Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

279 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 280 fiatalság és — a termelőszövetkezetekről lévén szó — a többi korosztály problémáinak megoldá­sához való segítése is. Jelentős : és új feladatok hárulnak a szövetségekre a közös alapok — a kölcsönös támogatás megszervezésében. Valószí­nűnek tartom, hogy a szövetkezetektől több fel­adatot kapnak a társulások kezdeményezésére. Szükségessé válik az is, hogy azokat mozgalmi, érdekképviseleti megközelítésből elemezzék és idevágó javaslatokat dolgozzanak ki. Különösen a MÉK-eknél és más, sok részvevővel működő társulásoknál van erre szükség. Törvény kötelezi a szövetségeket arra is, hogy szervezetten, szakértői irodák alakításával és más módon segítsék a szövetkezetek ellenőrző bizottságainak munkáját. Az egész mozgalom ér­deke, hogy képzéssel, szemléletformálással ez­után is, de az eddiginél még jobban mozdítsa elő, hogy a szövetkezetekben a szocialista er­kölcs normái érvényesüljenek a munkadíjazás­ban és minden más vonatkozásban. Szerteágazó feladataik ezzel még nem me­rülnek ki, mert a szövetkezetek igényt támasz­tanak a gazdasági és műszaki információk be­szerzésére, kérik a közreműködést a szerződéses kapcsolatok és az integrációs kezdeményezések véleményezésében, és még sok más mindenben. A küszöbönálló küldöttgyűlések és a termelőszö­vetkezeti kongresszus értékelik majd az eddigi munkát és kijelölik a követendő irányt. Ezeknek a mozgalmi eseményeknek elsőrendű feladatuk lesz az is, hogy az új törvényből levonják a kö­vetkeztetéseket. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslattal egyetértek és javaslom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Pájer Imre képviselőtársunknak adom meg a szót. PÁJER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Nagy elfogódottsággal és felelősségérzettel emelkedem első ízben szólásra az ország legmagasabb fóru­mán. Azoknak a problémáknak szeretnék han­got adni, amelyeket választóim rám bíztak és amelyek az egységes szövetkezeti törvényjavas­lattal vannak kapcsolatban. Az egységes szövetkezeti törvényjavaslat hűen kifejezi a szövetkezetekben végbement nagy fejlődést," tovább erősítve a szövetkezeti demokratizmust, az egységes szövetkezeti szem­léletet. Erre nagy szükség van a szövetkezeti mozgalom további fejlődése, szocialista társadal­munk két fő tulajdonviszonyát kifejező ágazat erősítése érdekében. Választókerületemben szinte minden csa­ládból egy vagy több személy tagja a mezőgaz­dasági, az általános fogyasztási és értékesítési vagy kisipari szövetkezetnek. A törvényjavaslat nagyon közel áll hozzánk mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi vonatkozásban egyaránt. A termelőszövetkezetek gazdálkodását, a tagság aktivitását, a szövetkezeti mozgalom tar­talmát jelentős mértékben segítette, növelte az 1967. évi termelőszövetkezeti törvény. Meggyő­ződésem, hogy az egységes szövetkezeti törvény továbbfejleszti a tsz-tör vényben megfogalmazott vívmányokat a népgazdaság és ezen belül a szö­vetkezeti tagság érdekében. Hozzászólásomban a törvényjavaslat egysé­ges jellegének tükrében elsősorban a termelőszö­vetkezeti tagságot közvetlenül érintő néhány elvi és gyakorlati problémával kívánok foglal­kozni. A törvényjavaslat 2. §-ának (1) bekezdése az 1967. évi III. törvény 44. §-a (1) bekezdéséhez hasonlóan a szövetkezetek gazdasági céljaként határozza meg a tagok anyagi jólétének előmoz­dítását, a tervszerű és gazdaságos közreműködést a társadalom sokrétű igényeinek kielégítésében. Mind a célt, mind annak a törvényjavaslatban történő megfogalmazását jónak és helyesnek tartom. El kell mondanom egy olyan problémát, amely még jelenleg is erősen akadályozza a me­zőgazdasági termelőszövetkezeteket abban, hogy minden (a népgazdaság számára is nagyon fon­tos), ágazatban tervszerűen és gazdaságosan mű­ködhessenek közre a társadalom igényeinek ki­elégítésére. E súlyos probléma az állattenyésztés szarvas­marha-ágazatának fejlesztésében van. Magam és választóim is egyetértenek abban, hogy nép­gazdasági és tagsági érdek egyaránt a szarvas­marha-, ezen belül a tehénlétszám számszerű fejlesztése. A selejt nőivarú szarvasmarhák ér­tékesítése a kivágási keret feloldásával megol­dottnak látszott, de a törvény szellemétől eltérő utasítások újból gátló tényezőként hatnak. Azok­ról a selejttehenekről beszélek, amelyek sem te­jet, sem borjúszaporulatot nem adnak, és azok­ról a selejtüszőkről, amelyek jelenleg exportké­pes, hízott állapotban vannak, de értékesítésük nem oldható meg számszerű kötöttségek miatt, továbbtartásuk a faggyúsodás miatt minőség­romlást eredményez, ugyanakkor az egyébként sem bőséges abrak és szálastakarmánnyal való ellátást rontja. Ezeknek a kifejezetten selejtálla­toknak kényszerű továbbtartása nem szolgálja a népgazdaság érdekeit, anyagi kárt okoz mind a közös gazdaságoknak, mind a háztáji állatte­nyésztőknek. A fennálló kötöttségek rontják, kü­lönösen a háztáji gazdaságokban, a szarvasmar­hatartási kedvet. Hangsúlyozom, hogy a tör­vényben megfogalmazott célok egyaránt szolgál­ják a népgazdasági, a termelőszövetkezeti és a tagsági érdekeket. Kérem, és javaslom, hogy a 2. §-ban megfogalmazott céloknak a végrehajtá­si jogszabályokban is szerezzünk érvényt. örömmel üdvözlöm a törvényjavaslat 72. §-át, amely kimondja, hogy a tagsági viszony alapján a szövetkezetben végzett munka egyen­rangú az össznépi tulajdon keretében végzett munkával. A törvényjavaslatnak ez a megfogal­mazása — úgy érzem — elismerése annak az elő­rehaladásnak, amelyet hazánkban a szövetkezeti mozgalom viszonylag rövid idő alatt megtett. A törvénytervezet 75. §-a értelmében a ta­gok nyugdíjban, más társadalombiztosítási és szociális juttatásban az erre vonatkozó jogszabá­lyok szerint részesülnek. A törvénytervezet in­doklása a jövő útjaként a népgazdaság teherbíró képességétől függően e téren is teljes azonossá­got helyez kilátásba. Az ipari, valamint a más szövetkezeti ágazatokban dolgozók és a tsz-ta­gok nyugdíjkorhatára közötti különbség a vá­lasztóimmal való találkozások alkalmával szinte

Next

/
Thumbnails
Contents