Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

277 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 278 Ez nemcsak a szövetkezeteken múlik. Az anyagi kérdéseken túl — ágazati fejlesztési koncepció és az azzal összefüggő ösztönzés problémája is. Tudatosítani kell, hogy a szövetkezetek szerves részei annak a népgazdasági ágazatnak, amelyben tevékenységük — legyen az fő, vagy mellék — beleillik. A szövetkezetek széles körben igénylik, hogy az ágazatokért felelős állami szervek vizsgálják jobban a szövetkezetek bekapcsolásának lehetőségét a maguk területén, ott is, ahol ez viszonylag új jelenség, és — ha ez előnyös — támogassák annak fejlődését. Tisztelt Országgyűlés! Szövetkezeti politikánk és jogalkotásunk több tekintetben a szövetkezetek és állami vállalatok közelítésére vett irányt. Ugyanakkor az állami vállalatok működésében is felhasználunk olyan megoldásokat, amelyek előbb a szövetkezetekben vertek gyökeret, így például azt, hogy egyes társadalmi juttatásokat vállalati juttatásokkal váltottunk fel. Ez a kölcsönhatás azonban még távlatilag sem jelenthet teljes azonosítást. A tervezet például egyrészt közelíti a vállalatokhoz a szövetkezeteket, más vonatkozásokban viszont erősíti a szövetkezeti sajátosságokat. Ezt hangsúlyoznunk kell, mert a gondolkodásban helyenként még tartja magát az az elgondolás, hogy a szövetkezetek belső működési, gazdálkodási kérdésekben is az állami vállalatokat másolják le. Vannak, akik számára a szövetkezeti sajátosságok hangsúlyozása romantikának vagy éppen üres formákhoz való ragaszkodásnak tűnik. A tervezet ebben is egyértelműen foglal állást. Tisztelt Országgyűlés! A gazdálkodás belső rendjéről, az alapképzés és jövedelemfelhasználás szabályairól azonban falván az ágazati jogszabályok rendelkeznek majd. Itt kap konkrét jogi tartalmat az a szabály is, hogy a tagsági viszony keretében végzett munka egyenrangú a társadalmi tulajdon más formája keretében végzett munkával. Meggyőződésem, hogy a sajátosságokat ezekben a kérdésekben is feltétlenül érvényre kell juttatni ahhoz, hogy a szövetkezetek eleget tehessenek a törvényben meghatározott funkcióiknak. Most, amikor az anyagi ösztönzést másutt is széles körben felhasználjuk, még indokoltabb, hogy a közgazdasági keretek között a szövetkezetek továbbra is önállóan élhessenek a jövedelemfelhasználás és elosztás kérdéseiben. Az utóbbi évek tapasztalatai nyilvánvalóvá tettek egy tényt. A szövetkezeteknél a jó években felhalmozódó biztonsági tartalékok nem egyenlítik ki azokat a veszteségeket, amelyek elemi csapásokból, értékesítési problémákból eredően egyes gazdaságoknál koncentráltan.jelentkezhetnek. A tartalékok rendszere nem akkor és nem ott áll rendelkezésre, ahol a felhasználásuk éppen szükséges. A gazdálkodás helyzete így nem eléggé biztonságos. Még a tartalékok növelése esetén is jó szolgálatot tennének az olyan közös alapok létrehozása, amelyekből időleges vagy végleges segítséget lehet nyújtani az átmeneti gazdasági nehézségek áthidalására, és amelyekből esetleg egyes közös fejlesztési célok is támogathatók. Lényegében a szövetkezetek önkéntes részvétele alapján egy olyan kölcsönös segítségnyújtási rendszer alakulna ki, amely az üzemi tartalékolás és az állami szanálás közé épülne be. Sokféle előny származhat majd ebből. A kölcsönös támogatás folytán lehetővé válik, hogy átmeneti, viszonylag rövid idő alatt kigazdálkodható veszteségek esetén az üzemek elkerüljék a szanálást, sőt a problémák így gyakran meg is előzhetők. De előny az is, hogy a munkaterhektől mentesülnek a pénzügyi szervek és súlyosabb bajok okainak feltárásába több energiát fektethetnek. A kölcsönös támogatás segítené az ésszerű kockázatvállalás társadalmi normáinak és célszerű határainak a megtalálálását is. A közös alapok létesítését a termelőszövetkezeti törvény is megengedi. Ennek alapján a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa az állami szervek egyetértésével már ajánlotta a területi szövetségeknek, hogy testületi szerveikben vitassák meg a KTA alapításának lehetőségét, működésének irányelveit. Ez megkezdődött és bízunk abban, hogy gyakorlati lépések követik. Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti mozgalom időszerű kérdései közül nagy érdeklődés nyilvánul meg a szövetkezetek egymás közötti és másokkal való gazdasági együttműködése, a különböző társulások iránt. Az eddigi tapasztalatok igazolják a társulások létjogosultságát és azok számos előnyét. Sok olyan funkciója van a szövetkezeteknek, amit ésszerűbben oldhatnak meg közösen, társulási szervezetben. Ügyesebb dolog egy részfeladat ellátását társulásban megszervezni, egy ipari létesítményt közösen felépíteni, mint olyan méretűvé növelni az üzemet, amiben a szövetkezeti önkormányzat nem képes hatékony működésre. Egy-egy szövetkezetben a fejlesztési alapok sem képződnek olyan mértékben, hogy gazdaságos nagyságrendű feldolgozó üzemre, üzletre elég legyen. A vertikális kapcsolatok erősítése nem képzelhető el társulások nélkül. Fontos tehát a társulások szerepe, és bár számuk növekszik, nem tekinthetjük kielégítőnek, amit ezen a téren elértünk. A társulási szabályok nem ösztönöznek hathatósan az állami vállalatok és a szövetkezetek, de a különböző ágazatok szövetkezeteinek együttműködésére sem. A társulási kedv emiatt zömmel azonos tevékenységű szervezeteket kapcsol össze. Eredményesebb lenne, ha azok egyesítenék eszközeiket, akiknek a tevékenysége kapcsolódik, vagy egymásra épül. Az ilyenfajta, úgynevezett vertikális társulás még nagyon kevés. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat teljes egyértelműséggel fogalmaz a szövetkezetek, az érdekképviseleti szervek és az állami szervek viszonyát illetően. Az érdekképviseleti szerveket a szövetkezetek tartják fenn és a szövetség szervei útján a feladatokat is ők határozzák meg. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek szövetségeivel kapcsolatban a tervezet nem igényel számottevő változtatást az eddigieken. A szövetkezetek igényei azonban a feladatok körében feltehetően új súlypontokat alakítanak ki. Az üzemek érdekképviselete mellett előtérbe kerül a tagság különböző rétegeivel, munka-, élet- és szociális körülményeivel való törődés, a nők, a