Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-4
267 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 268 sorban szocialista jellegük miatt merőben eltérőek a nyugati országok szövetkezeteitől. Közismert, hogy a kapitalista viszonyok között működő szövetkezetekben a tagok jövedelmének legfőbb alapja a bevitt tőke, és nem elsősorban a szövetkezetben végzett munka. Ez még akkor is így van, ha bizonyos próbálkozásokat is lehet tapasztalni e téren a baloldali mozgalmak befolyásának megfelelően. A szocialista szövetke, zeti életben viszont teljesen érthetően mindenütt külön hangsúlyt kap a személyi közreműködés elsődlegessége. Ez a dolgozó embert becsülő szocialista valóságot tükrözi, és csak helyeselni lehet, hogy szövetkezeteinkben a tagság jövedelmének fő forrása a személyi közreműködés, a becsületesen végzett munka. A mezőgazdasági szövetkezeteknek például föld nélkül is tagja lehet valaki, de nem lehet termelőszövetkezeti tag az, aki a közösben nem végez munkát. Nagyon egyetértünk azzal, is, hogy a törvényben kiemelt hangsúlyt kap a közös, a kollektív munka, a személyes közreműködés a jövedelem megszerzésében, és egyes paragrafusaiban következetesen érvényesül az az elv, miszerint mindenki a végzett személyes tevékenység szerint részesedik elsősorban az adott szövetkezet, jövedelméből. Indokolja ezt az álláspontot az is, hogy a tapasztalatok szerint például a fogyasztási szövetkezetekben szintén a személyes közreműködők egyre inkább a legbefolyásosabbak, mint ahogy ezt Molnár Frigyes elvtárs is kifejtette. Ezért, ahol lehetőség kínálkozik rá, a fogyasztási szövetkezeteknél is mindjobban felmerül a szolgáltatások igénybevétele és más személyes közreműködés szükségessége, és e téren a tagsági viszony elismeréséhez való ilyen formájú hozzájárulás ugyanakkor annak tartalommal való megtöltéséhez is. Ily módon teljesebben azonosulnak szövetkezeteink a szocializmus elveivel, tovább erősödhet szocialista jellegük, amihez a törvény más vonatkozásokban is felmérhetetlen segítséget ad. Tisztelt Képviselőtársaim! Jól bevált marxista—-leninista szövetkezetpolitikánk továbbfejlesztésének, a szövetkezeti élet megújhodásának fontos feltétele, hogy a szövetkezetek megítélésénél, a szövetkezeti belső viszonyok elbírálásánál elkerüljük a végleteket. Maguk a szövetkezetek is kell, hogy óvakodjanak döntéseiknél, gyakorlati tevékenységük során a szélsőségektől. A bátor, a kockázatot is vállaló tetteket ne tévesszék össze sehol sem a szövetkezeti mozgalom jól felfogott érdekeit is sértő vállalkozásokkal. Szerencsére csupán pár szövetkezetet illethet ilyen szempontból szemrehányás. Szövetkezeteink túlnyomó nagy többsége olyan közösség, ahol mind kevesebb körben érvényesül a szövetkezeti demokrácia, s a bővülő tevékenység során megfelelően egyeztetik az egyéni, a közösségi és a népgazdasági érdekeket. Egyebek között ezt a tényt ismeri el a szövetkezeti törvény azzal is többek között, hogy a közgyűlés hatáskörébe utalja a szövetkezet életének legfontosabb kérdéseit. A szövetkezeti tagság maga választja meg vezetőit. A szövetkezetben azonban nem lehet tisztségviselő olyan ember, aki büntetett előélete miatt a közügyektől eltiltást nyert stb., amit helyesen sorol fel a törvény a kizáró okok között a 31. §-ban. Azért is helyes ez, hogy ne okozhassanak a szövetkezeteknek súlyos erkölcsi és anyagi károkat a szerencselovagok, a kincskeresők, akik ellen a jövőben a törvény alapján is védekezhetnek, sőt kell hogy védekezzenek szövetkezeteink. Ezzel ugyanis erősítik a szövetkezetek helyes megítélését, a szövetkezeti gondolat eszméjét, megszüntetve azt a hiedelmet, hogy aki nem jó máshol, az még mindig jó a szövetkezetben. A törvény ugyanakkor lehetőséget teremt olyan belső ellenőrzés megvalósítására, amely biztosíték arra, hogy szövetkezeteinkben szocialista közösségi tulajdonként óvják, jó gazda módján kezeljék a gyarapodó közös vagyont és igazi kollektív tulajdonként bánjanak vele. Ezért a felügyelő bizottság tagjait olyan gonddal kell majd kiválasztani, mint a szövetkezet operatív vezetőségének tagjait. A kérdések rendezésével a törvény igen jelentős szerephez juttatja a felügyelő bizottságokat. A szövetkezetek helytálló megítéléséhez szükséges javulás érdekében tehát nemcsak a külső propagandát kell tárgyilagosabbá tenni, bár elsősorban azt, hanem a belső, helyenként meglevő atrocitások, illetve kedvezőtlen jelenségek ellen is határozottabban kell fellépni a szövetkezetek tagságának. Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi munkamegosztás erősödését közvetlenül, de még inkább közvetett módon érzi az élelmiszergazdaság is. Ezért igaza van Fehér elvtársnak, amikor is arról szól, hogy az élelmiszergazdaság versenyképességét csak úgy fokozhatjuk, ha erősítjük a vertikalitást. Ezért a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tevékenységébe az alapanyag-termelés, a feldolgozás és a közvetlen értékesítés egyaránt beletartozik. Szélesebb skálában kell tehát értelmezni a szövetkezetek tevékenységét azért is, mert ez népgazdasági szempontból is hasznos. Ezúttal csupán azt hangsúlyozom, hogy az állami vállalatok gondjait is enyhíti, a falu életviszonyait is javítja, ha a szövetkezeti törvény ilyen vonatkozású előírásai megfelelően érvényesülnek majd a gyakorlatban. A szövetkezetek dinamikus fejlődését egyébként élénk figyelemmel és rokonszenvvel kíséri szakszervezeti tagságunk társadalmi szempontból is jelentős tábora. Annyival is inkább mondhatom ezt, mert a három szövetkezeti ágazatban csaknem félmillió alkalmazott dolgozik, akiknek túlnyomó többsége szintén szakszervezeti tag. Üdvözöljük a törvényjavaslat emberközpontúságát is. A szövetkezeti törvénytervezet sokoldalú egyeztetését, perspektivikus előrelátását látjuk abban, hogy szabályozza a döntőbizottságok szerepét is, amelyekhez munkaügyi vitáikban bizalommal fordulhatnak a szövetkezetek alkalmazottai is. Általános szövetkezeti és közvetlen munkásérdek is az a szándék, hogy a városainkban, ipari településeken munkásszövetkezetek működjenek, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa mint érdekes, nagy reményekre jogosító kezdeményezést támogatja ezt és együttműködik a szövetkezeti szövetségekkel, illetőleg az országos szövetkezeti tana-