Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

289 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 290 szerint is a törvényjavaslat messzemenően kielégíti a szövetkezetek átfogó szabályozására vonatkozó elképzeléseket, nemcsak napi gondokat old meg, hanem a szövetkezeti mozgalom távlati szerepének, egész küldetésének kérdését is rögzíti, és alapjaiban a korszerű, következetes gazdálkodásnak hosszú távra megadja a lehetőségét. . A szövetkezeti törvényjavaslat önállóan is teljeskörűen szabályozza a szövetkezeti mozgalom alapvető elveit, a szövetkezetek társadalmi és gazdaságpolitikai céljával, tulajdonosi, tagsági, szervezeti és felelősségi viszonyaival kapcsolatos legáltalánosabb kérdéseket, valamint mindazokat a jogi kérdéseket, amelyek egyformán merülnek fel valamennyi szövetkezet tekintetében. A törvényjavaslat részleteivel kapcsolatban a tagok munkaügyi helyzetéhez, a tagokról való gondoskodáshoz kívánok néhány hozzáfűzést tenni. A szövetkezetek egyik nagy ágazatában, a mezőgazdasági szövetkezetekben — lévén magam is ennek egyik tagja —, úgy látom, hogy a tagok munkaügyi helyzete, valamint a szövetkezetek munkaerő-politikája az utóbbi években lényegesen megváltozott. Tény, hogy a társasgazdálkodásra szövetkezett volt egyéni parasztok és agrárproletárok zöme megtalálta helyét és számítását a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Mindinkább számolni kell azonban azzal a ténnyel, hogy egyrészt -az elöregedés, másrészt a technikai-műszaki fejlődés felveti azt a problémát, hogy a szövetkezeteknek a munkaerőpótlás tekintetében, a munkaerő-piacon fel kell venniük a versenyt más gazdálkodó szervekkel és meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amelyek azonosak a más gazdálkodó szervezeteknél dolgozókéval. Az előbb vázolt probléma alátámasztására ismertetni szeretném megyénk termelőszövetkezeteinek tagsági összetételét kor szerint. Megyénk termelőszövetkezeti tagsága közül 20 éven aluli fiatal 2,2 százalék, 21 és 40 év között van 13,4 százalék, 40 és 55 év között 21,5 százalék és 55 éven felül 62,9 százalék. Az új korosztályok számára a szülőhely szö- . vetkezete csupán egyik lehetőség az egyéni boldogulás, a hivatás és az életforma-választás változatai között. A bevitt családi föld és termelőeszközök, amelyek az idősebb nemzedék számára érzelmi, anyagi köteléket jelentettek, az új korosztályokra már nem gyakorolnak olyan vonzást, ami a hátrányosabb munkafeltételeket kiegyenlítené. Ezért nagy horderejűnek találom, hogy a törvényjavaslat kimondja: a szövetkezetben tagsági viszony alapján végzett munka egyenrangú a társadalmi tulajdon más formái keretében végzett munkával, s a munkában töltött idő alapján járó jogok a tagoknál és a munkaviszonyban állóknál egyformák. A munka egyenjogúságát kimondó rendelkezésből fontos következtetések adódnak a jövőre nézve, amelyek a párt életszínvonal-politikájának egyenes következményei. A munka egyenjogúságát kimondó rendelkezés a szövetkezeti mozgalom nagy elismerését és fontos gazdasági helyzetét bizonyítja. Ugyanakkor nem kis feladatot ró a szövetkezetekre, hogy a maguk lehetőségei között megteremtsék az egészséges és biztonságos munka feltételeit. Úgy gondolom, hogy tisztelt képviselőtársaimmal együtt messzemenően figyelembe kell venni a népgazdaság teherbíróképességét, és ezért el kell fogadnunk, hogy a szövetkezeti tagokról való gondoskodás jogszabályi rendezése a más ágazatokban dolgozókhoz viszonyítva csak fokozatosan történhetik, a nyugdíj, a nyugdíjkorhatár, a társadalombiztosítás és a szociális juttatás tekintetében. Ugyanakkor javaslom, hogy a szövetkezetek anyagi erejüket figyelembe véve addig is, amíg a társadalombiztosítás, a szociális gondoskodás központi intézmények útján való fejlesztéssel kiegyenlítődnék, saját maguk szövetkezeteiken belül is segítsék a mielőbbi kiegyenlítődést. Számos példát tudnék felsorolni a mi megyénkből is, ahol már ilyen törekvések vannak, s rendszeresen kiegészítik a nagycsaládosok érdekében a családi pótlékot, az idős, munkaképtelen tagoknál pedig rendszeres havi támogatást vezettek be, és úgynevezett nyugdíjkiegészítésben részesítik őket. így közösen, öszszefogva tudjuk csak életszínvonal-politikánk elképzeléseit mihamarabb megvalósítani. A szövetkezetben foglalkoztatott alkalmazottak helyzetével kapcsolatban azoknak a tagsághoz viszonyított arányával különösképpen nem kívánok foglalkozni, mert véleményem szerint e téren adminisztratív eszközöktől számottevő és tartós eredmény nem várható, gyakorlati megoldást csak a tagok munkaügyi helyzetének folyamatos megszilárdítása adhat, ideértve a társadalombiztosítási jogok fokozatos azonosítását. A szövetkezeti törvényjavaslat alapelvei között nem foglalkozik a fokozatosság elvével. A szakszövetkezetek működésére, további fejlesztésükre és átalakulásukra vonatkozóan több probléma merül fel. Ismeretes, hogy a szakszövetkezetek megalakulásuk, működésük, tevékenységük tekintetében országszerte színes képet mutatnak. Vannak kedvezőbb körülmények között gazdálkodók, vannak mostoha közgazdasági adottságok között levők, vannak tevékenységüket tekintve jól funkcionáló szakszövetkezetek, és vannak ahol még csak a kezdeti lépéseknél tartanak. Megyénkben, a nyugati határhoz közel levő körmendi járásban a rendkívül kedvezőtlen természeti és közgazdasági adottságok mellett gazdálkodó szakszövetkezetek tevékenysége még nem hozta meg a várt eredményt. Az e területen elhelyezkedő 22 község társadalmi, gazdasági, politikai helyzete rendkívül bonyolult és sok tekintetben kedvezőtlen. A szakszövetkezetek nem gyakorolnak érdemi hatást a gazdálkodás fejlesztésére. Néhány munkaerő ellátottságú egyéni gazdaságtól eltekintve a gazdaságok többségében idős emberek dolgoznak, jórészt az önellátás szintjén. Az árutermelés alacsony színvonala, a fokozódó elöregedés a szakszövetkezetek gyengesége együttesen a szociális problémák súlyosbodását eredményezi. Jelenleg a szakszövetkezetek területén élő emberek helyzete adja e járás legfeszítőbb társadalmi, politikai, gazdasági problémáját. L2*