elfoga­dom. Köszönöm türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet 17.55—18.15. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést folytatjuk. Szólásra következik Rév István kép­viselőtársunk. RÉV ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés, Ked­ves Képviselő Elvtársak! Tisztelettel köszöntöm pártunk és kormá­nyunk vezetőit, képviselőtársaimat első felszó­lalásom alkalmával, áthatva a meghatottság ér­zületétől, talán ugyanúgy, mint amikor valami­kor régen, önök is először szólaltak fel országunk eme tisztes, történelmileg is nagyszerű házában. Az Országgyűlés elé dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszterünk által beterjesztett törvény­javaslatról és ennek kapcsán néhány olyan do­logról kívánom elmondani véleményemet, mely­ről úgy érzem, beszélnem kell. Nem lehet azt kellő hangsúllyal kifejezni, hogy a magyar közvélemény és ezen belül a szö­vetkezetek milyen nagyon várták ezt a törvényt, milyen lelkesen vitatták es keresték a legjobb megoldásokat, mert a szó nemes értelmében e törvényen és a végzett munlíán keresztül válik valóban egyenjogú gazdálkodó egységgé minden szövetkezet. Nagy utat tettünk meg, amíg a „félmaszek" társaságtól a „szövetkezetekre hosszú időn ke­resztül szükség van" megfogalmazáson át a szo­cialista demokratizmus kiszélesítése következ­ményeképpen ilyen törvényjavaslat ma az Országgyűlés plénuma elé kerülhetett. Pártunk politikája, a X. kongresszus szelle­me kezdeményezte és inspirálta kormányunkat e törvény megalkotására, amely nagyszerű mun­ka úgy jött létre, hogy abban érvényesült a szö­vetkezetek több milliós táborának véleménye és elképzelése, hogy e törvény képes legyen szol­gálni az össznépi érdekeken belül a szövetke­zetek és a szövetkezeti tagok érdekeit. Egész köz­véleményünk élénk figyelemmel kíséri ezt a tör­vényalkotást, de úgy vélem, nem kisebb figye­lemmel kísérik barátaink, a többi népi demok­ráciák és ugyanakkor ellenségeink is. Az új gazdasági reform bevezetése kapcsán vált lehetségessé, hogy a modern lenini szövet­kezeti eszme valósággá váljék. És hogy ez szo­cialista, azt garantálja az a jogi megfogalmazás, amely kimondja a törvény erejével, hogy ha­zánkban a két tulajdonformának — az össznépi tulajdonnak és a szövetkezeti csoporttulajdon­nak — az a közös alapja, és létezésének megha­tározója, hogy egy és oszthatatlan, ezért is szo­cialista. Mikor hazánkban és barátainknál is jó négy évvel ezelőtt megindult a gazdaságpolitikai re­form, a tőkés társadalom intézményes propagan­dát indított a demokráciák ellen a reform kap­csán, mondván, hogy leutánozzuk a kapitaliz­must. Akkor mondta el Koszigin elvtárs a Kreml­ben egyik felszólalásában erre reagálva, hogy ne aggódjanak a kapitalisták a szocializmusért, mert ahol a gyár, a föld, a bank a nép kezében van, ott nincs semmiféle lehetősége a kapitalizmus visszatérésének. Ez a törvény amellett, hogy jogilag is be­illeszti a szövetkezeti mozgalom mindhárom ága­zatát a népgazdaság egészébe, azt szerves részé­vé teszi és kiegészítőjeként kezeli, a szövetkeze­tek legnagyobb megbecsülése, eddigi fejlődésünk méltó elismerése. Ugyanakkor felelősségünk ki­terjesztése mindazokért a tevékenységekért, amit az általunk is javasolt törvény vállalása jelent. Lehetővé teszi a mezőgazdasági, a fogyasztási, kereskedelmi és ipari szövetkezetek olyan szer­vezett működését és együttműködését, amely a népgazdaság szolgálatán keresztül segíti a szö­vetkezetek boldogulását, továbbfejlődését, tag­jainak pedig anyagi, politikai és társadalmi fel­emelkedését. A mezőgazdasági szövetkezetek szocialista átszervezése pártunk és kormányunk egyik leg­nagyobb, elévülhetetlen cselekedete volt. Ma mégis vannak problémák, ha ezek mindjárt a fejlődés velejárói is. Például országos méretű vitát váltott ki az úgynevezett melléküzemágú

Next

/
Thumbnails
Contents