Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

255 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 256 fel lehet használni kölcsönös támogatásra. Hogy milyen legyen a kölcsönös támogatás mértéke, továbbá, hogy a megszavazott támogatási ösz­szegből mennyit juttatnak a területi szövetség­nél létrehozott kölcsönös támogatási alapba és mennyit az Országos Szövetséghez: azt maguk a szövetkezetek döntik el közgyűlési határozattal. Nem idegen a kölcsönös támogatás és segít­ségnyújtás mezőgazdasági termelőszövetkeze­teinkben sem. Bevezetésének gondolata az utóbbi időben ismételten felmerült a TOT és a területi szövetségek testületeiben. Néhány megyében és tavaly a tiszavölgyi árvízkárokkal kapcsolatban országos méretekben konkrét kezdeményezések­re is sor került. A kölcsönös támogatás erősödésével azt kí­vánjuk elérni, hogy növekedjék a szövetkezeti gazdálkodás biztonsága. A létrehozandó Kölcsö­nös Támogatási Alap pedig segítse elő az indo­kolt kockázatvállalás és a gazdasági döntések következményeivel együtt járó helytállást — erő­sítse a szövetkezeti együvétartozás érzését. Egy­úttal célja a szövetkezet pénzügyi forrásainak rugalmasabb, hatékonyabb felhasználása is, to­vábbá annak előmozdítása, hogy garanciaválla­lással, kölcsön nyújtásával vagy végleges jut­tatással, a bajba jutott, átmeneti nehézségekkel küzdő szövetkezetek megteremthessék gazdasági egyensúlyukat, megoldhassák gondjaikat. Azt ajánljuk, hogy a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetek és területi szövetségeik vitassák meg a Kölcsönös Támogatási Alap képzésének szükségességét. S a vita nyomán a közgyűlési határozattal önkéntesen vállalt kötelezettségek alapján folyamatosan, évente befizetett saját pénzeszközeikkel területi szövetségük mellett hozzák létre a Kölcsönös Támogatási Alapot. Úgy gondoljuk, a szilárdabb alappal bíró, megerősödött termelőszövetkezetek minél hama­rabb megtehetnék ezt a nemes kezdeményezést, s a biztonsági alapjukból évente legalább a brut­tó jövedelem egy százalékának megfelelő össze­get helyezzenek el az újonnan létesített Kölcsö­nös Támogatási Alapba. Ezzel erősödik és ' fej­lődik termelőszövetkezeti mozgalmunk szocialis­ta jellege. Tisztelt Országgyűlés! Az önkéntesség és a gazdasági önállóság elvének megfelelően a szö­vetkezetek hazánkban is társadalmi érdekkép­viseleti mozgalmi szerveket, országos és területi szövetségeket hívnak létre és működtetnek. A korszerű szövetkezetpolitikai elvek elfogadása, széles körű térhódítása éppen a szövetkezetek és szövetségeik egymáshoz való viszonyában hozott legnagyobb pozitfv változásokat a korábbi gya­korlathoz képest. Az előttünk fekvő törvényja­vaslat jól rögzíti a kedvező változásokat. Az érdekképviseleti szervek az egységes szö­vetkezeti mozgalom fontos részei, de mint az ed­digi vitában többen is hangsúlyozták, nem al­kothatnak a szövetkezetekkel és egymással kap­csolatban alá- és fölérendeltségen alapuló hie­rarchikus' szervezetet. A tagszövetkezetek nin­csenek tehát egyoldalúan alárendelve szövetsé­geiknek. Sőt, éppen fordítva: e demokratikus képviseleti szervek tevékenységét — jogszabály keretei között — tulajdonképpen a tagszövetke­zetek határozzák meg és választott testületeik­ben képviselőik útján részt vesznek a megyei vagy országos döntésekben. Az érdekképviseleti szervek (Országos Szövetség, területi szövetsé­gek) vezetésében tehát a szövetkezetekre jellem­ző vonások érvényesülnek. Az érdekképviseleti szervek hatósági felada­tokat nem láthatnak el. Csakis olyan feladatok elvégzésére vállalkozhatnak, amelyekkel a tag­szövetkezetek őket megbízzák. A szövetségek és szövetkezetek viszonyában tehát a szövetkezeti demokratikus önkormányzat elve úgy érvénye­sül, hogy e képviseleti szervek nem rendelkez­hetnek a tagszövetkezetek helyett, nem vehetik át a gazdálkodásért való konkrét felelősséget. Viszont mindent megtehetnek, amit demokrati­kus úton képesek megtenni a szövetkezetek ál­talános fejlesztése, munkájuk javítása érdekében. A társadalmi érdekképviseleti szervek telje­sen újszerű módszerekkel, ajánlásokkal — Ko­rom és Molnár elvtársak említették —, tehát mozgalmi módszerekkel, a meggyőzés eszközé­vel dolgoznak. Három év tapasztalata azt bizo­nyítja, hogy az országos szövetségek, valamint a területi szövetségek által kiadott — természe­tesen a jól kidolgozott, megalapozott — ajánlá­soknak nagy tekintélyük van. A szövetkezetek ezeket magukévá teszik : közgyűléseken megtár­gyalják, az ott hozott határozattal magukra néz­ve kötelezővé teszik és aszerint cselekednek. Az előterjesztett törvényjavaslat külön al­cím alatt foglalkozik az Országos Szövetkezeti Tanáccsal, amely a magyar szövetkezeti mozga­lom közös társadalmi tanácskozó testülete, or­szágos fóruma. E tanácsot a szövetkezetek orszá­gos képviseleti szervei: a TOT, a SZÖVOSZ és az OKISZ közösen hívták létre és tartják fenn. Jelentős társadalmi érdek fűződik hozzá, hogy egy ilyen társadalmi szerv foglalkozzék a szövetkezeti mozgalom általános jellegű kérdé­seivel, szabad vitafórumot teremtve a szövetke­zetpolitika minden lényeges elvi kérdésének megtárgyalásához, s hivatalos állásfoglalásaival segítse szövetkezeti politikánk egységének tu­datosítását. Feladatai közé tartozik, hogy előzetesen vé­leményt nyilvánítson a törvényhozás és a kor­mány elé kerülő átfogó jellegű szövetkezeti kér­désekben, s ilyen értelemben mint a kormány tanácsadó szerve működjék. A szövetkezeti mozgalom fellendülése során a szövetkezetek gazdasági tevékenységében, a demokratikus működés fejlődésében, a szövet­kezetek együttműködésében számos új módszer, megoldás alakult ki. Az Országos Szövetkezeti Tanács feladata, hogy ajánlásaival serkentse, bátorítsa a szövetkezetek egymás közti, illetve a szövetkezetek és az állami vállalatok közötti együttműködés kibontakozását. E téren jelentős kezdeményezés volt az Országos Tanácsnak az a múlt évi állásfoglalása és ajánlása, amelynek nyomán a megyékben szinte mindenütt létre­jöttek a területi szövetségek kooperációs bizott­ságai. Önmagában nagy jelentőségűnek kell tar­tanunk azt a kialakuló gyakorlatot, hogy a me­gyékben a három szövetkezeti ágazat területi­szövetségeinek vezetői, vezetőségei évente egy vagy két alkalommal közös tanácskozáson meg­vitatják a szövetkezeti mozgalom általános elvi

Next

/
Thumbnails
Contents