Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

287 Az Országgyűlés 4. ülése 1971, szeptember 22-én, szerdán 288 ság javító-szolgáltató igényének kielégítésében, társadalmi feladatok megoldásában és a helyi árualapra történő termelésben. Én az ipari szövetkezetek egyik ágáról, a háziiparról, népművészetről szeretnék röviden szólni. Hazánkban 112 háziipari szövetkezet van, amely több mint 71 000 főnek biztosít munkalehetőséget. Termékeink főként kézműipari jellegű, választékbővítő, kis szériában forgalomba hozó termékek. Előállításuk többnyire otthon történik, a foglalkoztatottaknak nagy része nő, akiknek más elhelyezkedési lehetőségük az adott területen nincsen, és így a háziipari szövetkezetek elősegítik a foglalkoztatási gondok megoldását is. Felszabadulásunk "óta a népművészet társadalmi művészeti életünk jelentős tényezője lett. Ma már országszerte hivatásszerűen folyik a népművészeti tevékenység. A paraszti népművészet a hagyományok megőrzésével és továbbfejlesztésével az új társadalmi igényeknek megfelelően fejti ki tevékenységét. A társadalmi fejlődés ösztönzést adott a népművészek képzeletének és ugyanekkor az új alkotások hozzájárulnak a fejlettebb ízlések kialakulásához. Az elmúlt évek során mind belföldi, mind exportpiacokon az egyre fokozódó igény bebizonyította, hogy a szövetkezeti népi iparművészet kivívta szilárd helyét, közkedveltté vált, mert hasznosságával és szépségével kiegészíti az általános kulturális és esztétikai igényeket. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági eredmények mellett említésre méltó a szövetkezeti tagok politikai, kulturális fejlődése is. Az emberek gondolkodásmódját formáló, világnézeti nevelését segítő oktatások évről évre eredményesebbek. A szocialista versenymozgalomnak is szép hagyományai vannak szövetkezeteink jelentős részében. A szocialista brigádok nemcsak a termelési feladatok megoldását szolgálják, hanem a kollektíva tagjainak politikai, szakmai és kulturális nevelését is elősegítik. Szövetkezeti mozgalmunk ma már gazdasági-társadalmi életünk elválaszthatatlan alkotó eleme. A gazdaságirányítás reformjának bevezetésével egyidőben kidolgozott szövetkezetpolitikai elvek — a szövetkezeti mozgalom további szocialista fejlődése előtt — nyitották meg az utat. A szövetkezeteknek tevékenységüket magasabb szinten kell tovább fejleszteni, a lenini szövetkezeti elvek alapján. A törvényjavaslat figyelembe veszi a szövetkezeti ágazatok egymástól eltérő olyan sajátosságait, amelyek a jövőben is indokoltak. A soronkövetkező szövetkezeti kongresszusok megtárgyalják az ágazati törvényerejű rendeleteket, az egységes szövetkezeti törvény figyelembevételével. A fejlődés megköveteli a szövetkezetek együttműködését, különösen kisebb településeken a szociális, kulturális feladatok megoldásában, a lakossági szolgáltatások fejlesztésében, ahol van bőven tennivaló. A szövetkezetek együttműködése lehetővé teszi azoknak a feladatoknak a végrehajtását, amelyeket egy-egy ágazat a maga erejéből nem tud megvalósítani. Indokolt az együttműködés annál is inkább, mert a szövetkezetekben a kettős tagság megengedett. A termelőszövetkezeti tagok szabad idejükben az ipari szövetkezetekben vállalhatnak munkát. Ez előnyös a szövetkezeti tag számára, mert a nyugdíjhoz szükséges átlag biztosított. Javaslom, hogy az ágazati törvényerejű rendeletek szabályozzák a kettős tagsággal kapcsolatos jogi állásfoglalásokat. Ezen a téren különösen a női munkaerők az érdekeltek. Az ágazati törvényerejű rendelet elképzelései szerint a jövőben a gyermekgondozási segélyt igénybe vevő asszonyok a szövetkezetekben vállalhatnak bedolgozói munkát. Ez előnyös mind a nők, mind szövetkezeteink számára. Felvetődik itt az a gondolat, hogy ugyanakkor a bedolgozó tagok nem jogosultak gyermekgondozási segélyre. Kérem pártunkat és kormányunkat, hogy vizsgálják felül ennek lehetőségeit, és ha mód van rá, tegyék lehetővé, hogy minél előbb részesülhessenek bedolgozó tagjaink is gyermekgondozási segélyben. így a fiatalok is szívesebben vállalnának bedolgozói munkát, megszeretnék a népművészetet. Sokat segítene ez a kedvezmény a családoknak is. Gondolom, akkor más iparágakban is bővülne a bedolgozók száma. Megfontolásra ajánlom: nem lenne-e helyes a népművészeti hagyományokkal rendelkező területeken egyes iskolák politechnikai oktatásának feladatául tűzni a népi iparművészet hagyományainak ápolását és az ezzel való foglalkoztatás előírását. Szövetkezeteink az oktatáshoz szükséges tanerőket szívesen bocsátanak az iskolák rendelkezésére. A szövetkezeti ipar eddig is feladatának tekintette a csökkent munkaképességű vagy rokkant dolgozók foglalkoztatását. Nagy részük bedolgozóként tevékenykedik. A jövőben még fokozottabban kell e téren is megoldást keresni nemcsak az ipari szövetkezeteknek, hanem az állami ipar minden területén. Jó lenne speciális célkisgépeket készíteni számukra, ami megkönynyítené munkájuk végzését. A szocialista brigádok vállaljanak patronáló szerepet ilyen tekintetben, segítsék a munkavégzésben a rászorultakat, szállítsák házhoz és vissza a megmunkálandó darabokat, tájékoztassák őket az üzem életéről. Tegyék lehetővé, hogy a szocialista társadalomban ezek az emberek is megtalálják helyüket. Kérem az Országgyűlést, hogy a törvényerejű rendelet alkotóinak figyelmét hívja fel a hozzászólásomban felvetett problémákra és vizsgálják meg azok megoldási lehetőségeit. Az egységes szövetkezeti törvény szélesíti és erősíti a szövetkezeti demokrácia teljes kibontakozását. Segíti a gazdasági feladatok megvalósítását, a művelt, szocialista módon élő és gondolkozó szövetkezeti tagság fejlődését. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kapiller Imre képviselőtársunk. KAPILLER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat megtárgyalása elé nagy várakozással tekintenek a szövetkezet tagjai. Választóink köréből nyert széles körű tájékozódásom és a magam véleménye