Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

269 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 270 csókkal, hogy ily módon is javíthasuk a munkáscsaládok ellátását, A szakszervezetek és a szövetkezetek tapasztalatainak kölcsönös kicserélését mindkét fél szempontjából hasznosnak, szükségesnek ítéljük meg. Ezért üdvözöljük a Szakszervezetek Országos Tanácsának, az ágazati szakszervezeteknek és az egyes szövetkezeti szövetségeknek, illetőleg a Szövetkezetek Országos Tanácsának erősödő együttműködését is, amelyet a törvény ugyancsak elősegít. Kedves Elvtársak! Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem, hogy a szövetkezeti törvény széles és szilárd jogi alap lesz a három szövetkezeti ágazat egységes, összehangolt, tervszerű, erőteljes fejlődéséhez, eddig is nagyon sok érdekes és értékes tevékenységük további korszerűsítéséhez, szélesítéséhez. Ezért a szövetkezeti törvényjavaslatot elfogadom és képviselőtársaimnak elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Radnóti László képviselőtársunk-' nak adom meg a szót. RADNÓTI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! A parlament most egy olyan törvényjavaslatot tárgyal, amelynek születését régóta várta a szövetkezetek tagsága. Ez a réteg, amely számarányát tekintve is jelentős és egész társadalmi életünkre is számottevő befolyást gyakorol s gazdasági tevékenységével szintén nagymértékben hozzájárul népgazdaságunk fejlődéséhez, erősítéséhez. A törvény hatálybalépésétől sok eddig nyitott kérdésre vár megoldást, feleletet, útbaigazítást a belső szervezeti életében fellelhető bizonytalanságok, feszültségek feloldására. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy az utóbbi években, különösen a gazdasági reform életbelépését követően számtalanszor vetették fel a szövetkezetek dolgozói, vezetői konkrét szervezeti problémák felmerülésére hivatkozva a legkülönfélébb értekezleteken, hogy sürgősen szükség van a szövetkezeti mozgalom egészére vonatkozó magasszintű, egységes és átfogó jogi szabályozásra. Ez az igény elsősorban az ipari és a fogyasztási jellegű szövetkezetek körében jelentkezett egyre sürgetőbben, mivel a mezőgazdasági termelőszövetkezetek működésének alapvető szabályozása az 1967. évi III. törvénnyel már megtörtént. A- továbbiakban pedig célszerűnek tartom felülvizsgálni az állami felügyeletet gyakorló tanácsi végrehajtó bizottságok által gyakran a törvény hiánya miatt sokat és szenvedélyesen vitatott, végül 1970. január 1-ével jóváhagyott alapszabályokat, de a többi szabályzatot is. A törvény segítségével a szövetkezetek területi szövetségei is véget vethetnek az útkeresés időszakának és hosszú távú munkaprogramot alakíthatnak ki, hogy tervszerűen és célratörően segíthessék a szövetkezetek munkáját, hogy működésüket a szövetkezetekben hasznosnak és szükségesnek tartsák, és minden vonatkozásban betölthessék érdekképviseleti szerepükét. Segítsék ama fontos cél gyakorlati megvalósítását, hogy a társadalmi, a csoport és az egyéni érdekek összhangját hiánytalanul meg lehessen valósítani. Kedves Képviselő Elvtársak! A törvényjavaslat indokolása számokkal is érzékelteti, hogy a szövetkezetek szerepe milyen jelentős a társadalmi és a gazdasági életben. Én azt szeretném kihangsúlyozni, hogy igen nagyszámú, elsősorban vidéki településeken a szövetkezetek jelentősége még sokkal nagyobb, mint amit az országos átlagszámok mutatnak. Nagyon sok helyen alapvetően meghatározó szerepük van a községek fejlődésében, arculatának alakulásában. Számos településen mindhárom alapvető ágazatot képviselő szövetkezetet megtaláljuk. Megítélésem szerint azonban még távolról sem kielégítő e szövetkezetek együttműködése. Sok a kihasználatlan lehetősége a szövetkezetek egymás közötti, vagy a szövetkezetek és az állami gazdálkodó szervek közötti kooperációnak, egymást tevékenysége kiegészítésének, a munkaerő, a termelőeszközök jobb kihasználásának, az eszközkoncentráció segítségével a hatékonyabb gazdálkodás előmozdításának, a közös kulturális, szociális, sportlétesítmények megteremtésének. A legtöbb helyen a szövetkezetek tagsága és vezetői e kihasználatlan lehetőségeket felismerték, hajlandóság is tapasztalható az együttműködésre, de általában a szövetkezeti vezetők túl vannak terhelve, a gazdálkodás napi problémáinak megoldása elveszi munkaidejüket és a legtöbb szövetkezeti vezetőnek még egyéb társadalmi funkciói is vannak, nem marad ideje hasznos együttműködési formák kialakítására,.megszervezésére. Ez viszont nagyon fontos dolog lenne. Véleményem szerint a területi szövetségek e téren sokat tehetnének. Kidolgozhatnák a kooperációnak a helyi sajátosságoknak és adottságoknak legjobban megfelelő konkrét formáit és kezdeményezőként léphetnének fel e vonatkozásban. Szervezzék meg az e munkához szükséges információs rendszert és működésükben, munkaprogramjukban és munkaterületükön jobban hangsúlyozzák, nagyobb súlyt helyezzenek rá, mint eddig. A törvénytervezet 91. §-ának b) pontja határozottan utal is a szövetségeknek erre a feladatára. A szövetkezeti szervezetek közötti együttműködés nagyon jó és bevált példájának említhetném meg a HUNGAROCOOP szövetkezeti külkereskedelmi vállalat és a szövetkezetek közötti, a szövetkezetek termelési sajátosságait és lehetőségeit messzemenően figyelembe vevő kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést. A most tárgyalás alatt álló szövetkezeti törvény új alapokra helyezi az egész szövetkezeti mozgalom távlatait. Természetesen a törvény az összes szövetkezetekre vonatkozóan kíván szabályozást adni, beleértve ebbe elsősorban a mezőgazdasági, fogyasztási és az ipari szövetkezeteket is. A most tárgyalt törvény megfelelő kereteket ad ahhoz, hogy azt követően az egyes szövetkezeti ágazatokra megalkotandó törvényerejű rendeletek és egyéb jogszabályok megfelelő alapot teremtsenek többek között az ipari szövetkezetek számára is. Hozzászólásomban ezért a továbbiakban olyan témákra kívánom a figyelmet felhívni, amelynek szabályozására a most tárgyalás alatt álló szövetkezeti törvényben lefektetett elvek le-