Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-4
273 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 274 munkák jövedelmezősége ugyanis jelenleg lényegesen alatta marad az árutermelés jövedelmezőségének. Ebből következően a csoport, a szövetkezeti tagok egyéni jövedelme általában alatta marad az árutermelést végző szövetkezeti tagok jövedelmének. Mindaddig, amíg a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek összhangja ezen a téren nem teremthető meg, félő, hogy a szükséges fejlesztések elmaradnak: és az annyira kívánt javító-szolgáltató tevékenység fejlődése nem üti meg a kívánt mértéket. Veszélyben van ezzel egyidőben az is, ami a napi sajtónak szinte állandó témája, hogy a javító-szolgáltató tevékenységet végző vállalatok, szövetkezetek e tevékenységet közmegelégedésre végezzék. Jóllehet még sokkal többet lehet és kell is tenni a szövetkezeten belül is jobb szervezéssel, szemlélet-változtatással, e tevékenységben tapasztalható hibák felszámolása érdekében, azonban nem lehet várni, hogy a nagyobb súllyal ellentétes irányba ható szabályozókkal szemben a szövetkezetek ezt az élő társadalmi problémát maradéktalanul megoldják. Ügy vélem, hogy a most tárgyalt törvénytervezet és ezt követően az ennek végrehajtására készülő jogszabályok, az ágazati törvényerejű rendeletek lehetőséget kell, hogy teremtsenek mind a dinamikusan fejlődő, főleg kis- és középüzemek problémáinak megoldásához, mind a lakosság részére végzett javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésénél jelenleg fennálló akadályok megszüntetéséhez. Mélységes meggyőződéssel vallom, hogy a törvénytervezet indokolásában szereplő célokat, amelyek teljes összhangban vannak az 1970 májusi szövetkezetpolitikai párthatározatokkal és a X. kongresszus irányelveivel, e törvény segítségével könnyebben, célratörőbben és tervszerűen tudják megvalósítani. Éppen ezért a magam részéről a törvényjavaslat előterjesztett szövegével egyetértek és a törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16,22—16.42. — Elnök: VARGA GABORNÉ.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szabó István képviselőtársunk következik szólásra. SZABÓ ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti jognak még talán nem volt olyan jelentős programja, mint napjainkban és a legutóbbi évben. Ez a munka a szövetkezés gyakorlati és elvi kérdéseinek vizsgálatában elért eredményekre és politikai állásfoglalásra támaszkodva a termelőszövetkezeti törvénnyel kezdődött és most talán legjelentősebb állomásához érkezett. Amikor az előttünk levő javaslattal kapcsolatos munkát az Igazságügyi Minisztériummal elkezdtük, az nagyon nehéz feladatnak látszott. Előzőleg ugyanis különböző irányokba mutatott vissza egyes szövetkezeti ágazatok fejlődése. Részben a vagyoni és szervezeti centralizációk és a központok erősítése irányában, másrészt a korszerű elvekhez közelebb álló olyan fajta forma felé, amely a tagokat és a szövetkezetet állítja a szövetkezeti mozgalom középpontjába. Végül is kialakult olyan átfogó szövetkezeti koncepció, amely — nézetem szerint — megfelel a hazai viszonyoknak, fejlődésünk jelenlegi állapotának és alkalmasnak látszik távlati feladataink betöltésére is. Ügy vélem, hogy a tervezet szabályai mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a szövetkezetek egyértelműen erősítik a társadalom szocialista vonásait. Kizárt, illetve nem tűrhető a szövetkezetekben a kizsákmányolás semmilyen formája. Fokozódik a személyes közreműködés szerepe, amely a vagyoni hozzájáruláshoz képest máris elsődlegessé lett. A szövetkezetek vagyona nem osztható fel és az elosztási viszonyokat áthatják a szocialista elvek. Meggyőződésem, hogy a letisztult elvek a gyakorlatban is egyre jobban érvényesülnek, és így kedvezőbben befolyásolják a szövetkezetek gazdasági teljesítőképessegét. Nem becsülendő le az a szerep sem, amit szövetkezeteink a gazdasági élet demokratizálásában, ' a kockázat-megosztásban betöltenek és betölthetnek a dolgozó emberek alkotó vágyának felkeltésével is. A szövetkezetek ezt olyan célok irányába vezetik le, amelyek a társadalmi célokkal egybeesnek és tervszerűen járulnak hozzá» a társadalom szükségleteinek kielégítéséhez. Az új jogalkotások, így ez a tervezet is ezt a gyakorlatban már kialakult szövetkezeti modellt erősítik, amely öntevékeny és rugalmas, nagyfokú alkalmazkodóképességgel rendelkezik és így szerencsésen egészíti ki a szilárd, ugyanakkor elég nagyra méretezett egységekből álló népgazdasági struktúrát. Mindezt úgy, hogy államunk biztosan, de adminisztratív módszerek túlhajtása nélkül is kézben tudja tartani a szövetkezeti szektorban a gazdasági folyamatokat, azok tevékenységét és mindazt, ami azokhoz társadalmi" síkon kapcsolódik. Tudjuk, hogy a szövetkezetekhez sok mindenre van szükség. De legfőképpen olyan gazdasági és politikai környezetre, amelyben a kezdeményezések nem halnak el. Ezt a mi társadalmunk már megteremtette. A különböző talajból táplálkozó merevség azonban béníthat és lényegéből is kiforgathatja a szövetkezeteket. Különösen az a veszélyes, ha magában a szövetkezetben burjánoznak el bürokratikus elemek. Ez a veszély nem múlt el, ezért üdvözlendő, hogy a tervezetet áthatja a bürokratikus vonások megszüntetésére való törekvés. Itt van például àz úgynevezett normatív feltételek rendszere. Ez azt jelenti, hogy amihez eddig engedélyt kellett kérni, ahhoz ezentúl általában csak a törvényes feltételeket kell igazolni. Aki valamit engedélyezett, az valójában a döntés részese lett. Mivel a szövetkezet indítékait nem ismerhette pontosan, megalapozottságáról nem lehetett mindig meggyőződve, gyakran támasztott nehézséget. Az új megoldás teljesen a szövetkezetben tartja a döntést és a felelősséget számos kérdésben, de biztosítja az állami szervek felügyeletét, az ellenőrzést. Ezen kívül más példákat is lehetne felhozni a döntések ésszerűbb rendezésére. A
