Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

253 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 254 E rendszeres külső ellenőrzést a tagszövetkezetek elhatározása szerint a területi szövetségek hathatósan elősegítik a szövetség mellett létrehozott és működő revizori irodáik útján szolgáltatásként, az igénybe vevő szövetkezetek költségére. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségeinél eddig 49, a kisipari szövetkezetek területi szövetségeinél, a KISZÖV-ök és a szakmai szövetségek mellett 27 iroda jött létre az általános fogyasztási szövetkezetek területi szövetségeinél, a MESZÖV-ök mellett már mindenütt létesült revizori iroda. Az irodákat a szövetkezetek tartják fenn. Természetesen a revizorok megállapításai akkor válnak hatályosokká, ha a szövetkezetek felügyelő bizottsága és vezetősége magáévá teszi őket és az észlelt hiányosságok orvoslására megfelelő intézkedéseket foganatosít. Az említett kormányhatározat elő is írja, hogy a revizori irodák igénybe vett szakértőinek írásba foglalt megállapításait a szövetkezet felügyelőbizottsága, valamint a vezetőség 30 napon belül köteles megtárgyalni és az intézkedéseket megtenni. Ezeket a legközelebbi közgyűlés elé kell terjeszteni, amely köteles őket megvitatni és megfelelő határozatokat hozni. Mint láthatjuk, a kormányhatározat intenciói szerint a belső ellenőrzést kiegészítő, azt hatékonyabbá tevő, kötelező rendszeres külső ellenőrzést a szövetkezeti önkormányzaton belül kell megoldani. Éppen ebben van az ereje, újszerűsége. A revizori irodák rendszeres számszaki szolgáltató tevékenysége az egyes helyeken mutatkozó törvénytelenségek, visszaélések elhárításával vagy megelőzésével jól szolgálja — ebben az értelemben — a szövetkezeti mozgalom kellő önvédelmét is! A másik fontos közgyűlési bizottság a döntőbizottság. A törvényjavaslat a szövetkezet és a tagok között keletkezett munkaügyi és kártérítési jellegű vitás kérdésekben a rendezés jogát a döntőbizottság hatáskörébe utalja. Korábban e vitás kérdésekben a szövetkezeti ágazatokban különféle megoldásokkal próbálkoztak, ilyenek voltak a „vezetőség bizottsága", a „közgyűlés különbizottsága", stb. De egyik sem vált be, egyszerűen azért, mert a tagsági vitákat a vezetőségnek alárendelt bizottságra bízták. Ez nem felel meg a szövetkezeti demokrácia követelményeinek. A törvényjavaslat, okulva az eddigi tapasztalatokon, a döntőbizottságot a közgyűlési bizottság rangjára emeli. A döntőbizottság határozatai ellen — a kisebb jelentőségű ügyek kivételével — a bírósághoz lehet fordulni. A harmadik nagyon fontos közgyűlési bizottság a szövetkezeti nők érdekképviseletére létrehozott nőbizottság. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 90—95 százalékában már megválasztották a nőbizottságokat 22—24 ezer taggal, 572 fogyasztási szövetkezetben 6710 taggal tevékenykednek a nőbizottságok, s a kisipari szövetkezetekben is mindenütt megválasztották őket. Azt mondhatjuk: a szövetkezetekben és szövetségeikben létrejött a nőbizottságok egységes, átfogó rendszere! A szövetkező nők képviselete minden szinten biztosítva van. Szövetkezeteink életében igen nagy szerepet töltenek be a nők mind a termelésben, mind a társadalmi életben. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagságának 38 százaléka nő, a tényleges munkát végzőknek pedig 60—70 százaléka. Több százezer asszony és lány dolgozik a közös munkában besegítő családtagként. A kisipari szövetkezetekben a tagság 55, a fogyasztási szövetkezetekben 40, az utóbbinál az alkalmazottak 60 százaléka nő. A nők munkája a szövetkezetekben alapvető fontosságú. Egységes szövetkezeti mozgalmunk virágzása elképzelhetetlen a nők nagyarányú részvétele, s kezük szorgalmas munkája nélkül. A nőbizottságok feladata: segítsék elő szövetkezeteinkben, hogy a nők a termelésben betöltött szerepüknek, lehetőleg számarányuknak megfelelően vegyenek részt a vezetésben. Segítsék a nők között végzett politikai felvilágosító munkát. Vállaljanak részt a nők között végzendő ismeretterjesztő, szociálpolitikai munkában. Lássák el a nők érdekvédelmével kapcsolatos feladatokat, olyan kérdésekben, mint például az „egyenlő munkáért egyenlő bért" elvének megfelelő érvényesítése a szövetkezetekben. Továbbá: a munkahelyeken a szociális normák betartása, a nőkkel szemben nem egy helyen tanúsított indokolatlan fenntartások megszüntetése, a nők előmenetelének, anyagi-erkölcsi megbecsülésének érvényesítése, stb. Egyszóval: a nőbizottságok segítsék elő, hogy pártunk Központi Bizottsága 1970 évi februári határozata szellemében a nőkérdéssel való rendszeres, intenzív foglalkozás valóságosan is társadalmi üggyé váljék valamennyi szövetketünkben. A kezdeti kézzel fogható és biztató eredmények után ezzel kapcsolatban még ugyancsak sok a tennivaló, különösen a nők gazdasági és szociális helyzetének javítása, kiváltképpen pedig a társadalmi közgondolkodás alakítása terén. Kedves Elvtársak ! Szövetkezeti mozgalmunk klasszikus hagyományai közé tartozik a kölcsönös segítés és önsegélyezés elve. Ennek értékes hagyományai vannak hazai szövetkezeti mozgalmunkban is. E gondolat megfelelő helyet kapott az előttünk fekvő törvényjavaslatban, amely a gazdasági és társadalmi célok eredményesebb megvalósításában, a kölcsönös támogatás sokrétű kibontakozását bátorítja egyrészt a szövetkezet és tagjai, másrészt a szövetkezetek között. A szövetkezetek egymás közötti kölcsönös támogatása nem új hazai szövetkezeti mozgalmunkban. A kisipari és fogyasztási szövetkezetekben már hosszabb idő óta a Kölcsönös Támogatási Alap — az úgynevezett KTA — formájában ölt testet. Korábban azonban a túlközpontosított tervutasításos irányítási rendszerben, a szövetkezeti szövetségek — akkori hatáskörükkel élve — előírták a támogatás befizetési kötelezettségét és központi döntésekkel átcsoportosították a szövetkezetek pénzügyi eszközeit. A több éves szövetkezetpolitikai vitákban kialakult álláspont és a múlt évi kormányhatározat szerint ezentúl a kölcsönös támogatásra szánt saját pénzeszközöket a tulajdonos szövetkezetek demokratikus döntése alapján lehet és szabad igénybe venni. E szövetkezeteknél a jogszabály szerint az adózott nyereségből képzett tartalék egy részét 11 ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ