Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

271 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 272 hetőséget adnak és amelyek szabályozását szükségesnek tartom az ipari szövetkezetek jövőbeni töretlen fejlődésének érdekében. A szövetkezeti mozgalom fejlesztésére vonatkozó politikai bizottsági határozat alapján megállapíthatjuk, hogy' gazdálkodásunk az extenzív fejlődésről az intenzív típusú gazdasági fejlődés időszakába lépett. Ebben az időben a szövetkezetek fejlődése jelentősen hozzájárul a szocialista gazdaság növekedéséhez, különösen a mezőgazdaság, az ipar egyes területein az áruforgalmazásban és a szolgáltatásokban. A társadalmi költségek szempontjából főleg a kis- és középüzemű tevékenységben a szövetkezet igen ésszerű vállalkozási forma. Megállapítja továbbá a hivatkozott határozat, hogy a szövetkezet működéséhez a megfelelő terület állami vállalataival azonos gazdasági feltételeket kell biztosítani. Elő kell segíteni a szövetkezeteknek mind a szövetkezeti tagság gazdasági, mind társadalmi vállalkozásának fejlődését. Az idézett határozat pontosan jelöli meg az utat, amelyen a szövetkezeti iparnak távlatokban tevékenykednie kell. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a kis- és középüzemek tevékenysége iránt igen nagy a társadalmi elvárás mind a javító-szolgáltató tevékenység növelése, mind a hiánycikkek számának csökkentésében és az állami vállalatok termelésének kiegészítésében. Ez az elvárás a reformok bevezetését követően a szövetkezetek fejlődésében számszerűen is mérhető. Az elmúlt három és fél év tényadatai alapján megállapítható, hogy a kis- és középüzemek jelentős része dinamikusan fejlődött és a dinamikus fejlődés e területen lényegesen meghaladja az ipar fejlődési ütemét. A harmadik ötéves terv időszakában az ipar termelése 35 százalékkal emelkedett és az ez évi fejlődési üteme 7 százalék volt. Ezzel egyidejűleg a szövetkezeti ipar termelése a harmadik ötéves terv időszaka alatt 53,5 százalékkal nőtt és a fejlődés üteme évi 10,7 százalékot tett ki. Az ipar termelése a negyedik ötéves terv folyamán előreláthatóan 32—34 százalékkal nő. Ez évi ütemben 6,4—6,8 százalékos fejlődést jelent. Ezzel egyidejűleg a szövetkezeti ipar termelése előreláthatólag 55—60 százalékkal nő öt év alatt. Ez évi 10—12 százalékos termelésnövekedésnek felel meg. Ezen belül az egyes szövetkezeti ágazatok, illetve szövetkezetek fejlődése még sokkal jelentősebb. Ez a fejlődés természetesen megfelelő pénzügyi források meglétét feltételezi. Szeretném azonban felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy a dinamikusan fejlődő vállalatok, szövetkezetek a fejlesztés növeléséhez szükséges saját pénzügyi alapokat a jelenlegi szabályozás keretében csak igen nagy nehézségek árán tudják előteremteni. A termelés dinamikus növekedése, a forgóeszközök nagymérvű növeléséhez a képződő saját alapokat teljesen igénybe veszi. A további fejlesztések e dinamikusan fejlődő egységeknél a pénzügyi forrás tehát csak igen szűkös vagy egyáltalán nem áll rendelkezésre. Természetesen vonatkozik ez nemcsak az ipari szövetkezetekre, hanem mind azokra az állami és tanácsi vállalatokra is, ahol a fejlődés üteme az ipar átlagos ütemét meghaladja. Ismereteim szerint a vállalatoknál, a szövetkezeteknél képződő saját fejlesztési alapok csak 3—4 százalékos termelésnövekedéshez teremtik meg a saját pénzforrásokat. Nyilvánvaló, hogy mindazok a dinamikusan fejlődő vállalatok, szö- / vetkezetek, amelyeknél a termelés növekedése eléri a 10—12 százalékot, a növekedéshez szükséges alapokkal nem rendelkeznek. Megfontolandónak tartom ezért, hogy a fejlesztési alapok jelenlegi 60 százalékos lineáris adózási rendszerét az illetékesek mielőbb felülvizsgálják és olyan értelmű változtatást tegyenek lehetővé, amely módot ad megfelelő differenciálásra anélkül, hogy az újabb terhet jelentene az államháztartásra. Ennek hiányában úgy vélem, hogy a fejlődés lelassul és megfelelő pénzforrások hiányában nem lesz mód a fejlődés kívánt ütemét biztosítani. A másik kérdés, amire a szövetkezeti törvénytervezet kapcsán módom nyílik a figyelmet felhívni, ez a lakosság részére történő javítószolgáltató tevékenység fejlesztésének a problémája. A X. kongresszus, a Központi Bizottság beszámolója többek között a következőket mondja: pártunk politikai tevékenységében a szocializmus építésében számol a szövetkezeti mozgalommal és támaszkodik rá. A szövetkezetpolitikája arra irányul, hogy erősödjenek, fejlődjenek a szövetkezetek szocialista vonásai. Gazdasági és belső életükben érvényesüljön még jobban a szocialista jelleg. Még nagyobb mértékben jusson kifejezésre a társadalmi, a csoport és az egyéni érdek összhangja. A X. kongresszus határozata a párt munkájáról és a további feladatokról a 19. pontban a következőket mondja: az ország gazdasági életében fontos és növekvő szerepet tölt be a szövetkezeti ipar. Nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a szövetkezetek tevékenysége helyes irányú legyen, részarányuk a szolgáltató iparral jelentősen növekedjék és munkájukat közmegelégedésre végezzék, munkájuk központjába a szolgáltató ipari tevékenységet kell állítani. A szövetkezeti ipar részéről a javító-szolgáltató tevékenység fokozására általában történtek intézkedések. De ezek nem jártak mind a mai napig megfelelő eredménnyel. Ennek okát kutatva arra a megállapításra juthatunk, hogy a szabályozási rendszer keretében nincs még meg a megfelelő összhang. A szövetkezetek javító-szolgáltató tevékenysége iránt pedig nagy a társadalmi elvárás, de ez az elvárás a szabályozások tükrében nincs összhangban a csoport és a szövetkezeti tagok érdekeivel. A legutóbbi években már történtek lépesek az ellentmondások feloldására és a kormány 1969 októberével határozatot hozott a tevékenységük fejlesztéséről. Ennek folyamán 1970, illetve 1971 januárjában a szabályozó rendszerben ugyan történtek módosítások, de megítélésem szerint ezek eredménye még nem összegezhető és félő, hogy a központi célkitűzések csak részben valósulnak meg. Tapasztalható ugyanis, hogy az ár és a jövedelmezőségi problémák miatt sok esetben a javító-szolgáltató tevékenység fejlesztésére még a költségvetési juttatásból biztosított beruházások sem hozzák meg a várt eredményt, a csoport, illetve a szövetkezeti tag részére. A lakossági